hajnalcsillag

A mindennapjaim és amikor az életem elvont pillanatait élem meg.

Utolsó kommentek

  • hajnalicsillag: @Kata Oross: szia! igen felhasználhatod, de a végére írd oda, hogy részlet - és a nevemet (Tóth Sz... (2013.08.01. 13:15) Kari Jobe - Where I Find You
  • Kata Oross: Nagyon szeretem Karit és a dalait. Meg szeretném kérdezni, hogy használhatom-e ezt a szöveget, job... (2013.08.01. 10:09) Kari Jobe - Where I Find You
  • viteez: ez így van, csak nehéz megtalálni a középutat a visszahúzódó, egészséges, és nyomulós között ;) (2013.05.13. 21:47) első látás után randi.
  • hajnalicsillag: @viteez: ezt értem és egyetértek, de attól, hogy valakinek van férje/ felesége van, attól még korá... (2013.05.13. 21:09) első látás után randi.
  • viteez: @hajnalicsillag: ha a keresztyén értékrend alapján indulunk el, akkor csak egy házasság van és nin... (2013.05.13. 18:33) első látás után randi.
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

2012.10.26. 00:59 hajnalicsillag

Christeens őszparty 2012.

579674_10151084333923581_250651125_n.jpgÉletemben először voltam Christeens rendezvényen idén, és mivel nagyon sokat kaptam általa és szerettem volna újra találkozni az ott megismert emberekkel, ezért úgy voltam, hogy jelentkezem az őszpartira. Mivel október 20-21-én volt (mikor az Ez az a nap is), úgy terveztem, hogy első nap az Arénába megyek, második nap meg a CT rendezvényére, mivel úgyis akkor lesz a missziózás. Idén nem jelentkeztem az Ez az a napra segítőnek sem, mert tavaly csak JC-n tudtam bent lenni annyi feladat és tennivaló akadt, ezért rossz volt, hogy a program 3/4-éről lemaradtam. Emiatt idén végig bent akartam lenni. Miután ez a terv megszületett bennem, megkeresett Lina egy feladattal, amit ő is a vezetőktől kapott. A két napos rendezvényről kell egy cikket írni az egyház magazinjába, és mivel ő külföldön van, ezért az egyik lányt - Noémit (aki nyáron az újságírós kurzusán részt vett) és engem, mint mentor (lol) kért meg, hogy írjunk róla egy cikket. Örömmel elvállaltam, de csak utána gondoltam bele, hogy akkor mindkét napon ott kell lennem, így ismét lemaradok az Ez az a nap feléről. Szomorú voltam emiatt, de örültem is a lehetőségnek, és kíváncsian vártam, hogy milyen lesz az első CT-s őszpartim.

Péntek este háromnegyed 9-kor értem haza a suliból. Nincs bepakolva, útvonal nézve, fontos levelekre kellett válaszolnom, szervezkedni. Hajnali egy körül feküdtem le. 5-kor kelni szerettem volna, de annyira álmos voltam, hogy nem állítottam be a telefonom az ébresztőt, anya meg csak 5:45 felé keltett. Kapkodtam és kétségbe voltam este. Végülis itthonról 6:50-kor mentem el uncsitesómmal (elvitt Vácig kocsival, mert ő is ment teológiára), 7:30 - vonat, 9 előtt pedig már az Örsön voltam. Igen ám, csak nem tudtam honnan megy a busz, és hiába kérdeztem az embereket. Végül egy buszsofőr helybeigazított, így végre elindultam Pécel felé. A bkv-n pontról pontra néztem az állomásokat, még sosem utaztam tömegközlekedéssel errefelé, ráadásul egyedül. Már megszoktam, hogy x éve egyedül utazom, van hogy messzire (mint pl. Debrecenbe), de nem esek kétségbe, meg ennek is vannak előnye. Negyed órával a kezdés előtt értem oda, a regisztrációra várakozó sor kint kígyózott az udvaron, melyből ismerős arcok integettek. Lezárják a regisztrációt, mindenkit beterelnek, elkezdődik az alkalom. Újra mintha ott lennénk a táborban, ugyanaz a dicsőítőcsapat a színpadon, ugyanazok a dalok, ugyanúgy ismeretlen emberek vesznek körül, csak egy valami más: a bennem kavargó gondolatok. Amellett, hogy boldog voltam, hogy ott vagyok és minden rendben, egyfajta kétségbeesés és megfelelési kényszer is elöntött. Egyrészt azért, mert akikkel megismerkedtem és összebarátkoztam a táborban, nem voltak ott, másrészt a rám bízott feladat miatt. Azért igyekeztem figyelni, és hála Istennek a nem odatartozó gondolataimat is sikerült kihessegetni a fejemből, így csak az Anett által közvetített üzenetre koncentráltam. Mivel az újságban a cikkben egy-két mondatban kifejtem a lényeget, így itt inkább a személyes élményekre hagyatkozom.
A délelőtti alkalom után sorba álltunk az ebédért, viszont akik még nem voltak regisztrálva, azok hátra kerültek. Így az utolsók között kerültem az ételhez, melynek elfogyasztása után az emberek hajkurászásba kezdtem. Leendő interjúalanyait kerestem és faggattam őket az elérhetőségeikről. Sok embernek bemutatkoztam, mindenki nagyon segítőkész volt, én pedig haladtam a cél felé.
Délután aztán MIG-enként csoportokra oszlottunk aszerint, hogy ki hol szolgált aznap kora este. Én a hajléktalanszállós missziót jelöltem meg. Leginkább az vezérelt ebben, hogy nap mint nap nagyon sok társukkal találkozom Pest utcáin, akik közül sokan meg is szólítanak. Van amikor automatikusan elutasítom őket, van amikor végighallgatom, hogy mit szeretnének. De mégis legtöbbször nem tudom hogyan reagáljam le az egész helyzetet, hogyan bánjak velük helyesen. Abban reménykedtem, hogy ez alatt az idő alatt jobban megismerem és megértem őket, és legközelebb talán bölcsebben tudok hozzáállni a spontán helyzetekhez. Na meg persze jó lett volna az előítéleteimet is legyőzni, hogy bennük is az 'értékes embert' lássam, és nem a csövit meg az otthon nélkülit. A "képzés" után buszokra szálltunk és némi kavarodás után délután 5-re a helyszínre értünk. Sokkal, de sokkal rosszabbra és lepukkantabb helyre számítottam. Rövid időn belül bepakoltunk, majd Vivivel meg még 1-2 lánnyal elkezdtünk a nők részlegén található konyhában teát főzni (ez egy külön történet, bonyolult volt). Addig a többiek előadták azt a néhány dalt, amivel készültek, Miron elmondta kik vagyunk és miért mentünk, majd lehetőség volt a beszélgetésre. A szálláson lévő kb. 30 ember nagyon nyitott volt. Bár én legtöbbször bent voltam, illetve rohangáltam, de sikerült elcsípnem egy-két mondatot a beszélgetésekből, ami bőven bizakodásra adott okot. A hölgyek nagy része csak bent ücsörgött a konyhában és tv-zet, de nagyon kedvesek voltak, mert mindig adtak valamit ha kellett; ők is ittak teát és még 1-2 szót is szóltak. Miután befejeztük a teafőzést én is kimentem, és az egyik asztalnál egy 50-60 év közötti férfival kezdtem el beszélgetni. Kiderült, hogy szokott imádkozni, Bibliát olvasni és meg is van térve (kérdésemre válaszolva már '96 óta!!). Beszélgetünk kicsit, mondta, hogy régebben jártak hozzájuk, de most már nem és hiányzik is neki, látszott, hogy most nagyon örült ennek a kis műsornak és a látogatásnak. Én pedig csak ámultam, hogy milyen reménytelenek látszó helyzetben van, de mégis mennyire boldog és mennyi reménység van benne, semmi csüggedés, csak hit és bizalom! De a többi ott lakóval is hasonló helyzet alakult ki. Sőt, a végére annyira jól érezték magukat, hogy már szabályos kívánságműsort csináltak volna. Többen odamentek a gitáros sráchoz, hogy el-e tudja ezt meg azt játszani?! Általam is kért a bácsi egy számot, de nem ismerte senki és már mennünk is kellett. Közel 2 óra után hagytuk ott a helyet, miután kiosztottuk egyenként az összeállított ajándékcsomagokat. Fél nap is kevés lett volna azt hiszem. Lehetőség tengernyi, nyitottság is van, viszont csapat nincs, aki őket látogatná. Pedig látszik, hogy mennyire szükségük van arra, hogy meghallgassa őket valaki, buzdítsa, bátorítsa vagy csak egyszerűen meglátogassa. Számomra nagyon tanulságos volt ez a néhány óra, örülök, hogy ezt a helyszínt választottam.

Miután kiértünk a kapun, kiderült, hogy a cuccunk a másik buszban van, ami elment. Így elbuszoztunk és vártunk kb. 15-20 percet az Arénánál, amíg a másik jármű is odaért. Ebből az lett, hogy mire beléptünk már este fél 8 volt. Az előző bejegyzésemben már írtam az eseményről, úgyhogy ezt most ki is hagynám. A lényeg, hogy sok ismerőst láttam, de őszintén szóval nem volt erőm senkihez odamenni. A koncert során aztán találkoztam Noémiékkal, mert náluk aludtam. Még el kellett menni egy másik lányért Pécelre és csak utána mentünk hozzájuk. Még kajáltunk, fürödtünk, beszélgettünk, úgyhogy eléggé 1 óra körül lehetett, mikor elaludtam. Reggel fél 8-kor ébredés, készülődés, reggeli, utazás, gyüli. Együtt volt a reggeli alkalom a péceli gyülekezettel. Annyira jó volt látni, ahogy az idősebb testvérek is elfogadják és támogatják a fiatalságot. Nagy az összetartás.
Az alkalom keretében meghallgattunk néhány bizonyságtételt is az előző estével kapcsolatban, ami egyszerűen hihetetlen. Mármint, hogy Isten hogyan használja az embereket és milyen meglepetéseket tartogat. Jó arc. :) A délutánba nyúló alkalom után volt még időnk beszélgetni az ebédig, utána elbúcsúztam Noémiéktól. Ebéd előtt és után pedig újra zaklattam az embereket elérhetőségért, majd beszélgettem a csoporttagommal, szobatárssal, csoportvezetőtárssal. Jó kis beszélgetések alakultak ki, hálás vagyok értük, és hogy ismerhetem őket! Látom ahogy őket is formálja Isten és megmutatja azt, hogy nála nincs lehetetlen. ;) A vasárnap folytatásaként még volt egy vitafórum, ahol érdekes kérdések merültek fel (tetkó, stigma, homoszexualitás, apokalipszis), majd a záró alkalom következett. Jó volt együtt örülni és teljes szívből imádni az Urat, látni azt, ahogy a többiek is vágyakoznak utána! Kb. fél 6-kor zárult az őszparti, de ekkor már sok ember elment útközben, hogy haza tudjon menni. Én nem siettem, bkv-ztam egyet az Örsig, onnan metróztam a Nyugatiig, vártam a Westenben, vonatoztam Vácig, majd buszoztam hazáig; este 9:40 körül haza is értem.

Annak ellenére, hogy már eleve fáradtan indultam neki a hétvégének és kisebb problémák is nehezítették a program gördülékenységét, jól éreztem magam! Pedig a korlátaimat újra és újra át kell lépnem. De jó volt újra látni az ismeretlen, ismerős arcokat, néhány szót váltani velük - vagy éppen mély beszélgetéseket kezdeményezni, és újra tanulni a hitről, megerősödni benne. Fura, hogy még annyira új számomra ez az egész 'Christeens', de mégis valamiért vágyakozom arra, hogy ott legyek és úgy érzem, hogy Isten is örül, ha ott lát. Azt hiszem előbbinek a közösséghez van köze, ugyanis tapasztalom szerint egy nagyon szerető kis csapat. Bár igaz, még kevés embert ismerek úgy igazán, vagy bármit tudnék róluk, de mégis teljes pozitív összkép él bennem, még ha én egy idegen is vagyok úgymond. Na de februárban télparti, remélem el tudok menni és azok is jönnek, akik most nem tudtak! ;)

Szólj hozzá!

Címkék: hit élmény misszió gyülekezet hajléktalanszálló ez az a nap Christeens őszparty


A bejegyzés trackback címe:

https://hajnalcsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr274870249

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.