Több hosszú hónapon át tartó szervezés eredményeképpen idén újra megrendezésre került az Ez az a nap október 20-án. Már nagyon vártam ezt az eseményt, úgy éreztem kicsit más lesz, mint az eddigiek. Azt hiszem részben igazam is lett. Sajnos egyéb program miatt nem tudtam egész nap ott lenni, de azért az utolsó órákra sikerült az Arénába érnünk.
Az előkészületekről már néhány korábbi bejegyzésemben írtam, mivel sokszor voltam a szervezők irodájában. Egyrészt írtam nekik, másrészt segítettem hirdetni, jegyet árulni, szórólapozni és pakolászni. Az utolsó hetekben már szinte minden héten bent voltam vagy benéztem egy napot. Szeretek hozzájuk menni, segíteni nekik, meg persze őket is szeretem. :) Mikor mesélem az embereknek, hogy én írtam az előadókról cikket vagy jegyet árultam, akkor szinte mindig megkérdezik, hogy kaptam-e érte valamit. Ők pénzre gondolnak, de engem annál értékesebb módon fizetnek meg, többet kapok, és olyat, aminek nincs pénzbeli értéke. Rengeteg jó fej embert ismertem meg általuk és olyan lehetőségek tárulkoztak ki előttem, amit sosem gondoltam volna. Meg egyébként is számomra ez egyfajta szolgálat is, tudom, hogy Isten dicsőségéért tesszük mindezt.
Szóval már nagyon vártam az idei Ez az a napot, mindig örömmel készülök ezekre alkalmakra, és izgatott vagyok amiatt, hogy hogyan megy végbe ez a nap. A rendezvénynek idén is a Sportaréna adott otthon, és hála Istennek nagy volt az érdeklődés is, így nem kellett amiatt izgulni, hogy üres szektorokat fogunk látni. Szerettem volna egész nap ott lenni, de mivel egy időben volt a Christeens őszpartival (arról is fogok írni egy külön bejegyzésben) - ahol szintén kaptam egy feladatot, így kimaradt a délután és a magyar szekció fellépése. De az internetnek hála erről bőven találtok videót a youtube-n, elég csak beírni a keresőbe. Emellett akik ott voltak, azoktól is nagyon sok jó és pozitív visszajelzést kaptam.
Én kb. fél 8 és este 8 között értem a küzdőtérre, amikor Tim Hughes volt a színpadon. Csak néhány dalát hallottam és azok közül sem ismertem mindegyiket, de ettől függetlenül ahogy körbenéztem láttam, hogy a közönség mennyire ott van és élvezi az ő szolgálatát. Utána Noel Richards énekelt el egy dalt. Őt nagyon szeretem, többször láttam már fellépni Magyarországon, és mindig örömmel könyvelem el az ő színpadi jelenlétét. Este fél 9 tájékán jött az, akire a legjobban kíváncsi voltam az idei külföldi fellépők közül, ő pedig nem más, mint LZ7! Az ő stílusuk áll hozzám a legközelebb, így már csak emiatt is különös kíváncsisággal várakoztam. Íme a rövid, bő 25 perces játékidejüknek a kezdete:
Először mindenki csak nézett, mikor megszólalt a diszkózene és az LMFAO egyik leghíresebb slágere. Volt aki értetlenül, volt aki örömében ugrálva, de a legtöbben csak ledöbbent arccal. Aztán ahogy elkezdtek játszani a srácok és az emberek belemélyedtek a kivetített szövegeikbe, hallották a bizonyságaikat, úgy rádöbbentek, hogy ez bizony egy nagyon fiatalos, lendületes, de mégis hiteles csapat. Sajnos volt aki ennyi esélyt sem adott nekik és menekült; volt, aki megbotránkozott rajta, de ennél a videónál pl.: lesátánistázzák azt, akinek ez tetszett, meg bulizott rá. Én már leírtam kommentben a véleményem, így nem is akarom tovább hajtogatni. Csak egyszerűen hihetetlenül elszomorít, hogy 2012-ben még itt tart Magyarország, és legfőképpen a magyar emberek. :(( Én mindenesetre nagyon élveztem és ahogy láttam körülöttem a közönség nagy része is. Emiatt is volt kicsit más az idei rendezvény, de én nem bántam - és ahogy olvastam mások sem -, mert nagyon jó hangulat lett. A többi dalról és a bizonyságtételről van még egy videó. (És mellesleg megjegyezném, hogy a brittek még mindig iszonyat jól rappelnek!! Ezt alátámasztja a 29th Chapter is.)
Rövid átvezető után színpadra lépett Matt Redman, aki kb. 1,5 órát játszhatott. Az ő dalaiból ismertem néhányat, főleg amikor magyarul énekelt. De ismerkedésképpen még a koncert előtt beszereztem az utolsó albumát, hogy a frissebb dalaival is tisztában legyek. Matt egy nagyon vicces és tiszteletreméltó ember, aki mellesleg szereti hazánkat. Itt a címadó dalából egy részlet, gyönyörű szerzemény. Nem csalódtam benne, nagyon jó volt vele együtt dicsőíteni. Sajnos azonban elhúzódott a program, és vagy emiatt vagy érdeklődés hiányában egyre jobban kezdett kiürülni az Aréna. Kb. a 10-12. sor környékén állhattam, de a fellépése felénél már 5x2 méteres lyuk tátongott előttem, annyira kiürült a küzdőtér. :/
Matt két dala között Viktor a színpadra lépett a szomszédos országainkból érkező egy-egy olyan vezetővel, akik hasonló eseményeket szerveznek a saját országaikban. Majd mindegyikük imádkozott a saját anyanyelvén. Ezek mindig nagyon értékes és fontos pillanatok az este programjában. Folytatásképpen terítékre került Matt és Lindz közös dala, melyben 27 millió rabszolga mellett állnak ki.
Az est zárásaként pedig színpadra lépett a Gogota Gospel kórus, a 24 órás dicsőítés néhány csapata, és egyéb külföldi fellépők, akik zárásként együtt adták elő a Our God Is Greater című híres dicsőítődalt. Este némi csúszással 11 óra magasságában ért véget a 2012-es Ez az a nap. Nagyon örülök, hogy a részese lehettem így is-úgy is, már nagyon várom a következő évi hasonló rendezvényt! Addig pedig remélem, hogy az előítélek, megbotránkozások végre megszűnnek és mi is együtt tudunk élni és örülni békességben, Isten dicsőségére.
Mivel későn értünk az Arénába, ezért nem sok emberrel tudtam beszélgetni, de azért sokakkal összefutottam, aminek nagyon örültem. A kifelé vezető úton pedig Philip Yancey legfrissebb könyvének részletét osztogatták (amit amúgy ajándékba megkaptam, csak még nem olvastam ki). És a lényeg: ez rejtette magában azt a bizonyos szórólapot, melyen az én arcképen is megtalálható többek között (bocsi a rossz minőségért, hirtelen telefonos..). Itt állok a hírnév küszöbén figyeljétek meg. :D A lényeg, hogy a többiek is rajta vannak, nagy részüket ismerem is, hiszen együtt szoktunk járni-kelni, segíteni az Ez az a nap kapcsán.
További képeket a szervezők facebook oldalán keressetek, amit érdemes amúgy lájkolni, mert rengeteg értékes és hasznos dolgot osztanak meg! Az idei beszámolóm kicsit rövid lett, de remélem nem bánjátok. Jövőre találkozunk! ;)
Utolsó kommentek