hajnalcsillag

A mindennapjaim és amikor az életem elvont pillanatait élem meg.

Utolsó kommentek

  • hajnalicsillag: @Kata Oross: szia! igen felhasználhatod, de a végére írd oda, hogy részlet - és a nevemet (Tóth Sz... (2013.08.01. 13:15) Kari Jobe - Where I Find You
  • Kata Oross: Nagyon szeretem Karit és a dalait. Meg szeretném kérdezni, hogy használhatom-e ezt a szöveget, job... (2013.08.01. 10:09) Kari Jobe - Where I Find You
  • viteez: ez így van, csak nehéz megtalálni a középutat a visszahúzódó, egészséges, és nyomulós között ;) (2013.05.13. 21:47) első látás után randi.
  • hajnalicsillag: @viteez: ezt értem és egyetértek, de attól, hogy valakinek van férje/ felesége van, attól még korá... (2013.05.13. 21:09) első látás után randi.
  • viteez: @hajnalicsillag: ha a keresztyén értékrend alapján indulunk el, akkor csak egy házasság van és nin... (2013.05.13. 18:33) első látás után randi.
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

2012.09.03. 01:28 hajnalicsillag

szülői örömök és barátságok.

Szombaton a szüleimmel Szlovákiába utaztunk (nővérem nem jött, mert dolgoznia kellett). Régi ismerősöket, barátokat látogattunk meg, akiket nagyon szeretünk. Utoljára kb. 7-8 éve voltunk náluk, ők meg kb. 10 éve nálunk, szóval itt volt az ideje, hogy újra lássuk egymást.

Először is néhány szót az utazásról. Bár Nógrád megyében élünk, és nincs is olyan messze a határátkelőhely - kb. 30-35 km -, de mi tovább utaztunk a határ mentén, hogy átlépve a nemlétező vonalat kevesebbet kelljen szlovák utakon autózni. Ezalatt a 1,5-2 óra alatt olyan helyeken, falukon, városokon is átmentünk, ahol még nem jártam. Ahogy bámultam a tájat újra és újra elámultam, hogy mennyire békés és értékes hely, megye. Megnyugvást árasztó légkör, szerény, barátságos és segítőkész emberek, nincs ordítozó és dudáló vezető. Mindenhol virágok, növények, gyümölcsfák. A falusi, tipikus parasztházak előtt kirakva napernyő alá a frissen kiásott krumpli, a napokban beérett szőlő, alma, körte, és az óriási, figyelemfelkeltő dísztökök. Árulják őket. Sok helyen legelésznek a bocik, birkák, vagy éppen a lovak nyerítenek egyet-egyet. Ha közelebb lenne Pest és lenne igazi közlekedés, akkor tuti itt laknék életem végéig.Hazafelé amúgy egy másik útvonalon jöttünk, Salgótarján - megyeszékhely felé. Igazi panelváros és elsőre lepukkantnak is néz ki. Ott nem szeretnék lakni, de azokat sem akarom megbántani, akik ott élnek. Iszonyú hálásnak érzem magam a mostani életemért, ahol és ahogy vagyok.
Szóval délelőtt odaértünk, már nagyon vártak minket. Apukám ifjú kori barátainak a szüleihez mentünk, de épp otthon volt két lányuk, és azoknak a gyerekei (2 fiú és 1 lány). Voltak halvány emlékeim róluk, de nem gondoltam, hogy ennyire szeretik egymást és ennyire örülnek egymásnak. Családi vonás nálunk, hogy nem vagyunk azok az ölelkezős típusúak, de most mégis a szüleim megölelgették őket. Leültünk a nappaliban és beszélgettünk. Előjött mindenféle téma az otthonról, a családról, a rokonságról, a faluról, Magyarországról, Szlovákiáról, kertről, euróról, mindenről, ami az elmúlt években történt velük és velünk. Én legtöbbször csak hallgattam, de egyáltalán nem untam, örültem a helyzetnek. Természetesen magyarul beszélgettünk, de apukám beszél szlovákul is valamennyire. Én is tanultam 8 évig, de nagyon kevésre emlékszem; csak szavakra és bemutatkozásra. Ahogy ott ültünk és beszélgettünk az egyik unoka - 8 éves vigyorgó kissrác, aki nem tud magyarul, szlovákul is csak megértés szintjén, mivel Németországban élnek az anyukájával - elkezdett kotorni az esernyőtartóban, majd elővett egy csokor mű tulipánt. Odajött hozzám, vigyorgott, meghajolt és odaadta, majd elrohant. Nagyon kis cuki volt, még így is, hogy nem beszélünk közös nyelvet.
Ebédeltünk, majd az asztalnál tovább beszélgettünk. Előjöttek a régi sztorik. Kiderült, hogy apukám régen velük "bandázott", jártak mindenfelé ifi konfikra Prágába, Lengyelországba, ide-oda. Fiatalok voltak és élvezték. Igazi barátságok születtek, az egyikük ott volt a szüleim esküvőjén is. Annyira durva, hogy 26 éve összeházasodtak, már előtte ismerték egymást és azóta jó kapcsolatban vannak és szeretik egymást. Bár nem beszéltek már évek óta, de az egyik nő aki Pozsonyban él a családjával, pl. mondta, hogy majd odatelefonál, mikor ott vagyunk. Vagy pl. akiről az előbb írtam, nem ment vissza Ausztriába dolgozni csak két nappal később, hogy találkozhasson velünk. Találtak közös témákat, őszintén tudtak újra beszélni a hitükről, azokról a nehéz pillanatokról, amiket keresztényként megélnek a mindennapokban, és bátorítóak voltak egymás számára. Hihetetlen volt számomra látni, hogy mennyire erős kapocs van köztük és mennyire szeretik egymást attól függetlenül, hogy hány éve nem beszéltek meg nem találkoztak. És nem csak feléjük, hanem felém is szeretettel fordulnak. A nyugdíjas házaspár is hívott, hogy bármikor (szó szerint bármikor) mehetünk hozzájuk, szívesen látnak minket, nagy házuk van, így ott is aludhatunk bármikor. De ugyanígy az ő lányuk is felajánlotta, hogy nyugodtan menjünk el hozzájuk is (ő a szomszéd városban él a 17 éves lányával és a 21-es fiával), és tényleg olyan örömmel és szeretettel mondta. [Amúgy ez is annyira durva, hogy mikor még nálunk voltak akkor a 17 éves lánnyal játszottunk, most meg kész kishölgy. Ő tud is magyarul, a bátyja nem annyira, csak egy kicsit.] Két éve - amikor először mentünk a Lumen Fesztiválra Nagyszombatra -, akkor úgy volt, hogy hazafelé Pozsonyban megállunk és várost nézünk, meglátogatjuk apukám egyik barátját, aki ott lakik. Le volt beszélve minden, de a többiek hajnalban haza akartak jönni, én pedig nem akartam egyedül ott maradni, így lemondtam ezt a napot. Pedig még most is emlegették a szülei, hogy mennyire vártak, pedig igazából engem nem is ismernek, egyszer találkoztunk. Most is üzenték, hogy várják hogy találkozzunk, hogy menjek hozzájuk. Nem apukámat vagy anyukámat, hanem engem, akinek csak a nevét tudják, és hogy kik a szüleim. Számomra ez annyira durva és meglepő, pozitív értelemben.

Ez a nap nem csak arra volt jó, hogy régi ismerősökkel, barátokkal találkozzunk és beszélgessünk, hanem arra is, hogy kicsit belelássak a szüleim ifjúkori életébe. Most már értem, hogy pl. apukám 15-16 évesen miért engedett el Pestre, sokszor egyedül a nap utcai ifi alkalmakra. Volt, hogy minden héten vagy kéthetente ott voltam. Vagy arra  a rengeteg koncertre, fesztiválra, amikor még 18 sem voltam. Jó, egyrészt tudta, hogy hova megyek és milyen program, de másrészt ő is ezt csinálta fiatalon, bandáztak a vele egyidősekkel. Igaz, ők sokszor külföldön jártak, sokkal lazábbak voltak, talán nem is kellett annyira félni, mint most. Az pedig, hogy látom, hogy itt van 54 évesen és még mindig vannak ilyen kapcsolatai, példaértékű számomra. Az meg csak hab a tortán, hogy a nővéremet meg engem is ennyire szeretnek, és várnak magukhoz. Fura, hogy bár elválasztanak határok, egyes értelemben a nyelv, a távolság, de mégis bármennyi idő után találkoznak újra, ugyanolyan, mintha fiatalok lennének és megosztják egymással a hitbeli, szellemi dolgaikat. És most, ahogy láttam ezeket a pillanatokat, kicsit átértékelődött bennem pár dolog. Többek között az, hogy gyakrabban szorgalmazzam azt, hogy látogassuk egymást, mert látom, hogy mekkora hatással volt ez mindenkire és amíg van lehetőségük erre, meg kell adni az esélyt, hogy erősítsék és támogassák egymást. Most már értem, hogy anyának is miért annyira fontos, hogy menjünk Monorra, lássa a testvéreit, rokonait, szülei sírját. Egyszerűen kell, szükség van rá! Igyekszem ezen is változtatni a jövőben, még jobban odafigyelni az emberi kapcsolatokra. Nem csak a sajátoméra, hanem a szüleimére, családoméra is, hiszen az egyik legértékesebb dolog az ember életben a testvér (mindkét értelemben) és a barátok - főleg ha hívők.

Szólj hozzá!

Címkék: barátok család kapcsolat öröm élmény ifjúság hála


A bejegyzés trackback címe:

https://hajnalcsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr584746696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.