hajnalcsillag

A mindennapjaim és amikor az életem elvont pillanatait élem meg.

Utolsó kommentek

  • hajnalicsillag: @Kata Oross: szia! igen felhasználhatod, de a végére írd oda, hogy részlet - és a nevemet (Tóth Sz... (2013.08.01. 13:15) Kari Jobe - Where I Find You
  • Kata Oross: Nagyon szeretem Karit és a dalait. Meg szeretném kérdezni, hogy használhatom-e ezt a szöveget, job... (2013.08.01. 10:09) Kari Jobe - Where I Find You
  • viteez: ez így van, csak nehéz megtalálni a középutat a visszahúzódó, egészséges, és nyomulós között ;) (2013.05.13. 21:47) első látás után randi.
  • hajnalicsillag: @viteez: ezt értem és egyetértek, de attól, hogy valakinek van férje/ felesége van, attól még korá... (2013.05.13. 21:09) első látás után randi.
  • viteez: @hajnalicsillag: ha a keresztyén értékrend alapján indulunk el, akkor csak egy házasság van és nin... (2013.05.13. 18:33) első látás után randi.
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

2012.07.24. 01:20 hajnalicsillag

Te is felelős vagy a családodért!

url.gifAz elmúlt egy hétben erős impulzusok értek, aminek köszönhetően kezd átformálódni a gondolkodásom. Bár az elmúlt hónapokban nem sok időt töltöttem itthon - legfőképpen csak esténként és hétvégén -, mégis fontos szerepet töltenek be az életemben a szeretteim, a családom.

Nem tudom, hogy másnál hogyan néz ki a családi összkép, vagy milyen egy idilli pillanat, de nálunk sokszor vegyes a  hangulat. Néha kicsit hullámvölgy a családi élet és mindennél jobban kívánok egy kis békességet. Azt hiszem mindannyian érzelemdús személyiségek vagyunk, és ez meglátszik a reakcióinkon is, aminek nem mindig örömpillanat lesz a vége. De ebbe az elemzésbe nem is igazán akarok belemélyedni, inkább próbálom azt megfogalmazni, ami mostanában tudatosult bennem.

Mindig is úgy gondoltam, hogy a család vezetéséért, úgymond "karbantartásáért" a szülők felelnek. Ők hozzák meg a döntéseket, a gyerekek nekik tartoznak engedelmességgel, ők tartoznak felelősséggel a család többi tagjáért. Ez így is van rendjén, de mi történik akkor, ha a gyerekek elmúlnak 18 évesek, máshova költöznek, "felnőtté" válnak és új életet kezdenek?! Akkor megváltozik a családban betöltött szerepük és a felelősség rájuk hárul? Azt kell hogy mondjam, hogy igen! Legalábbis én ezt tapasztaltam itthon. Többször kikérdezik a véleményemet, jobban bele-, és mögé látok az egyes döntéseknek, illetve már fontosabb dolgokat is rám hagynak, hogy egyedül hozzam meg a kötelező, ám kérdéses lépéseket. A felnőtté válás, elköltözés azonban még nem azt jelenti, hogy valaki nem egy közösség, család része. Mindig is oda fog tartozni, ha elismeri - ha nem, ha szem előtt tartja - ha nem. Ezért ha ki is lép onnan - vagy ha benne van, csak eltávolodik annak tagjaitól, még akkor is ugyanúgy felelősséggel tartozik annak jövőjéért!
Sokszor vágytam családi békére egy-egy viharosabb pillanat után. Imádkoztam, hogy Uram tégy valamit, mert fájdalmas ezt látnom! Ennek sokszor hangot is adtam itthon, ami némi megkönnyebbülést váltott ki belőlem, de tartós megoldást nem mindig hozott. Erre válaszképp kaptam a felismerést, hogy bizony én is tehetek ez ellen! Nem kell másokra várnom, hogy megoldják az éppen aktuális feszültségpillanatokat. Tulajdonképpen miért is alakult ki? Azért mert két ember nem értett egyet? Vagy mert nem minden úgy ment, ahogy azt mi emberek elterveztük? Igen, van ilyen, de ez még nem azt jelenti, hogy ezekért a pillanatokért fel kell áldozni a családi békét és türelmetlenül egymást vádolni; bizony meg lehet előzni őket. Én is sokszor az előbbit tettem; nem akartam senki pártjára állni - bár nyilván a magam igazát mindig védem, de mégis volt bennem egyfajta negatív érzés, hogy valaki mégis hibás és vessük a szemére. Ezek kemény szavak, de tényleg. És múltkor már olyan pillanatokat éltem meg, amit leírni sem igazán lehet, csak egyszerűen éreztem: ez így nem mehet tovább!
Ezt az pillanatot követően ért sok fajta impulzus, amit említettem az elején. Mostanában elég sokat hallani arról, hogy az utolsó időkben élünk, és szó mi szó tényleg az utolsó órák, napok, talán évek vannak hátra. Ekkor is mélyedt el bennem az az érzés, hogy az itteni földi dolgok közül a legfontosabb számomra ezekben az időben a családom. Legszívesebben összeölelném őket és el sem engedném egyiket sem, amíg vége nem lesz a világnak. Nem akarom, hogy szomorúság, türelmetlenség, vádlás, veszekedés, vagy bármilyen negatív hangulat, érzés elválasszon minket egymástól! És rájöttem, hogy ezért én is tehetek, ezért vagyok felelős a családomért! Felelős vagyok azért, hogy szeretetben és örömben éljünk, egymás hitét erősítve és növelve.
Gondolkoztam, hogy hogyan tudnék változtatni a korábbi viselkedésemen, hogy az kedvező legyen a többiekre - és rám is nézve. Például, amikor a gyakorlat után este hazaértem, akkor nem az volt, hogy vacsoráztam és beültem a gép elé intézni a dolgaimat, hanem megkérdeztem, hogy mi történt a többiekkel aznap, elmeséltem velem mi volt, segítettem nekik, és ahelyett, hogy felháborodva azt mondtam volna, hogy most nem érek rá erre meg arra, inkább feláldoztam az időmet értük, vagy valami olyanért, ami fontos volt, és szükségük volt rám. Vagy pl. mikor anyukám hazaért a munkából, akkor megdicsértem, hogy aznap milyen csinosan öltözött fel és megöleltem. És az egyik legfontosabb dolog: egyrészt kimondom nekik, hogy szeretem őket, másrészt pedig kimutatom! Talán ez a legfontosabb az összes közül. Szerintem annál nincs jobb érzés, mikor azt tapasztalod, hogy valaki szeret, vagy viszont szeret!
Tudom, ez mind túl szépen hangzik, hogy igaz legyen. De tényleg amíg e szerint mentek a napjaim öröm volt bennem egész végig, és igyekeztem ezt átadni is. Viszont jöttek a nehézségek, a bukás, és fejrázás, hogy nem vagyok elég kitartó. De most mondom, hogy az leszek! Mert ez nem csak pár napos elhatározás volt bennem. Szeretném mindig ilyen lelkületben élni a családi pillanatainkat! És az tévedés, hogy ehhez nagy dolgok kellenének, mint valami luxus ajándék vagy nyaralás, ami pár napra elfelejti a rossz dolgokat. Elég egy ölelés, egy apró gesztus, kimondani azt, hogy 'szeretlek', segíteni valamiben, vagy egy jó közös családi program - akár otthoni sütögetés. Igen, ezeket még nekem is sokszor meg kell tanulnom, ezért magamnak is mondom. De hidd el, te is felelős vagy a családodért! Felelős vagy azért, hogy otthon béke és szeret legyen; hogy egy olyan közösségé váljatok, ahová örömmel térsz haza bármilyen napod is volt, akinek tagjaira bármikor számíthatsz! Hiszen ezen a Földön az egyik legnagyobb áldás - és egyben boldogság - szeretetteljes és békés családban élni! Azt kívánom, hogy tapasztald meg, éld át ezt minden nap te is! Tegyél azért, hogy az öröm és a boldogság minden nap ott legyen köztetek, a viharosan pillanatok pedig csendesüljenek le és kerüljenek el Benneteket! :)

Szólj hozzá!

Címkék: élet család felelősség felismerés nehézséges


A bejegyzés trackback címe:

https://hajnalcsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr114661846

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.