hajnalcsillag

A mindennapjaim és amikor az életem elvont pillanatait élem meg.

Utolsó kommentek

  • hajnalicsillag: @Kata Oross: szia! igen felhasználhatod, de a végére írd oda, hogy részlet - és a nevemet (Tóth Sz... (2013.08.01. 13:15) Kari Jobe - Where I Find You
  • Kata Oross: Nagyon szeretem Karit és a dalait. Meg szeretném kérdezni, hogy használhatom-e ezt a szöveget, job... (2013.08.01. 10:09) Kari Jobe - Where I Find You
  • viteez: ez így van, csak nehéz megtalálni a középutat a visszahúzódó, egészséges, és nyomulós között ;) (2013.05.13. 21:47) első látás után randi.
  • hajnalicsillag: @viteez: ezt értem és egyetértek, de attól, hogy valakinek van férje/ felesége van, attól még korá... (2013.05.13. 21:09) első látás után randi.
  • viteez: @hajnalicsillag: ha a keresztyén értékrend alapján indulunk el, akkor csak egy házasság van és nin... (2013.05.13. 18:33) első látás után randi.
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

2012.05.21. 22:44 hajnalicsillag

miért engem találnak meg?!

Mindig is történtek velem vicces, vagy inkább kínos dolgok, de mióta Pesten járok-kelek, azóta megszaporodtak. Napi szinten állok szóba idegenekkel, hol csak információt kérnek, bár inkább legtöbbször pénzt, de az utóbbi időben egyre többször kerülök 'bajba' a kedvességem miatt. Úgy látszik sugárzik belőlem az empátia és vonzóm a fura, proli, és kisebbség képviselőit a másik nemből. :(

Csak két sztori az elmúlt időszakból. Pénteken a metróra várok, épp hullafáradt állapotban. Már egy perc sincs hátra a metró érkezéséig, amikor egy 20-as éveiben járó fiatal srác felém fordul és elkezd valamit magyarázni a metró dinamikájáról, meg hogy mindjárt itt a szerelvény. Én meg szépen mosolygok és elgondolkozom, hogy most másik kocsiba szálljak be? - á, az túl feltűnő lenne. Beszállunk egy kocsiba és tovább magyaráz nekem, hogy ő fizikus, rendelkezik angol és német középfokú nyelvvizsgával. Kérdezi, hogy én kommunikációra járok? (magamban: hmmm). Válaszoltam neki, hogy igen. Szerinte aki nem fizikus/ mérnöknek tanul, az mind kommunikációra jár. Hát, nem akartam vele vitatkozni. Szóval beszél hozzám elég hangosan és furán, kérdezi voltam-e már Európában kívül, amire válaszoltam, hogy nem. Mindenki bámul minket a metrón. Majd egy hirtelen fordulattal a következő hangzik el a szájából: tetszik a burád meg a szemed, tetszel nekem, és csak azért szólítottalak le, hogy megkérdezzem független vagy-e? Mert ha nem, akkor elmegyek, nem akarlak zavarni. Csak az érdekel régóta foglalt vagy-e.. Én meg kb. ilyen fejet vágtam: bad pokerface, pokerface, badpokerfaceKínosan nevettem, nem tudtam mit szólni, csak bólogattam. Hazudtam a szó szoros értelmében, de komolyan kicsit megijedtem. Nem tudtam mire vélni és tényleg fura volt. Mondjuk az emberek reakciója is a metróban, hogy: ó, te jó ég, ez a lány szóba állt egy idegennel és válaszolgatott a kérdéseire?! Hogy tehet ilyet egy ember... kb. ez olvastam ki az emberek szeméből. Kedves volt tőle, hogy próbálkozott (bár a burás részen felnevettem, mivel az a lámpának van), de hát na, ő is ember.

A másik sztori egészen friss, konkrétan mai. Ültem a fogászati rendelőben a szomszéd faluban, mikor egy helyi lakosú kisebbségi srác ment a szomszédos gyógyszertárba és beköszönt. Köszöntem, mert így illik. Visszafelé bejött és elkezdett kérdezgetni, mintha ezer éve ismernénk egymást és haverok lennénk, pedig nem tudom ki ő, még a nevét se tudom, csak a buszon szoktam látni (és ez fordítva is igaz). Szóval kérdezi ilyen együttérző hangon, hogy fáj a fogad? Mondom nem, csak múltkor voltam ellenőrzésen és találtak valamit, azt csinálják meg. Elkezd bókolni, hogy hogy lefogytam - én meg csak nevettem, mert mostanában nem hogy fogytam, hanem híztam sajna. Erre: jajj, de hát múltkor óta fogytál, mikor utoljára láttalak, jól nézel ki. Tovább nevetek és megköszönöm - ez már rosszul kezdődik gondoltam magamban. Tovább faggat. Egyidősek vagyunk nem?! Mikor is születtél? Válaszoltam neki udvariasan, hogy 91-ben. Hát akkor kicsit idősebb vagyok nálad - gondoltam magamban csodálatos. Következő kérdés: suliba jársz? Igen, egyetemre járok - de ekkor már kezdtem a táskámban matatni, hogy vegye észre magát és hagyjon békén. Erre a következő kérdés, ami kiverte nálam a biztosítékot: mikor fogsz szülni? Nézek rá, hogy mi baja van, honnan jött ez a kérdés. Nevetve válaszolok, hogy ez rossz kérdés, majd (ha tudná az igazságot). Erre okosan hozzáteszi, jól van, nem is kell elsietni, ráérsz még. Hát, ha most gonosz lennék, akkor leírnám a gondolataimat, ami ekkor megfogalmazódott bennem, de inkább hagyom. Aztán látta, hogy nem vagyok vevő a beszólásaira és mondta, hogy ugye nem haragszok rá. Mondom nem. Aztán mondta hál' Istennek, hogy megy és ha nem ér vissza, nem találkoznánk, akkor vigyázzak magamra. Persze mondom, az lesz. Elment és így: girl, why Miért Istenem miiiééért? Komolyan már ilyen facepalm állapotban félig kikészülve ültem és vártam, hátha még megtalál valaki aznap. De komolyan nem értem, hogy miért vonzom az ilyen unszimpatikus, proli embereket. Sajnos túl kedves vagyok ahhoz, hogy kimondjam mit gondolok: kopj le. Pedig néha nem ártana. De már annyira elegem van az ilyenekből. Az elején még vicces, de amikor már egy idős bácsi integet és puszikat dobál nekem a vonatról, meg hasonló társai, akkor inkább már sajnálom inkább magam az elhangzott bókok miatt, mint hogy büszkévé tenne. Az ilyen emberektől nem az önbecsülésem nő, hanem inkább csak elszomorodok, hogy miért ilyenek akarnak nálam bepróbálkozni, miért ilyenek találnak meg, ennyit érek? Nyilván nem, de ez tényleg elszomorító. Nem hogy egy normális sráccal találkoznék szembe, inkább már szóba sem állok senkivel, komolyan.

Szólj hozzá!

Címkék: vicc történet idegenek nyomulás bók


A bejegyzés trackback címe:

https://hajnalcsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr694530572

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.