hajnalcsillag

A mindennapjaim és amikor az életem elvont pillanatait élem meg.

Utolsó kommentek

  • hajnalicsillag: @Kata Oross: szia! igen felhasználhatod, de a végére írd oda, hogy részlet - és a nevemet (Tóth Sz... (2013.08.01. 13:15) Kari Jobe - Where I Find You
  • Kata Oross: Nagyon szeretem Karit és a dalait. Meg szeretném kérdezni, hogy használhatom-e ezt a szöveget, job... (2013.08.01. 10:09) Kari Jobe - Where I Find You
  • viteez: ez így van, csak nehéz megtalálni a középutat a visszahúzódó, egészséges, és nyomulós között ;) (2013.05.13. 21:47) első látás után randi.
  • hajnalicsillag: @viteez: ezt értem és egyetértek, de attól, hogy valakinek van férje/ felesége van, attól még korá... (2013.05.13. 21:09) első látás után randi.
  • viteez: @hajnalicsillag: ha a keresztyén értékrend alapján indulunk el, akkor csak egy házasság van és nin... (2013.05.13. 18:33) első látás után randi.
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

2011.08.23. 22:30 hajnalicsillag

ez nem az én nyaram.

Vagyis mondhatnám, hogy nem is nyár volt ez a pár hónap. Csak mintha egy hosszú szünetem lett volna, amiben mindig akad valami tennivalóm. Jöjjön hát a szokásos nyárzáró bejegyzés.

Volt néhány tervem a nyárra, tele voltam ötletekkel, lelkes voltam, ezek nagy részéből mégsem lett semmi. Részben én tehetek róla, részben nem, egyszerűen így alakult. Bánom-e, vagy szomorú vagyok-e miatta? Igazából nem.
Miről szól a fiatalok, vagy a velem egyidőseknek a nyár? Buli, barátok, táborok, nyaralás. Ezekből mi volt meg nekem idén? Egyik sem. Nem mondanám, hogy nem csináltam semmi értelmeset, meg nem találkoztam senkivel, nem voltam sehol, mert ez hazugság lenne.
Májusban elterveztem a következő 3 hónapot, minden olyan jónak és kivitelezhetőnek tűnt. Az elején ment is minden: megcsináltattam a műtétemet, megünnepeltük a családdal mamám 90. születésnapját, voltam a Planetshakers koncerten is, sikerült kijutnom a Lumen fesztiválra, és kijártam az iskolát is. A leírt tervek tehát nagyon jól alakultak, egyedül a P.O.D. koncert nem valósult meg, de az is önhibámon kívül, mivel lemondták az EU turnét. Mégis mindeközben májusban volt egy törés az életemben. Legalábbis úgy éltem meg, csalódtam embereknek. Sokban. Keresztényekben.. ami olykor mégjobban a falhoz csap, mintha valamelyik nem keresztény 'embereddel' történne ez. Az élet ment tovább, de valahogy mégsem éreztem magam a helyemen.
Végeztem a sulival, itthon voltam, segítettem amit kellett. Unatkozni nem unatkoztam, mindig akadt valami, volt hogy elmentünk itthonról, pl. múzeumok éjszakájára. Volt 1-2 álmom is a nyárra, de mondanom sem kell, hogy azok sem jöttek össze. Akartam dolgozni, de nem dolgoztam, kiléptem a ShortScore-tól is, eközben orvoshoz kellett járkálnom. A nyár elején ráadásul volt egy "durva" alkalom, amikor azt hittem, hogy széthullik a családom. Nagyon kiéleződött a köztünk lévő feszültség, mindenkiben előjött az érzékenység, sértődöttség, megbántás és odavágta a másikhoz a maga igazságság nem szép stílusban. Szörnyű volt, ráadásul nem is itthon történt magunk között, hanem máshol voltunk, sok ember között, sőt egy 'ünnepen'. Nem is tudtam, hogy hirtelen sírjak vagy ordítsak. Azok az órák nagyon rossz pillanatok voltak... de túlvészeltük, utána -és azóta- mindenki között béke van, azt hiszem.
Nyáron sokan gondolkodtam, hogy hova tovább, mi legyen az írással, a zenével... felbuzdultam, úgy éreztem, hogy alkalmas lennék rá, hogy folytassam a Krosskultot (persze megfelelő fejlődés után) anélkül, hogy szégyenbe hoznám a nevünket, vagy bármit is. Így meg is írtam a srácoknak, de hamar lelombozódott a lelkesedésem, mikor közölték, hogy ők nem szeretnék, ha a KK nevében bármi is folytatódna. Én úgy emlékeztem, hogy nem ebben egyeztünk meg januárban, így igazságtalannak éreztem a helyzetet. Úgy éreztem, hogy nekik ott a munka, a bandák, mindenki helyt áll valamiben, ott van valami, amire áldozza az idejét, amiben szolgál, csak rám nem gondoltak és nekem nem maradt semmi. És ez tényleg így volt, mert a krosskulttal rengeteg dolgot elvesztettem, amit csak később tapasztaltam és nem is gondoltam volna, így szörnyű érzés volt. De nem volt erőm és kedvem sem velük vitatkozni, így magamra vállaltam, hogy legalább megcsinálom az archív oldalt, hogy legalább egy emlék maradjon. Rengeteget dolgoztam vele heteken át, és ez alatt nagyrészt megbékéltem a helyzettel is, de ugyanúgy igazságtalan éreztem a döntést. Na jó, tovább nem folytatom, tudom, hogy olvasni fogjátok, szóval majd megbeszéljük élőben egyszer..ha találkozunk.
És ha ennyi lelki válság nem lett volna elég, úgy éreztem, hogy a barátaim meg akikkel régen jóban voltam, azok elfordulnak tőlem, mintha mindenki hallott volna rólam egy rosszindulatú pletykát. Nem, ez nem képzelgés meg önsajnálat.. elmondani sem tudom, de elég rossz érzés volt. Ha blogot nem írnék -ahol a fél életemet kitálalom, akkor sem írnának, hiába, hogy hónapokon át nem tudnak rólam semmit, pedig régen... képmutatónak érzem a világot és rengeteg embert, aki a másik segét nyalja sokszor - elnézést a vulgaritásért -, előtte meg..pff, hagyjuk inkább. Igen, bűnös vagyok, sok mindenkit elítélek sokmindenért, de hihetetlen ami a világban megy, a keresztények életében is, néha undorítónak tartom.
Na mindegy is, visszatérek a nyaramhoz. Szóval júliusban mikor már kicsit antiszociális életet éltem, akkor felhívott Szilvi, hogy nincs-e kedvem Tatára menni szórólapozni. Nem volt más dolgom, így igent mondtam, és nem is bántam meg. Nagyon jól éreztem magam! :) Ezt követően ünnepeltük unokatestvérem esküvőjét, melynek előkészületeiben egy kicsit be is segítettem. Fontosnak éreztem magam, és először majdnem szépnek, mindenesetre csinosnak. Nem szoktam igazából ennyire kihívóan (?) meg nőiesen öltözködni, nem is festem magam (most sem tettem kivételt), de most jó érzés volt. Aztán az esküvőt követő héten volt a gyülis tábor, amire nem akartam elmenni. Tavaly voltam, de nem éreztem jól magam. Nem magával a táborral volt a baj, hanem a társaságot nem érzem igazán barátságosnak.. mármint nekem nincsenek ott barátaim, és ezért hiányérzetem volt. Nem volt kedvem idén ismét ezt átélni - hiába, hogy most anyáék is mentek. Helyette inkább itthon maradtam, meg legalább megcsináltattam a 2. műtétemet. Azon a héten mentem el tesómmal Romániába, ami jó kis kirándulás volt, de elfáradtam - ahogy írtam is a beszámolóban. És már ekkor augusztust írtunk.
Hát az augusztus sem lett élménydúsabb, nagyrészt itthon voltam, mindig akadt valami tennivaló - bár az elmúlt 1,5 hétben csak filmezek, tv-t nézek, ilyenek. Pedig akartam angolt tanulni a nyáron (egy sort se tanultam), ennyit a jelenlegi akaraterőmről. Vártam az egyetemi felvételi papírt, bár szinte biztos volt, hogy felvesznek. És így is történt, mégis sok kedvetlenség, izgulás, idegesség, feszültség van emögött. Majd erről is írok ha összeszedtem a gondolataimat.

Mire értem, hogy voltak lehetőségeim, amiket nem használtamBár még nem ért véget a nyár, számomra igen - sőt, el se kezdődött. Komolyan várom, hogy szeptember legyen és remélem történik valami, mert nagyon furán érzem magam. Nem tudom megfogalmazni pontosan, majd egyszer.

Szólj hozzá!

Címkék: élet beszámoló nyár érzések


A bejegyzés trackback címe:

https://hajnalcsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr393174653

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.