hajnalcsillag

A mindennapjaim és amikor az életem elvont pillanatait élem meg.

Utolsó kommentek

  • hajnalicsillag: @Kata Oross: szia! igen felhasználhatod, de a végére írd oda, hogy részlet - és a nevemet (Tóth Sz... (2013.08.01. 13:15) Kari Jobe - Where I Find You
  • Kata Oross: Nagyon szeretem Karit és a dalait. Meg szeretném kérdezni, hogy használhatom-e ezt a szöveget, job... (2013.08.01. 10:09) Kari Jobe - Where I Find You
  • viteez: ez így van, csak nehéz megtalálni a középutat a visszahúzódó, egészséges, és nyomulós között ;) (2013.05.13. 21:47) első látás után randi.
  • hajnalicsillag: @viteez: ezt értem és egyetértek, de attól, hogy valakinek van férje/ felesége van, attól még korá... (2013.05.13. 21:09) első látás után randi.
  • viteez: @hajnalicsillag: ha a keresztyén értékrend alapján indulunk el, akkor csak egy házasság van és nin... (2013.05.13. 18:33) első látás után randi.
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

2011.08.10. 13:37 hajnalicsillag

először Romániában.

Múlt hét pénteken a nővéremmel Romániába utaztunk, mivel az előző héten tartott esküvőt az ifjú pár kint is szerette volna megünnepelni. Mivel az itthoniak közül senki nem tudott kimenni, így engem kérdeztek nem lenne-e kedvem kimenni az ott megrendezett vacsorára. Kedvem volt és tesóm is akart jönni, így ketten képviseltük a feleség részéről a családot.

Péntek délután 5-kor indult a kisbuszunk a Népligetből Kolozsvárra, de nem rendes Volánbuszos járat, hanem ez egy magáncég, így a parkolóból indul. Na most azt megtalálni nem volt egyszerű, de azért sikerült. Mire kifizettük a jegyünket és berakták a csomagjainkat már csak leghátul volt egymás mellett hely. Így szépen be is foglaltuk, gondoltuk jól elleszünk hátul kényelmesen, indulás előtt már nem jött senki. Útközben bementünk a repülőtér mindkét részére. Először csak egy lányt vettünk fel, ő le is ült középen. Viszont aztán a Ferihegy 2-ön vagy fél órát álldogáltunk, a sofőr nem találta az utasokat vagy nem tudom. Mindegy, a lényeg hogy 3 srác jött még velünk, abból kettő nagyon nem volt szimpatikus. Tudtam, hogy mellém fognak ülni... és hát mindkettő cigizett, meg ilyen tipikus román keménylegények voltak, akikkel ha az utcán találkoznék, akkor messze elkerülném őket, mert kicsit félelmetesek. Hál' Istennek elől leültek, így mellém egy álmos fejű, baseball sapkás srác ült, aki szintén román volt, de nagyrészt aludt, ha pedig nem, akkor valami betűket rajzolt. Biztos valami művésznek tanul.
Szóval indultunk végre Románia felé, de ilyenkor már majdnem 6 óra volt és még Pestet sem hagytuk el. Nagyon hosszú volt az út, főleg, hogy főutakon mentünk, ahol hatalmas volt a forgalom a határ felé. Magyar idő szerint kb. fél 9-kor értünk a határhoz, ahol felszállt egy hapsi és ellenőrizte mindenkinek a személyijét, majd mehettünk tovább. Mivel már jó sötét volt így semmit nem láttam Romániából.. mellesleg ekkor léptem át ezt az országhatárt először életemben. Kitettünk pár utast Nagyváradon, majd a város szélén megálltunk a benzinkútnál fél órára - kötelező pihenő a sofőrnek x óra levezetése után. Elmentünk mosdóba, meg tesómmal megnéztük mi mennyibe kerül. Hát, az ottani benzinkúti árak olyanok, mint nálunk a boltban. Szóval a mi pénzünkhöz képest nagyon olcsón lehetett szinte mindent megkapni, de nekik drága. A pihenő végeztével utaztunk tovább, a következő megálló már Élesd volt, ahol mi szálltunk le. Az ifjú házaspár már várt ránk, kivettük az utánfutóból a csomagjainkat, majd elindultunk hozzájuk. 5 perc sétára laktak, mire odaértünk helyi idő szerint (hozzánk képest +1 óra), már majdnem éjfél volt. Vagyis ha a megállások kivesszük, akkor 5 órás volt az út (sokkal többnek tűnt..). Szóval iszonyú fáradtak voltunk, kínáltak még mindenfélével vacsorára, de mi csak aludni akartunk. Így a férj egyik testvére jött értünk kocsival, mert náluk aludtunk.

Az első éjszakám szörnyű volt. Tesómmal egy kihajtható kanapén feküdtünk, amivel semmi bajom, meg nem is volt kényelmetlen, csak belül (kellett) aludtam, mivel az egyik lábamra nem feküdhettem, és kb. nem kaptam levegőt. Na jó, kaptam, csak nagyon meleg volt a szobában, és bent volt egy szúnyog, ami mindig rám repült és már agybajt kaptam tőle. Ha kitakarózok szétcsíp mindenhol a szúnyog (nem mintha egyébként nem ezt tette volna), ha betakarózok, akkor meg megfulladok. Ilyenkor nagyon tudok problémázni, utálom a szúnyogokat. Szóval megfordultam és tesóm felé voltak a lábaim, de legalább kaptam levegőt és az állatka is elhagyott. Szóval a kínkeserves élmények után tudtam aludni kb. 2-3 órát.

Szombaton reggel átmentünk Éviékhez reggelizni, megismerkedtünk Tibi szüleivel, akik idősek és betegesek, de aranyosak, most a hónap végén lesz a 60. házassági évfordulójuk. A bácsi nem mindig tudja mi történik körülötte, de láttuk, hogy sokszor elérzékenyült. A néni meg nagyon vicces, mondta, hogy ötödszörre látta a férjét amikor feleségül ment hozzá. :D Meg délután mondja, hogy kell neki olyan cipő, ami rajtam van (virágos, kötős szandál). Reggeli után elmentünk az imaházba, ahol ki kellett rakni pár váza virágot, meg kicsit felporszívózni délutánra. Azt tudni kell, hogy a városban rengeteg vallás képviselteti magát, és ennek megfelelően rengeteg templom is van. Többek között vannak görög katolikusok, jehovák, szombatisták, adventisták, szabadkeresztények, pünkösdiek, román baptisták, és ahová mi mentünk a magyar baptisták. Ez egy nagyon kicsi gyülekezet, így néz ki az imaházuk: 

Ez meg néhány templom a városból:
Ez tehát csak néhány, amiből sok van Élesden az a templom.
Az imaházban megismerkedtünk Kornéliával, aki elég jól tudott magyarul, őt kérdezgettük a kinti életről, és mindenről ami érdekelt. Nagyon sok menő, olasz rendszámú kocsit láttunk a városban. Kérdeztük ez hogyan lehet, vannak errefelé turisták?! Aztán mondta, hogy rengetegen oda mennek ki dolgozni, vesznek maguknak kocsit, aztán elhozzák ide. 1500 km-t kell utazniuk, de mégis sokkal többet keresnek.. az ő gyerekei is kint élnek.
Az imaház után a városba indultunk, külön váltunk Tibitől, mi pedig mentünk az előhivatott esküvői képekért, illetve a virágért. Amúgy így néz ki egy átlagos utca:

Tesóm 'kedvence' pedig az itthon retro kocsinak számító, ott viszont mai napig aktív járműnek számon tartott Dacia:
Szóval bementünk a képekért, utána pedig próbáltuk megkeresni a virágos boltot. Útközben még találkoztunk egy kicsi szökőkúttal, ami ilyen mini-park szerűség akarna lenni, de igazából és nem sokat ücsörögnék ott:
Útközben volt, hogy furán néztek az emberek, lehet hogy azért, mert lerít' rólunk, hogy magyarok vagyunk. Számomra a teljesen román emberek kicsit félelmetesek, nem mernék éjjel egyedül az utcán mászkálni. Többször például útközben odajöttek hozzánk és kéregettek, meg jöttek utánunk.. nem szégyenlősek ilyen téren.
Ahogy sétáltunk tovább egyre nagyobb lett a tömeg és a forgalom, Évi mondta, hogy kedden és szombaton piac van, ezért volt a nagy tömeg. Nem voltunk megnézni miket árulnak, de szerintem ugyanolyan mint Magyarországon pl. a veresegyházi :D:

Nos mindegy, miután túljutottunk a tömegen bementünk a Penny Market-be, mert megakartuk nézni milyen egy bolt, miket árulnak, mennyibe kerülnek az áruk és venni akartunk valamit az otthoniaknak is. Meglepetésünkre a hazai árak töredékéért vásárolhattunk, nekünk nagyon olcsó volt minden, de aki ott él, annak nagyrészt drága. A boltban is találkoztunk valami rokonokkal, és mivel ők kocsival voltak, így Éviék bevásároltak az esti vacsorára üdítőből. Addig kint vártunk tesómmal, majd egy kisebb sétát téve visszatértünk a kiindulópontunkhoz. Útközben sok mindent láttunk, csak néhány életkép Romániából:

 

Az egyik kedvencünk tesómmal - ami talán a legjobban tetszett - az a tej- és túróautomata volt. Ez egy tejtermékek árusító bolt előtt volt kihelyezve, és a látottak szerint elég sokan szeretik. Bedobsz egy kis apró, a gép alá tartod az üveged és már jön is a friss tej:
Aztán bementünk a virágboltba a csokorért, ott is körbenéztünk, majd tovább indultunk. Útba esett a román baptista imaház, és kint kertészkedett éppen egy ember, aki megengedte, hogy megnézzük kicsit belülről is az épületet:
Ami még meglepő, hogy nincsenek buszjáratok, pl.: Nagyváradra sem, pedig csak 40 km-re van. Helyette úgynevezett fekete taxisokkal lehet utazni, akik a városban várakoznak, vagy megállnak melletted a járdán és megkérdezik: akarsz Nagyváradra menni? Na, én egy ilyen kocsiba se ülnék bele...

Visszatérve készülődtünk a délutáni alkalomra, beszélgettünk a rokonokkal, és közben megtudtuk, hogy egy felnőtt átlagos fizetése a másik megyében átszámítva 45 ezer Ft körül van, ami nagyon durva..
Még volt egy kis időnk az ebédig, így elmentünk még megnézni a szép házakat. Épp akkor avattak fel egy szobrot nem olyan messze, melyet valami magyar párt készíttetett a háborúsok emlékére. Volt ünnepség is, kint volt egy csomó pap meg minden.

Utána tovább mentünk a villa negyedhez (mert bizony itt is van ilyen). Csak néhány ház:

Visszaérve lassan kész lett az ebéd, így asztalhoz ültünk. Erdélyi gulyáslevest és töltött káposztát főztek nekünk az asszonyok. Az ebéd után én visszamentem a szállásunkra, mivel kellett pár dolog, meg megcsinálták becsavarták Évi haját. Aztán visszamentünk, végre sorra kerültem én is, hogy elkészüljek, aztán segítettem az ifjú feleségnek, tükröt kellett tartani mikor a haját csinálta Rebeka. Nagyon kedves lány egyébként, mondta, hogy a mi hajunkat is szívesen megcsinálja, de erre már nem volt idő. A kislányuk pedig tündéri.
Miután mindenki elkészült fél 6-kor volt a háznál a vendégfogadás, sütivel kínáltuk a rokonokat, utána pedig az imaházhoz indultunk. Itt közel egy órás alkalom volt, egy román lelkipásztor prédikált, de fordították magyarra. Mindezek után készítettünk néhány csoportképet, majd indulnunk kellett az étterembe. Ott megkértek tesómat meg engem, hogy üljünk be a feleség és férj mellé a 'fő helyre'. Elég megtisztelő és egyben kiváltságos volt.
Az előétel már oda volt készítve, ilyen sajtos-zöldséges-sonkás-salátás tálon sajtok, fasírt, rántott hús.. persze szépen feltálalva. Aztán volt még leves, krumplipüré hússal, töltött káposzta és torta.
Persze közben volt egy kis műsor az ifjú párnak és a vendégeknek is. Alig 40-en voltunk, de mindenkinek kellett csinálnia valamit. Nekünk konkrétan énekelni, meg amit kitaláltunk, azt is nekünk kellett levezetni.
Énekeltek románul is (nem mindenki beszélt magyarul), és láttam, hogy Tibi apukája is énekelte és meg is hatódott, aranyos volt. :)
Az asztalunkhoz pedig mindig odajött Emília (Rebekáék lánya), 2 éves, de már ért magyarul és románul is. Nagyon aranyos és szereti ha fényképezik:

Valahogy éjfél körül mentünk el az utolsó vendégek között. Ott összeszedtük a cuccunkat, még beszélgettünk, elköszöntünk azoktól akikkel nem találkozunk már másnap. Aznap hajnali 3-kor feküdtünk le, és mivel fél 8-kor már jöttek értünk, így fél 7-kor kellett kelni. Így az előző esti 2 óra alvás után aludtam 3,5-et.

Másnap reggel összepakoltunk, megköszöntünk mindent, majd elmentünk a másik házhoz reggelizni. Fél 9 után kiindultunk a kisbusz elé, de csak 9 után jött. Ismét csak leghátul volt hely, de Nagyváradon még felszálltak.. Most legalább nappal utaztunk, láttam a tájat, szép vidék, ugyanúgy vannak gyárak, autószalonok a város határában, a távolban pedig magasabb hegyek. Nagyváradon átmentünk, elég régies város, de jó nagy.
A határon még vártunk vagy jó 20-25 percet, mivel nem volt ott senki, hogy megnézze az iratainkat.. majd a sofőr kerített valakit. Miután átjöttünk a magyar oldalra aludtam, mert nagyon fáradt voltam. Egyszer megálltunk útközben a kötelező fél órára, aztán még a reptéren kellett kitenni pár utast. Végül közel 4,5 órás út után egy óra után értünk Pestre. Onnan pedig mire hazakeveredtünk lett fél 4.

Tanulság az elmúlt napokból: komolyan mondom örülök, hogy ide születtem és itt élhetek, nem élnék Romániában. Visszamaradott ország sok mindenben. Az emberek viszont nagyon kedvesek - mármint akik körülvettek. Mindig mikor megköszöntünk valamit, akkor nem azt mondták, hogy szívesen, hanem szeretettel. Meg rengetegszer bocsánatot kértek, olyanért is, amit szóra sem érdemes lett volna. :)
Érdekes volt ez a pár nap, örülök, hogy járhattam már Romániában is és megismertem új embereket. Jó élettapasztalat volt. :) 

Képeket meg talán még rakok fel facebookra többet.

1 komment

Címkék: külföld románia vacsora tapasztalat élmények hála


A bejegyzés trackback címe:

https://hajnalcsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr73143355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nittaa 2011.08.11. 00:06:26

Tetszik! :) Jó lett!
Színes a képekkel!