hajnalcsillag

A mindennapjaim és amikor az életem elvont pillanatait élem meg.

Utolsó kommentek

  • hajnalicsillag: @Kata Oross: szia! igen felhasználhatod, de a végére írd oda, hogy részlet - és a nevemet (Tóth Sz... (2013.08.01. 13:15) Kari Jobe - Where I Find You
  • Kata Oross: Nagyon szeretem Karit és a dalait. Meg szeretném kérdezni, hogy használhatom-e ezt a szöveget, job... (2013.08.01. 10:09) Kari Jobe - Where I Find You
  • viteez: ez így van, csak nehéz megtalálni a középutat a visszahúzódó, egészséges, és nyomulós között ;) (2013.05.13. 21:47) első látás után randi.
  • hajnalicsillag: @viteez: ezt értem és egyetértek, de attól, hogy valakinek van férje/ felesége van, attól még korá... (2013.05.13. 21:09) első látás után randi.
  • viteez: @hajnalicsillag: ha a keresztyén értékrend alapján indulunk el, akkor csak egy házasság van és nin... (2013.05.13. 18:33) első látás után randi.
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

2010.12.25. 13:50 hajnalicsillag

a sűrű hét beszámolója.

Korábban volt egy bejegyzésem, amiben leírtam, hogy hogyan tervezem az előző két hetemet. Nos, ennek válaszaként jöjjön, hogy hogyan is telt ez a pár nap és mit valósítottam meg az előzetes tervekből.

A hétfőt már leírtam, szóval nem is ismételném magam.

Kedd: felszálltam kint a főúton a buszra, hazaértem 3-ra és fél óra mentem vissza, majd tovább Pestre. Úgy volt, hogy vásárolunk tesómmal karácsonyi ajándékot, de végül semmit nem vettünk. :D Aztán mentünk ifire a Wessibe, ahol bő egy éve voltam utoljára. Tesómat nyugtattam, hogy tudom az utat, de igazából nem tudtam. :D Leszálltunk a villamosról, mondtam neki, hogy úgy rémlik jobbra kell menni, menjünk arra. Az nem a Wesselényi utca volt. Jó, mondom akkor menjünk még egy utcát. Az meg nem rémlett, hogy valami templom mellett mentünk volna el, így mondtam, hogy menjünk a másik irányba. És akkor az volt az az utca. Utána már tudtam hogy hova kell menni. Így bementünk volt néhány "ősrégi" konfis arc, meg akiket még Napból ismertem, de több volt az ismeretlen ember. És akkor leültünk, mert nem lehetett bemenni, mert tv-s felvételeket készítettek. És így csak vártunk, vártunk, és már nagyon untam és ki is akadtam. Nem értem, hogyha a tv fel akarja venni a hanganyagot vagy valami és tudják előre, akkor miért nem mennek oda 1-2 órával előbb, és nem az, hogy 1 évbe egyszer elmegyek és majdnem 1 órát várjak, amíg elkezdődik az alkalom... Na, aztán beültünk, de mondták hogy még akkor is eljátsszanak egy dalt 2x, de elrontották szóval volt az 3 is. Kiderült, hogy az M1 kitelepült, hogy felvegye az évben az utolsó ifi alkalmat. A téma jó volt (engedelmesség), de a többi nem igazán tetszett. Régen a Napban jobban éreztem magam. Azért az jó volt, hogy találkoztam néhány régen látott arccal (Alexa, Mariann, Györgyi), akikkel tudtam többet-kevesebbet beszélni. Aztán Györgyi is lépett ilyen negyed 10 felé, én meg még vártam, mert hazafelé kocsival jöttünk, de így is 11-re értem haza (15 perccel előbb mint a busz).. de legalább megspóroltam 320 Ft-ot. :D De csak éjfél után feküdtem le.

Szerda: nem volt első órán, szóval végülis csak 3 órára mentem be (mind a 3 áruismeret volt..). Utána elkéreckedtem, mert jöttem haza, majd apa vitt kocsival Gyarmatra, mentem ultrahangra. Végre! Mert ugyebár 3 hetet kellett rá várni, hogy legyen időpontom. A bácsi öreg, nem nagyon hall és lát, de ettől függetlenül alaposan megvizsgált, vagy 40 percig bent voltam. A beutalomra az volt írva, hogy epekő vagy epegyulladás, de végülis nem talált semmi komolyabbat. ^^ Viszont 2 érdekességet is megtudtam magamról. Az egyik, hogy nagyon kanyargósak a beleim (azt mondta ez nem baj), a másik meg hogy a méhem hátrafelé hajlik. Ne kérdezzétek ez milyen, de azt mondta ez sem baj. Nem tudta jobban megvizsgálni, mert nem kellett pisilnem (:D ilyet szabad leírni egy blogban?! ha nem, akkor bocsánat. :D). Olyan sokáig nézte a bal vesémet, hogy azt hittem talált valamit, de végül semmit. Utána még beugrottunk egy-két helyre, de siettünk haza, mert apának még dolga volt. Mikor hazaértem mondtam anyának mit mondott a doki, azt mondta hogy neki is ilyen volt a méhe, úgyhogy ez biztos ilyen öröklött izé. Mutattam neki a lapot amit írt, de nem értettünk belőle semmit, mert fele latin volt. Utána átöltöztem, kajáltam és megsütöttem a mézeskalácsot. Meg akartam a díszítést is csinálni, de nem nagyon akart megszilárdulni a máz és tiszta ideg voltam, hogy nem akar sikerülni. Mert én mindent tökéletesre akarok. Aztán így este 8-kor kreáltam valamit és lefényképeztem:

Aztán hulla fáradtan tök későn feküdtem, mert csomó mindent kellett még így "házimunka" cím alatt csinálnom.

Csütörtök: Nem mentem suliba, mert bábozni voltunk. Azt is megmondom, hogy hol: Magyarnándor, Nézsa, Romhány, Tereske. Jó volt nagyon, aranyosak voltak a gyerekek, szeretettel fogadtak, volt hogy még mi kaptunk ajándékot. :) Sőt! Tereskén még két fogásos ebédet is kaptunk, aminek kb. a felét ettük meg, mert nem voltunk éhesek és de azért mégis illik elfogadni, ezért volt aki a levest ette, volt aki a másodikat. :D Aztán ilyen 4 után értem haza, átöltöztem és akkor újra sütöttem, méghozzá fenyőfa, csillag, szív, stb. (karácsony) alakú sajtos-köménymagos sósat másnapra. Mert szerdán megbeszéltük Viddel, hogy akkor találkozunk és neki csináltam, mert azt mondta nem eszik édességet. Szóval ezzel is tök későig szórakoztam, aztán még becsomagolni próbáltam a mézeskalácsot, de mivel 2 féle cukormáz volt rajta, ezért nem mindegyik keményedett még meg és így FFFUUU volt a helyzet. Már úgy voltam, hogy nem viszem el, de anya nyugtatgatott, meg mondta, hogyha már ennyit "szenvedtem" vele, akkor adjam oda. Megint későn feküdtem le, és semmit nem tanultam másnapra.

Péntek: suli, de csak 5 órám volt. Szerencsére hamar elment és örültem, mert tök nagy hópelyhekben szakadt a hó (amiért ki is röhögtek a fiúk - mármint, hogy a nagy hópelyheknek örülök), de nem igazán érdekelt. Aztán találkoztam Viddel. Kicsit izgultam, hogy milyen lesz, hogy hogyan fog viszonyulni hozzám, mert eléggé ellentétes a személyiségünk, vagy hogy mondjam. Megvártam a sulinkkal szembeni járdán, mert igen ő a szomszédos suliba jár. :D És akkor így odaér mellém, és akkor mondja, hogy menjünk már. Ja, mondom jólvan. :D Amúgy nem is magasabb nálam sokkal, és gyorsabban megy mint én (és tesóm még az én "gyors" tempómon akad ki). Aztán így kérdezgettem, de nem nagyon ment a kommunikáció. Neki 2 órával több volt, és ezért el kellett lógnia, vagyis elkéreckedett. Mondta, hogy szemészetre megy, én meg nem értettem, és megkérdeztem mikor. Mondja, hogy most (még ekkor sem esett le), és megkérdeztem, hogy miért rossz a szemed? (hát ez utólag visszagondolva nagyon szőke volt tőlem :D). Próbáltam beszélgetést "kiharcolni", de nem nagyon ment, mert egyikünk sem tudott a másiknak mit mondani. Ez az antiszociális stílus. Szóval eléggé vicc volt a helyzet, meg kicsit szomorú is. Meg így elcsodálkoztam még 25x, hogy tényleg nem látszanak érzelmek az arcán, amit nem akartam elhinni, de ez után is nehezen megy. Hihetetlen, és egyben nehéz eset. A szakadó hóesésben történő városba tartó sétánk nagyon vidám volt, főleg ezekkel a 2 szavakkal. Mondtam, hogy hoztam neki valamit, aminek nem baj ha nem örül, vagy kidobja, de én örömmel csináltam neki. Útközben bementünk egy gyógyszertárba, kellett bogyót vennem, majd miután kijöttünk átadtam az ajándékomat. Először a mézeskalácsot meg a sósat, majd egy lapot, amit írtam neki. Úgy éreztem, hogy örül neki, csak nem tudta kifejezni azt hiszem. Meg így vagy 3-4-szer megköszönte. :) Aztán kérdeztem, hogy megy-e haza vagy mi legyen, mert nekem a következő buszom több mint 1 óra múlva megy. Végülis elmentünk hobbiba, mert múltkor mondta, hogyha nincs más, akkor eljön velem oda. :D Szóval elmentünk a hobbiba és mondta nekem, hogy válasszak valamit és megveszi nekem. De mondtam, hogy nem, mert nem azért vittem neki "ajándékot", mert várnék tőle bármit is cserébe. Csak szerettem volna meglepni, örömet okozni neki. És akkor így mutogattam neki a szuperklassz dolgokat, meg így meséltem hogy miket szoktam használni, de ő csak hajtogatta hogy válasszak már valamit és megveszi. De mondtam, hogy nem, mert nem ezért hoztam be, hanem azért hogy lássa milyen egy ilyen bolt. Így már kezdtem kínosan érezni magam, és így inkább mondtam hogy menjünk. Aztán kérdeztem, hogy megy-e haza vagy jön-e velem tovább a buszmegállóba. Mondta, hogy elkísér. Útközben is hallgattam hogy válasszak magamnak valamit, meg hogy nem-e vagyok éhes, de nem voltam. :D Aztán lassan odaértünk a buszmegállóba, megálltunk egymással szembe, és néztük egymást. Az volt, amiről beszélt, hogy nem akarja ezt megélni. Én meg elnevettem magam, mert vicces volt a helyzet. Aztán mondtam neki, hogy menjen haza ha akar, mert láttam hogy nem sok kedve volt az egészhez, vagy alapból ilyen arcot vág. Egyszer csak hirtelen hátat fordított, ment pár lépést, majd visszafordult, további szép napot kívánt, és elment. Ennyi volt. Vicces volt a helyzet, még utána fél óráig jókat mosolyogtam rajta, meg így utólag is, ha visszagondolok rá. De örülök, hogy sikerült rávennem, és remélem tudunk majd még találkozni ha úgy alakul és ő is akarja! :) Miután hazajöttem, már nem volt kedvem semmihez, úgyhogy csak pihentem, gépeztem, ilyesmi.

Szombat: Hamarabb felkeltem, mint terveztem volna (8 után ébredtem fel), mert kaptam egy sms-t uncsitesómtól, hogy tudnék-e menni bábozni, mert szükség lenne rám. A nap vidám pillanata az volt, hogy mikor felkeltem és kinéztem, akkor láttam, hogy hatalmas hópelyhekben szakad a hó (így volt egész nap), és ennek tökre örültem. :) Így 9 után felkeltem, kitakarítottam, aztán próbáltam ifire kitalálni valamit, fél 3-ra meg mentem a kultúrházba, mert itt báboztunk Peténybe. Sajnos nem voltak olyan sokan mint az előző években. :/ Az előadás után összepakoltunk és átmentünk a szomszéd faluba, ahol minden évben nagy szeretettel fogadnak. Nagyon aranyosak voltak a gyerekek. :) Csak már félhulla voltam és szerintem ez látszott is rajtam, de próbáltam az előnyösebb, mosolygósabb énemet mutatni a gyerekek előtt. 6 óra körül értem haza, és 7-kor volt ifi, szóval már nem sok időm volt. Leírtam a kérdéseket amiket kitaláltam közösségi időre, hogy arról beszélgessünk, meg ettem valamit és mehettem is. Az utolsó ifi volt az évben, meg is lepődtem, hogy talán most voltunk a legtöbben. De jó volt, kicsit elhúzódott, talán az "én részem" miatt is.. :/ Még beszélgettünk utána, és ilyen negyed 11 körül jöhettem haza, de még sokáig fent voltam.

Vasárnap: ez az egyetlen nap, amikor nagyon sokáig alszok és "nem érdekel semmi". Szóval ilyen 11 után keltem fel, aztán ebédeltünk. Kicsit gépeztem meg ilyenek, majd fél 3-kor indultunk a gyülibe. Karácsonyi alkalom volt és Pintér Béla volt a vendég, énekelt az elején. Nagyon sokan voltak, már nem is volt majdnem helyünk. :D Az alkalom végén pedig volt egy kis szeretetvendégség, lettek szendvicsek csinálva, meg vittünk mi gyülisek sütit. Nyolc után értünk haza. Már kezdtem érezni a szünet közeledését, de még várt rám 2 nap iskola. :/

Hétfő: Első órában a szeretett Tiszkbe kellett menni, ahol a szintvizsgás tételekből írtunk dogát. Utána kigyalogoltunk a város másik végére a boltba, ahol majd vizsgázni fogunk, hogy megnézzük milyen árukészlet van és mi hol található. Persze mindenki ilyen 5 perc alatt körbeért, mert nincs is nagyon ott mit nézni. Utána mondták a tanárok, hogy menjünk megnézni a városban lévő karácsonyi vásárt.. Magyarul mindenki mehetett haza így fél 11 tájékában. Nekem nem volt buszom, de szerencsére anyáék épp vásárolni mentek és hazafelé elhoztak, szóval 1,5 órával előbb itthon voltam. Délután becsomagoltam az ajándékokat, aztán sütöttem sósat másnapra osztálykarácsonyra, mert elvállaltam. Már nem is tudom miért, de megint későn feküdtem le. (ja de, azt hiszem sokat mosogattam, amit nagyon nem szeretek.)

Kedd: utolsó tanítási nap az évben. Igazából csak ünnepség volt, először osztálykarácsony, majd iskolai ünnepség. Még szokásos keddi programomként felugrottam Eviékhez, és nekik is kívántam boldog karácsonyt! :) Azt hittem nálunk nem jön be az osztály nagy része, de megerőltette mindenki magát és csak 4-5 ember hiányzott. Első órában sütiztünk meg beszélgettünk. Ami kiemelkedett, hogy osztálytársam miután megkóstolta amit csináltam, mondta viccesen, hogy jó feleség lesz belőlem. :D Ezután meg a sportcsarnokban volt egy 45 perces műsor kb. Ofő mellé kellett ülnöm mert úgy volt hely, és kifaggatott, hogy mit vettem karácsonyra, meg hogy megy nálunk. Nem tudom miért érdekli ennyire minden. :D Ünnepség után meg már nem lett volna időm bemenni a városba, szóval kint megvártam a buszt, és már fél 12-re itthon is voltam. Aznap pihentem, meg este kidíszítettem a megmaradt mézeskalácsokat. :)

Szerda: Aludni szerettem volna sokáig, de anya felkeltett fél 11-kor, hogy menjek be vele egy óra múlva a városba, mert akar gyümölcsöt meg húst venni, és hogy segítsek. Így semmi hangulatom nem volt hozzá, mert kimerült voltam, meg mást terveztem, de azért összeszedtem magam. Aztán 1 órára hazaértem, utána már nem emlékszem mit csináltam. De tényleg minden nap csináltam valamit, csak annyira összezsúfolódott ez a pár nap, hogy már nem tudom mikor mit csináltam.

Csütörtök: Reggel apa felhívta az unokatestvérét, hogy akkor mehetünk-e vissza hozzá, mert megvannak az eredményeim (ő utalt be laborba, meg ultrahangra). Akkor mentünk hozzá, útközben felvettünk egy nénit, aki főűton gyalogolt és elvittük egy darabig, hogy ne kelljen teli szatyrokkal sétálnia. :) Mikor odaértünk akkor 2-en voltak előttünk, mégis vagy 1 órát vártunk. Mikor bejutottunk, akkor elolvasta az ultrahangos papíromat, meg megnézte mégegyszer a vérképemet és azt mondta nincs semmi gond. :) Szóval így tökre örültem, egészséget kaptam! :) Azt mondta, hogy ilyen epeműködési zavarom lehetett, amit a vashiány is okozhat. Mert igen, vérszegény vagyok. És akkor írt fel nekem egy vaspótló gyógyszert, amit 2 hónapig kell szednem, meg egy kencét amit múltkor, amivel elvileg addig kell kenni az arcom amíg nem fogok szülni (??!!). :D :) Utána mentünk még gyógyszertárba, meg tankolni, meg boltból kellett pár dolog a kajához. Szóval ilyen 3 körül értünk csak haza. Akkor nekiálltam takarítani, meg megcsináltuk a fenyőfánkat. Tesóm rárakta az égőket, de nem világítottak valamiért, szóval hagytuk is a díszítést. Este mikor apa bejött akkor meg már nem akartam nekiállni fél 8-kor díszíteni.

Péntek: felkeltem 10 körül, mert elég sok minden maradt erre a napra. Ebédeltem, majd feldíszítettem egyedül a fát, mert a többiek nem értek rá. Nincs rajta szaloncukor csak díszek. :D Nem nagyon értek az ilyenekhez, szerintem nem lett a legszebb, de tesómnak tetszett. Utána próbáltam a karácsonyra készülni, kerestem dalokat, meg néztem fb-t és mindenki aki kiírta hogy boldog karácsonyt, annak írtam, hogy Neked is. :D Mert én csak 25-én kívántam boldog karácsonyt. Pár embernek írtam msnen, utána készültem, mert mentünk imaházba karácsonyi istentiszteletre. Ott is köszöntötték egymást az emberek, ahogy szokás, majd hazajöttünk. A fa alá raktam az ajándékokat, elengedtem néhány sms-t, majd közösen megvacsoráztunk, közben beszélgettünk. Nálunk nincs ünnepi menü ilyen tipikus karácsonyi kajákkal, inkább sok fajta étel közül lehet választani. Utána pedig ajándékozás. Nem kértem nagy dolgokat, meg sok mindent, de mindent megkaptam amit kértem, még azt is, amit csak így viccből mondtam :D. Utána mindenki elment pihenni, néztük a tv-t, én még végignéztem a végtelen hitet, mert adták az atv-n, és jó volt újra megnézni. Utána még ideültem gépezni, beszélgettem kicsit és majdnem 2-kor feküdtem.

Szólj hozzá!

Címkék: előkészületek ünnepek karácsony programterv


A bejegyzés trackback címe:

https://hajnalcsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr812536011

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.