hajnalcsillag

A mindennapjaim és amikor az életem elvont pillanatait élem meg.

Utolsó kommentek

  • hajnalicsillag: @Kata Oross: szia! igen felhasználhatod, de a végére írd oda, hogy részlet - és a nevemet (Tóth Sz... (2013.08.01. 13:15) Kari Jobe - Where I Find You
  • Kata Oross: Nagyon szeretem Karit és a dalait. Meg szeretném kérdezni, hogy használhatom-e ezt a szöveget, job... (2013.08.01. 10:09) Kari Jobe - Where I Find You
  • viteez: ez így van, csak nehéz megtalálni a középutat a visszahúzódó, egészséges, és nyomulós között ;) (2013.05.13. 21:47) első látás után randi.
  • hajnalicsillag: @viteez: ezt értem és egyetértek, de attól, hogy valakinek van férje/ felesége van, attól még korá... (2013.05.13. 21:09) első látás után randi.
  • viteez: @hajnalicsillag: ha a keresztyén értékrend alapján indulunk el, akkor csak egy házasság van és nin... (2013.05.13. 18:33) első látás után randi.
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

2009.10.02. 23:32 hajnalicsillag

Angliai kalandozás.

Harmadik napja voltam Londonban, amikor már vasárnapot írtunk. Először is felöltöztem meg elkészültem, utána pedig reggeliztünk. Mondta Anett, hogy amíg ő készülődik, addig nyugodtan nézzem meg a leveleimet a gépénél meg ilyenek. De mondtam, hogy minek, úgyis sok minden van és nem tudom megnézni... de aztán mégis odaültem. Megnéztem nagyjából a leveleket, meg életjelet adtam magamról a facebookon. Jó dolog ez az internet. :D Miután elkészültünk ismét útnak indultunk, mert aznap is sok látnivaló várt ránk. Először elmentünk a Buckingham palotához, ahol turisták ezrei nézelődtek. Be is lehet menni nem tudom mennyi pénzért, de igazából felesleges, mert olyan nagyon sok dolgot nem látnál.. legalábbis szerintem. A királynővel meg úgyse fog senki összefutni úgy véletlenül. Egyébként Anett útikönyve azt írta, hogy ha fel van húzva a brit zászló, akkor ott tartózkodik Erzsébet. És pont a magasban lobogott. Ott elidőztünk kicsit, vártunk, mert pont akkor kezdtek el járni az őrök. Jeleznek egymásnak és egyszerre elkezdenek járni, és így tök vicces az egész. A palota területe egyébként hatalmas, van nagy park, meg aztán előtte is egy hatalmas szökőkút, meg egy olyan utca, amit alig használnak. Most azt nem tudom, hogy akkor volt lezárva, vagy úgy egyébként se lehet akárkinek arra menni. Aznap nem volt egyébként valami fényes idő, először az ott tartózkodásom alatt ilyen 20-22 fok. Kicsit fáztam is. Megcsodálva mindent tovább indultunk volna, de épp akkor jött egy lovas csapat. Azt nem tudtuk hogy hova mennek, mégis olyan érdekességnek számítottak, mintha még soha nem láttunk volna ilyen állatot. Na mindegy, megnéztük amíg elmennek, aztán mi is tovább mentünk. "Találkoztunk" megint ilyen őrökkel, akik nem tudom hol voltak, de nem lehetett hozzájuk közel menni, mert el voltak zárva. De így folyamatosan fényképezték őket, nem is tudom hogy bírják. Mondjuk az egyiknek a fejére volt csúszva a sityak, gondolom azért, hogy ne lássa mit csinálnak. Aztán egymáshoz szóltak egy mondatot és egyszerre elkezdtek ők is menetelni. Ezt megvártuk, aztán átmentünk a másik oldalra, ahol a Szent James's Park van. Nem tudom, hogy írtam-e már az előző kettő angliás bejegyzésemben, hogy kint rengeteg park van. Hatalmas területen szépen rendezett növények, látszik hogy foglalkoznak a virágokkal és mindenhol mindenféle állatok, többek között mókusok. Ott rohangálnak az emberek között és nem félnek. Meg rengeteg madár a tóparton és azok is így közel jönnek. De az a feeling amit ott átélhet az ember, hogy leül a fűbe, pihen, nézi az eget és közben álmodozik, vagy éppen csak kimegy oda tanulni és felfigyel arra, hogy egy mókus a lábához fut. Na, ez az ami még hiányzik innen. Tovább menve ilyen híres épületekhez jutottunk, amik igazából nem tudom mik voltak. Aztán eljutottunk oda, ahol a királynő születésnapját szokták ünnepelni, meg mellette van a lovasoknak iskola, vagymi. Előtte ilyen nagy tér van és szoktak ilyen lovas parádékat rendezni, meg minden. Bent az udvarban volt egy őr, akivel végre le lehet fényképezkedni. Hát én is így tettem és így elég vicces kép lett belőle. Utána kimentünk az utcára és még volt időnk, így elmentünk ismét a Parlamenthez, illetve a Westminster-apátsághoz. Mondanom se kell, hogy ott is rengeteg turista volt, főleg ilyen iskoláskorúak. Ott minden épület olyan hatalmas, szép és kidolgozott. Az utcán, a földön volt egy napóra, aminek az volt az érdekessége, hogy nem csak az órák és percek voltak feltűntetve, hanem körülötte még a napok és hónapok is. Az volt a baj, hogy pont nem sütött a nap, így nem tudtuk megnézni pontos-e. Lementünk a Temze partjára, ahonnan most ismét megnézhettük azt, amit előző nap, csak a másik oldalról és távolabbról. Majd metróztunk egyet az Oxford Street felé, ugyanis a következő állomás a Hillsong gyüli volt, ami a szomszédos utcában van. Először beültünk egy mekibe kajálni. Hát, ha kíváncsi erre valaki, akkor ugyanolyan a kaja, mint itthon, csak mondjuk nem kell könyörögni, ha akarsz szívószálat, vagy sót, vagy valami fűszert, hanem ki vannak rakva és annyit veszel el, amennyit akarsz. Miután megebédeltünk visszamentünk a másik utcába, ahol csak úgy hömpölygött a nép. A tömeg legnagyobb része a Hillsong londoni gyülijébe/gyülijéből igyekezett be, vagy ki. Mert egyébként így vasárnap 4-szer van alkalom, szóval mindenki tud választani, hogy éppen mikor tud elmenni. Mi 12:45-re mentünk. A gyülit egy színházban tartják, aminek a nevét most nem tudom, de így bérlik. Elég sokan mentek el mellettem így nem nagyon tudtam nézelődni, egyből felmentünk, ahol Anett máris felfedezett egy ismerőst. Éppen telefonált, de azért odamentünk neki köszönni, meg be is mutatott (egyébként így elég ismerős volt, szerintem találkoztam már vele itthon). Aztán tovább mentünk, ahol egy nagyobb magyar csoport beszélgetett. Egyből mindenki bemutatkozott, mosolyogtak, kérdezgettek, nagyon aranyosak voltak. :) Főleg ilyen huszonéves fiatalok voltak, fiúk is, lányok is, akik már régebb óta kint élnek, és a hillsongba járnak gyülibe. Illetve annyi magyar jár oda, hogy van külön fordítás is, így az angol miatt sem kellett izgulnom. Kíváncsian vártam, hogy milyen lesz az alkalom. A lányok be is vittek egy klassz helyre, ahol újabb magyarokkal találkoztam. Akik így fordítást hallgatnak, azok az erkélyen ülnek azt hiszem, de egyébként ott szoktak mindig. Aztán így egyre többen jöttek és elkezdődött az alkalom. Bejött a dicsicsapat és eljátszottak néhány dalt. Szerintem azok ilyen nagyon újak lehettek, vagy nem tudom, mert össz-vissz egyet vagy kettőt ismertem belőle. Persze az összesnek kivetítik a szövegét, a hangulat pedig óriási. Magában a dicsicsapat elég sok tagból áll, főleg sok az énekes, aztán a tömeg így ugrál meg minden, szóval kicsit ilyen koncertfeeling lehet ott minden vasárnap. :) Ami egyébként nem baj szerintem. A lassabb dallamok után a színpadra lépett a pásztor (azthiszem), és felolvasott néhány bizonyságtételt, hogy így a gyüliben imádkoztak emberekért, hogy legyen munkájuk, meg ilyenek, és akkor leírják az imameghallgatásukat. Aztán ismét imádkozott, és furcsa módon így az alkalom elején volt az adakozás. Aztán még énekeltek talán egy dalt, és jött egy vendég, akinek a nevét nem tudom és ő beszélt. Azt az igét vette elő, hogy: most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. (1Kor 13:13) És akkor így külön kiemelte mindhárom dolgot, elmondta, hogy mi miért fontos, majd a hitről beszélt. Egyébként jókat mondott, csak így nem sok minden maradt meg, mert bár kaptam ilyen készüléket, amivel fülhallgatón keresztül egyből fordítják nekem magyarra, de azért próbáltam néha az angolra is figyelni, hátha megértek valamit. Hát, nem sok sikerrel. :/ A végén imádkozott az emberke, majd volt még 1-2 ének, meg vetítettek a konferenciáról, ami nemsokára volt, vagy lesz, meg ilyen programokat is szerveznek a városba. Tök klassz dolgok ezek, ha ott laknék tuti elmennék ilyenekre. :) Alkalom után mindenki kérdezgetett, hogy hogy tetszett, meg minden. Mondjuk így nem figyeltem, hogy mennyi ideig tartott, de kb. ilyen 2,5-3 óra lehetett az egész gyüli. Meg kérdezték, hogy nem-e megyünk el kajálni, mert így gyüli után mindig be szoktak ülni valahova, csoportostul, aztán így elvannak. Ez pl. tökre tetszett. De végülis nem mentünk velük, mert még várt ránk néhány látnivaló aznap. Kimentünk hát az Oxford Streetre, ami egy nagyon hosszú út és boltokkal van teli. Minden második bolt ilyen angliás szuvenírekkel van teli, meg aztán a sok ruhabolt. Az egyikbe be is mentünk, mert kíváncsi voltam milyen egy igazi bolt. Mondjuk így a ruhák nem annyira kötöttek le, viszont volt egy csomó cipő. :D Nem vagyok cipőmániás, de ilyen színesek voltak és így megtetszettek. Fel is próbáltam párat, de ott ugye más a számozás, és egyik fajtába szorított a 6-os, a másikból a 7-es meg már nagy volt rám. És nem találtam olyat, ami így jó lett volna. Egyébként ezek tornacipők voltak, de nem ilyen converse típusú, hanem ilyen másfajta fűzős, meg lapos, tudjátok.. Na és volt egyszínű, meg mintás, csillagos, szíves, meg csomó fajta.. csak nem volt jó rám. És így Anett megkérdezte az eladót, hogy az egyik fajtából nincs-e nagyobb méret, és rendes módon elment megnézni a raktárba. Talált egyet és pont jó volt a lábamra. Úgyhogy örültem. :) 10 font volt egy pár, de úgy volt 20 fontért kapsz 3 párat.. és így Anett próbált még egy cipőt magának (mert ő is kiválasztott egy tornacipőt), aztán talált egy tök jót. Úgyhogy fizettünk, aztán eljöttünk. (ha érdekel valakit akkor egy szürke alapú színes foltokkal díszített cipőt vettem.. szerintem elég klassz :D) Továbbhaladva bementünk egy teás boltba, ami így kötelezőnek mondható Angliában. Amellett, hogy ki vannak rakva minták, amiket megszagolhatsz ilyen kis ingyen adagokat osztanak, akik így betérnek a boltba, vagy csak kint az utcán. Mi is kaptunk, bár már nem tudom milyen ízű volt, de nagyon finom volt. Hoztam is haza cseresznyés fehér teát. Abból pont nem volt kirakva ilyen mintha, de jó választás volt, mert nagyon finom. Ja, meg hát vettem a családnak, barátoknak ilyen mindenféle kis bigyuszt, meg tesómat egy tök jó bögrét, amit kint kellett hagynom, mivel nem biztos hogy átengedtek volna vele. Így majd elvileg elhozza, illetve elhozta nekünk egy emberke és majd egyszer megkapja. Meg még egy pulcsit vettem magamnak, mert anélkül én nem tudtam volna hazajönni. Egy szürke kapucnis I love London-os feliratú nagyon meleg pulcsi. :) Szóval ez volt a kint tartózkodásom egyik legjobb része, mert csomó jó dolog van kint, úgyhogy én biztos ellenék ott. :D (már csak egy hobbiboltot kellett volna felfedeznem...) Így este 5-6 óra lehetett már, és elég hideg lett, konkrétan fáztam pulcsiban, úgyhogy felvettem a kabátomat, mert elég durván fújt a szél. A következő állomás a Tower Bridge volt. Buszoztunk (ott is magyarok beszéltek mellettünk, hogy egy hónapja dolgoznak kint, meg ilyenek), meg volt egy pozitív élményem. Egy lépcsőn mentünk fel és egy babakocsis anyuka jött, megálltunk és Anett megkérdezte segíthet-e neki levinni a kocsit, majd segített. Az a durva, hogyha mész le/fel metróban vagy bárhol, és tele nagy bőröndökkel, vagy csomaggal és szenvedsz, akkor nem az az elv van, hogy rohadj meg ott ahol vagy és jól kinevetünk, hanem segítenek egymásnak az emberek kérés nélkül. Nem tudom hogy itthon mikor láthatunk ilyet.. Szóval leszálltunk az egyik hídnál, majd gyalog átmentünk rajta. Közben Anett elmagyarázta, hogy jobbra, balra mit láthatunk. Ahogy mentünk találkoztunk ilyen iszlám, vagy nem is tudom milyen emberekkel, ilyen öltönybe mentek (gondolom munkából jöttek) és egy piros pötty volt a homlokuk közepén. Elvileg valami ünnepük volt épp akkor és lehet azért.. de így elég érdekesen néztek ki. A hídon átérve a Temze partján mentünk a Tower Bridge felé. A folyón sok hajó ment el, főleg ilyen kirándulósak, de ki volt állítva egy hatalmas is. A mindent tudó könyvből kiderült, hogy ez az utolsó II. világháborús hadihajó, amit így ott hagytak az angolok látványosságnak. Régebben elvileg fel is lehetett menni rá. Tovább haladva egyre nagyobb tömeg lett, és ilyen plakátokat láttunk. Kiderült, hogy ott egy ilyen ingyen előadás lesz, ilyen musical szerű és bárki leülhetett. Gondoltuk megnézzük mi lesz, ha már egyszer ott vagyunk. Kaptunk egy pecsétet és leültünk. Bár elég hideg volt, azért elég sokan közelebb jöttek és figyelő állást vettek fel. A díszlet nagyon tetszett, mert ilyen szép lila volt az egész. Mondták az elején, hogy 85 perces lesz a műsor.. hú, gondoltam magamban, az így kicsit sok. De végül nagyon hamar eltelt és élveztük is. A színészek ilyen régi kornak megfelelő ruhákba voltak beöltözve, de mindezt ötvözték a modernséggel. Igaz, hogy angolul nem nagyon értek, és így volt amit nem vágtam, de elég sokat meg lehetett érteni az eseményekből. Nagyon vicces volt, mert így versengtek egymással a csávókák benne a szép lányokért, játszották a macsót, meg kicsit ilyen meseszerű is volt, mert jelmezeket összerakva csináltak ilyen sárkányt is. De nagyon jópofa volt, sokat énekeltek, meg zenéltek és így élvezhető volt. :) Örülök, hogy megnéztük. Aztán a végén lehetett nekik pénzt dobni, akinek tetszett, vagy úgy gondolta, hogy támogatja őket. Mikor tovább indultunk, akkor már kezdett sötétedni és hidegebb is volt, így Anett felöltöztetett, hogy a sálát vegyem fel. Mikor átértünk akkor már sötét is volt. Elmentünk ugye a híres börtön mellett, aztán egy téren felsétálva egy buszmegállóhoz mentünk. Vártunk egy olyan járatra, amely elvisz valameddig. Ez alatt megint végigmentünk az Oxford Street-en, meg ahol addig jártunk. Mondtam Anettnak, hogy felesleges városnézős buszra befizetni, csak fel kell ülni egy ilyenre, és tényleg körbevisz a híresebb épületeknél. Azt hiszem a Victoriánál szálltunk le, mert egy másik busszal kellett tovább mennünk. Aztán ahogy felszálltunk ismét találkoztunk egy magyarral, de őt most ismerte Anett, ugyanis ugyanabba az épületbe lakik ahol ő, elvileg. Hát buszoztunk egy ideig, aztán ilyen 9, fél 10 körül érhettünk fel a lakásba. Megint előjött a kaja kérdés, Anett elkezdett gondolkozni, hogy mit vacsorázzunk, mert én nem vagyok egyszerű esett. De mondtam is, hogy miattam nem kell aggódni, még soha nem haltam éhen. Végülis este nekiállt még palacsintát csinálni, így este fél 11-kor nutellás palacsintát ettünk (igen Balázs, csoroghat a nyálad. :D). Aztán megfürödtem és lefeküdtem, mert másnap várt ránk Greenwich és a hazautazás... :/

Szólj hozzá!

Címkék: anglia utazás beszámoló élmények


A bejegyzés trackback címe:

https://hajnalcsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr441406630

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.