Kedden elérkezett a várt nap. Hamar eltelt a másfél hónap felkészülési idő. Meg hát nem is igazán a felkészülésre használtam. Inkább csak a szóbeli előtt másfél héttel kezdtem igazán tanulni, de akkor tényleg. Na jó, meg bejártam angolra is párszor, ahol gyakoroltunk meg ilyenek. Na mindegy, szóval itt volt június 16, azaz kedd. Reggel felkeltem már fél hatkor, hogy időbe elkészüljek és ne hagyjak itthon semmit. Természetesen ilyenkor késett a busz, amikor 7-kor már ott kellett volna lennem. Mikor beértem mindenki tiszta para volt és tanulgatni próbált. Nem mondom, én is ideges voltam. Jó páran meg is állapították, hogy sápadt vagyok (mondjuk ez nem meglepő, általában az vagyok). Aztán bevonultunk, köszöntöttük az elnököt meg ilyenek. Elsőre nagyon kedvesnek tűnt. Aztán bejelentette az igazgató, hogy az első hat ember kezd. Így már nyilvánvaló volt, hogy én csak holnap kerülök sorra, mivel névsorrend szerint az osztály utolsó részébe tartozom. Így nyolc után bementem a városba. Soha, de soha többé nem veszem fel azt a bizonyos magassarkú cipőmet. Feltörte a lábam, és rohadtul fájt. Na mindegy, már tíz után itthon is voltam. Nem nagyon volt energiám és kedvem másnapra készülni. Azért elővettem az angolt. Tesómmal elkezdtem felolvastatni a tételeket, nagyon vicces volt (ő soha nem tanult angolt). :D Éjjel alig aludtam.. nem azért, mert izgultam, hanem mert iszonyatosan fájtak a lábbujaim (nem vicces). Reggel szerencsére csak fél 8-kor kellett felkelnem. Mentem a busszal Vácra, közben Levivel játszottam (ő az a szuper kisgyerek, aki a fodrász kisfia és mindig magyaráz nekem ha ott vagyok :D). Beértem a suliba, csak néhányan voltak ott. Meséltek az előző napi tapasztalatokról, kiderült, hogy jó fej az elnök. Volt még elvileg másfél órám a bekerülésig, addig próbáltam átolvasni azokat a dolgokat, amikre előző nap nem volt energiám. Úgy volt, hogy 11 körül én nyitom az utolsó csoportot. Végül fél 11-kor hívtak be. Húztam magyar tételeket. Irodalomból Mikszáth-ot húztam, míg nyelvtanból a kommunikációs folyamatot. Fogtam egy papírt, szöveggyűjteményt és leültem, hogy összeszedtem a gondolataimat. Közben ugye a többiek feleltek, néha arra is figyeltem. A tanárok hol kiröhögték az osztálytársaimat, hol a fejüket fogták. Azért volt 1-2 durva eset nem mondom, de azért.. Sorra kerültem, elmondtam azokat amit a papírra leírtam. Ezután kérdezett egy-kettőt az ofő, volt amit tudtam, volt amit nem. Aztán megdícsért, hogy szépen feleltem. Következett a töri. Volt egy pár tételt, aminek nem igazán örültem volna, ha kihúzom. Végül a kiegyezés előzményeit sikerült kihalásznom. Vegyes érzelmeim voltak, mert ez nem tartozott a para tételek közé, viszont hirtelen nem jutott eszembe semmi. Elolvastam a forrást, meg kiírtam az atlaszból néhány dolgot, viszont azokról nem jutott semmi eszembe, amik ki voltak emelve, hogy beszléjek róluk. Hosszú idő után rámkerült a sor. Elkezdtem mondani, amiket felírkáltam de a tanár belekérdezett, én meg nem tudtam válaszolni a kérdésekre. Már nagyon gáz kezdett lenni, azt hittem pót tételt kell majd húznom. Végülis a kiegyezről tudtam beszélni, meg hogy a horvátokkal is kötöttünk egy kiegyezést. Aztán kérdezett a tanár, hogy mi az a perszonálunió, volt-e máskor és hogy melyik király idején. Na, erre tudtam felelni. És ezután volt még hátra az angol, amitől a legjobban féltem. Kihúztam a 20-as tételt. A tanár feltett néhány kérdést a karkötimmel kapcsolatban, aztán volt, hogy a fényképezőgép előnyeiről kellett beszélnem, hogy mit csinálok szabadidőmben, meg még valami volt, meg hogy a fiatalok hova járnak enni. Aztán volt három kép, egy esküvős, egy diplomaosztós, meg egy dolgozós. Ott elkezdett a tanár kérdezni, hogy akarok-e tovább tanulni, meg hogy a szüleim örülnek-e neki. Végül volt egy párbeszéd, ahol utazási információkat kellett kérnem, de nem mindent értettem meg, így kicsit rossz volt. De kb. ilyen 5 perc után vége volt szerencsére és kimhettem, mert végeztem. Ekkor volt fél 2. Kint már vártak a többiek, aztán el kellett mindenkinek mesélnem, hogy miket húztam, hogy ment, stb.. :D Aztán odaadtam Evelinnek az én kis emlék aájndékomat, meg a többieknek is ahogy jöttek. Aztán már önfeledten tudtunk beszélgetni. Olyanokról és olyanokkal, akikkel nem sűrűn. Azt hittem a nap elején, hogy majd a fél hetes busszal mehetek haza. Ám egyre jobban csak húzták és húzták az eredményhirdetést, mert be kell vinni a gépbe, meg megírni a papírokat, plusz még néhányan bent voltak. Már mindenki tiszta kóma volt és halálraunta magát. Volt aki már ország-városozott, mi meg megbeszéltük, hogy nyáron találkozunk, meg hogy jó volt ez a négy év. Még az eredményhirdetés előtt ofő összehívott minket. Tartott egy kis beszédet, hogy önzőek és anyagiasak vagyunk és a szülők se akartak segíteni, és neki kellett mindenhová rohangálni, hogy rendben legyen minden. Úgy volt, hogy koccintunk a sikeres érettségire, de végül szétosztotta hét üveg pezsgőt azok között, akik jól szerepeltek a szóbelin. Én is kaptam egy üveggel. Aztán este háromnegyed nyolc!! körül hívtak be, hogy megvannak a papírok. Beszélt az igazgatónő, az elnöknő és az osztályfőnök is. Megkaptuk a bizonyítványokat. Aztán kiosztottak néhány jutalomkönyvet, majd mi adtunk virágot a tanárokat. És aztán vége. Mehettünk haza végre. Eltelt négy év, sikeres érettségi. El sem hiszem. Aztán olyan gyorsan elrohant mindenki. :( Már elmúlt este nyolc óra, és még mindig a sulinál voltunk hullán. Végül ilyen negyed tíz körül értem haza. Mutattam mamának az érettségi bizonyítványt. Annyit reagált rá, hogy számtan csak hármas?? Mondom igen, ez van. Nem úgy sikerült ahogy akartam. Ja igen, a pezsgőt hazacipeltem, mert ofő megtiltotta, hogy itt kibontsuk és megigyuk közösen. Így azóta a hűtőben pihen, majd ünneplésként egyszer kibontom. Ja igen, az eredmények:

magyar: 5

matek: 3

angol: 4

töri: 4

info: 4

Így konkrétan csupán 100 ponttal van kevesebb, mint amennyi a főiskolához kellene. Marad az okj-s szakma, aztán megpróbálok pár dolgom javítani, stb, és újra próbálkozni. Most ennyi.