Hétvégén a konfi alatt vettem egy könyvet, aminek megtetszett az ajánlója, meg a borítója. Ole Hallesby: Személyiségtípusok című könyvéről van szó. Az első pár oldal egy kis bevezetés a temperamentumról, majd külön veszi mind a négy fajta típust, mert ugye van szangvinikus, melankolikus, kolerikus és flegmatikus alkat. Régebbi tesztek alapján, meg a tulajdonságok alapján én a szangvinikus csoportba sorolom magam, bár nincs olyan ember, amelyre 100 %-osan igaz lenne bármely is. Szóval mindenki keverék, de talán ez jellemző rám a legjobban. Miközben olvastam a sorokat jókat nevettem, mert vannak olyanok, amelyeket mintha szó szerint rólam írtak volna. Hadd emeljek ki belőle néhány gondolatot:

,,A szangvinikusnak környezetével szemben erőteljes befogadóképessége van; a külső benyomások könnyen utat találnak értelméhez és szívéhez. A léleknek ez a befogadóképessége azzal a ténnyel magyarázható, hogy a szangvinikus temperamentumánál az érzelmek uralkodnak. A külső benyomások az illető érzelmeire hatnak a legjobban."

,,Nem akar semmit elveszíteni abból, ami nem egymás után, hanem egyszerre zúdul rá. Amíg ilyen benyomások másokat cselekvésre késztetnek, vagy megfontolásra kényszerítenek, addig a szangvinikusban hangulatot keltenek, s nála ez a leglényegesebb."

,,Érzelmei gyorsan felébreszthetőek. Elég egy napsugár, egy pillangó, egy kis virág - hogy örüljön, hogy boldogság töltse el. Mindez abból származik, hogy a benyomások mindenféle mérlegelés és akadály nélkül hatolnak be érzelmi életébe. Egyszerűen átadja magát a kiváltott hangulatoknak."

,,A szangvinikus elfogulatlan és közvetlen; mint egy nagy gyerek, aki hangosan gondolkodik. Szavai gyorsan és könnyen áradnak. Beszédét nem akadályozzák zavaró megfontolások, de túlságosan tudatos megtervezés vagy elhatározás sem. Szabad és fesztelen. Mondandója élénk, friss, telve van melegséggel, ami gazdag, érzékeny természetéből fakad. Hallgatóit fellelkesíti, bennük a magáéhoz hasonló hangulatot kelt."

,,A legközönségesebb, legjelentéktelenebb dologról is úgy tudnak beszélni, hogy érdeklődést ébresztenek. Figyelmesen és teljes szívvel hallgatjuk őket. Az ilyen emberekkel szívesen beszélgetünk. Élményt nyújtanak, még ha meglehetősen lényegtelen is az, amiről szó van. Ennek az a magyarázata, hogy a szangvinikus temperamentum megnyer minket különösen szeretetreméltó, eleven magatartásával."

,,A szangvinikus könnyen köt barátságokat, ismeretségeket. Mesterkéletlen, spontán és vidám természete megnyitja számára az ajtókat és a szíveket."

,,Egy szangvinikus személy jelenlétében aligha fogunk unatkozni! Valami mindig történik vele, amit részletesen el kell mesélnie. (ez mennyire tipikus nálam :D)"

,,Minden benyomás felé nyitott - nemcsak az örvendetes és felélénkítő, hanem ugyanígy a sötét és elbátortalanító élmények felé is. Egy kis kudarc, egy kis csalódás, zaklatás vagy sértés - mennyire elcsüggesztik, és kétségbe ejtik!"

,,A szangvinikus meleg szívű ember. Természetesen ő is elveszítheti a békességét, s akkor valóban haragos. Szemei villámokat szórnak, de beszélni még ekkor is tud! Ritkán fékezi magát, és véleményét azonnal kinyilvánítja, elevenen és nyomatékosan. Nála azonban semmi sem tart felettébb sokáig, még a haragja sem. Az ügy, ami haragjának pillanatában oly fontosnak tűnt, immár jelentéktelennek tűnik."

,,Amikor bocsánatot kér, azt valóban őszinte szívvel teszi."

A szangvinikus temperamentum erősségei:

• A szangvinikusnak Istentől kapott képessége van arra, hogy a jelenben éljen.
• A szangvinikus képes arra, hogy beleélje magát mások gondolataiba és érzéseibe. (Empatikus, együtt érző természete van. Jól tud alkalmazkodni a környezetéhez. Képes arra, hogy a másik emberhez őszinte melegséggel szóljon, mert az ő érzései is őszinték. Úgy tűnik, hogy képes valamennyi ajtót kinyitni. Ugyanakkor arra is van benne kézség, hogy könnyen bezárkózzon.)
• A szangvinikus érzékeny és együttérző. (Együtt örül az örülökkel és együtt sír a sírókkal. Amikor valamilyen problémánk van, jólesik egy szangvinikus baráttal találkozni. Talán az amit mond, nem különösen jelentős, de a nyomasztó gondok között valóságos segítséget nyújtanának. Ezért ő többet ad szavaknál: kézzelfoghatóvá teszi számunkra együttérzését.)
• A szangvinikus képes a teljes élet megélésére. (Nyitott szemmel jár; többet lát, hall és észlel, mint mások. Éles szeme van a formákhoz és a színekhez, a természethez, a művészethez, az emberekhez, az állatokhoz és a növényekhez, a nagy és a kis dolgokhoz egyaránt. Unalomra nincs ideje. A jelenben él, s valami mindig foglalkoztatja. Boldogsága onnan származik, hogy érdeklődését a kis dolgok is lekötik, nemcsak a nagyok.)

A szangvinikus temperamentum gyengeségei:

• A szangvinikus többé-kevésbé állhatatlan és felületes.
• Megbízhatatlan (???).

Nah, még volt jó pár oldal írva csak erről a típusú emberről, csak azokat emeltem ki, amik rám jellemzők, meg írva vannak. Aztán mindenki eldöntheti, hogy ő ilyennek lát-e, vagy sem. Mindenesetre szerintem érdekes könyv és érdemes elolvasni. Van még benne szó az önfegyelemről, meg a lelkiápolásról, persze keresztény oldalról. :)