hajnalcsillag

A mindennapjaim és amikor az életem elvont pillanatait élem meg.

Utolsó kommentek

  • hajnalicsillag: @Kata Oross: szia! igen felhasználhatod, de a végére írd oda, hogy részlet - és a nevemet (Tóth Sz... (2013.08.01. 13:15) Kari Jobe - Where I Find You
  • Kata Oross: Nagyon szeretem Karit és a dalait. Meg szeretném kérdezni, hogy használhatom-e ezt a szöveget, job... (2013.08.01. 10:09) Kari Jobe - Where I Find You
  • viteez: ez így van, csak nehéz megtalálni a középutat a visszahúzódó, egészséges, és nyomulós között ;) (2013.05.13. 21:47) első látás után randi.
  • hajnalicsillag: @viteez: ezt értem és egyetértek, de attól, hogy valakinek van férje/ felesége van, attól még korá... (2013.05.13. 21:09) első látás után randi.
  • viteez: @hajnalicsillag: ha a keresztyén értékrend alapján indulunk el, akkor csak egy házasság van és nin... (2013.05.13. 18:33) első látás után randi.
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

2009.04.13. 17:37 hajnalicsillag

szünet.

Igen, a tavaszi szünet utolsó napjait éljük, de mintha nem is lenne szünet. Szerdán mentünk utolsó nap, örültem is, mert már nem kell infóra bejárnom, így csak öt órám lett volna. Reggel mentem is vidáman az iskolába, felöltöztem nyáriasan (póló, szoknya), amiért a buszmegállóban, meg a buszon is idiótának néztek. Hiába reggel hét előtt még picit hideg volt. Na, beértem a suliba, következik az első óra. Meglepődve tapasztaltuk, hogy 10 perccel előbb csengetnek, mint kellett volna. Ekkor tudta meg mindenki, hogy rövidített óráink vannak. Még jól is jött, különben nem tudom mi lett volna velem. Egész jól éreztem magam, egészen a második óráig, ahol elkezdtem fázni, hát felvettem a pulcsim. Aztán nem csak fáztam, hanem elkezdett fájni a hasam, és egyre rosszabbul és rosszabbul lettem. Az órák végére már azt sem tudtam mi van, azt hittem ott fogok meghalni kb. Minden ok nélkül egyik percről a másikra teljesen kész lettem, fogalmam sem volt hogyan fogok hazajutni. Úgy éreztem ha felállok, akkor elhányom magam, majd összeesek. Még szerencse, hogy Evinek is ugyanannyi órája volt, így együtt mentünk be a városba. Viszont még el kellett gyalolgolni a buszállomáshoz. Na jó, akkor ott várt velem egy kicsit, adott valami bogyót. Közbe felhívtam anyát, hogy nagyon rosszul vagyok és nem tudom hogy jutok haza. Ezután következett az 50 percnyi buszút. Kellemesen telt, összeszedtem minden lelki erőmet, mert testi az már éppen nem volt, és mondogattam magamban már csak 5 megálló, már csak 4. Leszálltam elágazóba, mert nem akartam felmenni Agárdra, ami tiszta szerpentin. Megvártam amíg visszajött a busz, majd megkértem a sofőrt, hogy álljon meg a házunk előtt, mert nagyon rosszul vagyok (ilyenkor jó, hogy a főúton lakom). Leszálltam, bejöttem, átöltöztem és lefeküdtem. Úgy éreztem közbe magam, mintha be lennék szívva és körülöttem nem lenne senki/semmi, csak én. Mire hazaértem belázasodtam és még jobban fájt a hasam. Igaz, más bajom nem volt, de ettől bőven ki voltam. Már rákészültem, hogy megint kórházba kerülök, de előtte még 2 órát kellett várnom, amíg valaki hazaér, és kihívja nekem a dokit. Anyáék hazaértek, kihívták a doki. Nem nagyon vizsgált meg, de kijelentette, hogy valami vírus és adott egy inekciót. Attól aludtam 2 órát, de nem igazán lettem jobban. Az elkövetkezendő másfél napban pihentem, de olyan gyengus lettem, hogy felálltam és azzal a lendülettem tovább is estem. Na mindegy, lényeg, hogy kicsit pihentem, de aztán neki kellett állnom tanulni. Bocsánat a hosszú sztoriért, remélem nem volt túl szenvedős. :D

Az elmúlt pár napom azzal telt, hogy tanultam, tanultam, tanultam, ja és tanultam. Így érettségi előtt valahogy muszáj, főleg ennyi  házidoga mellett. Jó, persze próbáltam pihenni is több-kevesebb sikerrel. Itt a jóidő, család kirándul és meg itthon bújtam a könyveket. Jó program.. De, ma délután összeszedtem a cuccomat, kiraktam az udvar közepére három széket (még nincs összeszerelve az asztal, meg a székek sincsenek előszedve így ez a megoldás maradt), aztán a nagy gondolkozás közbe napoztam. Tudom, hogy menő még nyáron is virítani fehér bőrrel, de hát úgyse fog meg a nap, úgyhogy tökmindegy mit csinálok. :D Aztán 2 óra kintlét után bejöttem, mert napszúrást azért előbb kapok, minthogy színem legyen. :D Aztán most a gépen csinálom tovább a dolgokat. De már nem sok van hátra, már nagyon várom április végét, mert találkozok sok-sok baráttal és olyan jó lesz. :)))) Meg aztán a május is, meg minden. Tök jó lesz és már nagyon várom. Na most ennyi.

Szólj hozzá!

Címkék: történet iskolás


A bejegyzés trackback címe:

https://hajnalcsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr981062760

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.