1991-ben születtem Vácon, keresztény vagyok. Apám - Tóth Attila - születésem óta nevel édesanyámmal - Bíró Valéria - együtt.

  Egy kis, Nógrád megyei faluban élek testvéremmel, szüleimmel, és egyetlen élő nagymamámmal. A kevés lakosságot számláló kis község neve Felsőpetény. Itt kezdtem az óvodát, majd az általános iskolai tanulmányaim első felét. Ekkoriban apukám a helyi termelőszövetkezetnél dolgozott, anyukám pedig hol postás, hol pedig önkormányzati "karbantartó" volt. Gyerekkori éveim jól és vidáman teltek. Az első négy osztály elvégzése után a szomszéd faluban lévő iskolában folytattam a tanulmányaimat. Ez a négy év tanulságos volt. A tanárok sok dologra oktattak, hívták fel a figyelmünket. Sok embert ismertem meg, akik a barátaim, vagy jó ismerőseim azóta is. Ez idő alatt szüleim Vácon kezdtek dolgozni, nővérem pedig itt kezdte el gimnáziumi tanulmányait. Így egyre jobban önállósodtam, és többször alakítottam ki saját véleményt. Mivel már korábban érdeklődtem a kereskedelem iránt, ezért a kereskedelmi iskolát jelöltem meg. Talán nagyban befolyásolta a döntésemet az is, hogy kisebb koromban ha tehettem kilátogattam a mamámmal a piacra, mint eladó. Itt olyan élményeket szereztem, melyekre mindig szívesen és boldogan emlékszem vissza. Miután felvételt nyertem a hőn áhított iskolába teljesen megváltozott minden körülöttem és bennem. Új osztálytársak, tanárok, tantárgyak és persze életmód. Életemet még az is sokban befolyásolta, hogy akkoriban beköttettük itthon az internetet. Az évek során kezdett kialakulni lassan az énképem, és ezzel párhuzamosan teljesen megváltozott a viselkedésem, felfogásom. Más dolgok, emberek lettek fontosak, mint előtte. Kezdtem kiismerni magam, és megtaláltam azt a környezetet, baráti társaságot, ahol jól érzem magam. Olyan embereket ismertem meg, akikre bármikor számíthatok, és olyan világszemlélet alakult ki bennem, amiben a jó oldalát nézem mindennek, és ezáltal a mindennapjaim is vidáman telnek. Próbálom ezt az optimizmust, boldogságot kimutatni a többi embernek, akiket megszerettem az évek során. Az internet segítségével egyre több dologban mondhatom magam tájékozottnak. Amellett, hogy új embereket ismertem meg, még egy új hobbinak is áldozhatom az időmet, ez pedig a zene. Ez az elmúlt egy évemet eléggé meghatározta. Az ismeretségemnek és a tudásomnak köszönhetően bekerültem egy internetes magazinba, ahová zenei cikkeket írok néhány társammal karöltve. Ez a hobbi sok örömöt, és olykor fájdalmat okozott, ha éppen nem úgy sikerült az adott munkám, ahogy szerettem volna. Emellett szívesen áldozom az időmet kreatív dolgok elkészítésére, vagy éppen sütésre.

  Most ismét a pályaválasztás időszaka van, csak ez a döntés sokkal fontosabb, mivel hátralévő életünk nagy részét befolyásolni fogja. Mivel többek szerint van keresnivalóm az írásban, ezért érdekel a kommunikáció - médiatudomány terület. Ugyanakkor szeretek szervezni, és különböző eseményeket reklámozni, ezért érdekel a reklámügyintézés és a rendezvénymenedzsment. Ilyen téren képzelem el magam, mint dolgozó nő. Sokan mondták már, hogy céltudatos vagyok, de emellett próbálok reális maradni. Eközben optimistán próbálok nekiállni a jövőben rám váró feladatoknak. Szabadidőmben továbbra is lelkesen szerkesztem a Krosskultot, mert egyre több olvasója van, és van néhány nagyszabású tervünk. Bár a fogalmazásomon és a szakmai tudásomon van még javítani való, kitartó vagyok. Persze a cikkírás mellett még sok dologgal foglalkozom. Az egyik ezek közül a bábozás. Egy kis időbe telt, amíg elsajátítottam a megfelelő technikát, de mára már egészen jól megy. Itt a kitartás és türelem mellett szükség van az érzelmek átadására a bábok megfelelő mozgatásával, hogy a közönség is megértse az adott helyzetet. Úgy látszik ez jól megy, hiszen már több alkalommal tagja voltam a bábcsoportnak. Amint időm engedi még szeretnék tért engedni a kreatívitásom kibontakozásának. Sokszor sokan mondták már egy-egy művemre, hogy kreatív, ötletes. Szeretek új dolgokat kitalálni, és azokat megalkotni.

  A rengeteg terv itt van a fejemben, szívemben, és ezeket szeretném a cselekedeteim által megvalósítani, hogy az álmok kézzel fogható, valóságos dolgok legyenek.

Aki nem tudná, annak most elmondom miért, és hogyan. József Attilának van egy Curriculum vitae című műve, amely egy irodalmi önéletrajz. Na most nekünk is ilyet kellett írni a suliba. Tudom, hogy sok benne az ego, de ofő azt mondta, hogy azokat a dolgokat írjuk le benne, amiben jók vagyunk. Hát ezek jutottak eszembe. Végülis tartalomra ötöst kaptam, helyesírásra meg négyest. És remélem nem nevettél eközben, mert nem azért tettem ide be. Lehet, hogy vannak benne vicces dolgok, de én komolyan írtam mindent, és nem szeretném, ha ezen nevetnél. Köszönöm.