hajnalcsillag

A mindennapjaim és amikor az életem elvont pillanatait élem meg.

Utolsó kommentek

  • hajnalicsillag: @Kata Oross: szia! igen felhasználhatod, de a végére írd oda, hogy részlet - és a nevemet (Tóth Sz... (2013.08.01. 13:15) Kari Jobe - Where I Find You
  • Kata Oross: Nagyon szeretem Karit és a dalait. Meg szeretném kérdezni, hogy használhatom-e ezt a szöveget, job... (2013.08.01. 10:09) Kari Jobe - Where I Find You
  • viteez: ez így van, csak nehéz megtalálni a középutat a visszahúzódó, egészséges, és nyomulós között ;) (2013.05.13. 21:47) első látás után randi.
  • hajnalicsillag: @viteez: ezt értem és egyetértek, de attól, hogy valakinek van férje/ felesége van, attól még korá... (2013.05.13. 21:09) első látás után randi.
  • viteez: @hajnalicsillag: ha a keresztyén értékrend alapján indulunk el, akkor csak egy házasság van és nin... (2013.05.13. 18:33) első látás után randi.
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

2009.02.13. 23:20 hajnalicsillag

mikor lesz tökéletes a boldogság?

Máma elővettem a naplómat. Nem tudom miért, csak már közel 3 hónapja nem írtam bele semmit, és muszáj volt valahova kiírnom azt, amit érzek. Ezt nem érti meg más, hiszen még én sem értem. Mióta nagykorú vagyok érzem, hogy egyre nagyobb a felelősségem egyes dolgokban, illetve sokkal komolyabban veszik, hogy mit csinálok, vagy éppen mondok. A nagy komolyodás közepette néha úgy érzem, hogy kezdem elveszíteni a gyermek lelkemet. Pedig én szeretek gyerek lenni, és szeretek néha olyan dolgokat csinálni, amit kb. az óvodások szintjén vannak. Mert ez tesz boldoggá. Viszont ez mostanában valahogy kezdett elmaradozni. Talán megint változok? Vagy ez még mindig a változás része?

Emellett mostanság egyre kevesebb dologra jut időm, ami néha rossz, mert hiányoznak baráti találkozások, koncert, nevetés, vagy éppen egy jó film megtekintése. Hiába, az álmokért küzdeni kell, egyszer meglesz a gyümölcse, tudom. Bár én úgy tartom, hogy az embernek arra van ideje, amire szakítani akar. Így tudok egy kis helyett szorítani mindig a hobbiimnak, a pihenésnek, vagy éppen amire szükségem van. Viszont ez a barátokkal máshogy van. Régebben sokkal többet beszéltünk, mostanában 1-2 emberrel megromlott a kapcsolatom. Nem hiszem, hogy ennek az oka az én tanulásom lenne, vagy mert én nem foglalkozom velük. Ugyanúgy szeretem őket, ahogy korábban is, és igenis érdekel, hogy mi van velük. De egy barátság mindig két emberen áll. Had említsem meg az egyik legjobb barátomat, aki a fiúk közül a legjobb barátom volt, számíthattam rá, és ő is rám. De tavaly ősztől, vagy talán még nyáron megváltozott minden. Nem úgy viszonyultunk egymáshoz, mint 2 normális ember, aki mindig számíthat a másikra. Most már kb. ott tartunk (legalábbis szerintem), mintha csak haverok lennénk. Jobb esetben egy héten egyszer beszélünk msn-en, mert természetesen találkozni nem tudunk (?!), megbeszéljük, hogy jól van-e a másik, vagy sem, néhány mondat szóváltás, és itt véget ér a kommunikáció. Kérdezem én: ez még igazi barátság? Persze, mindenkinek fontos a saját élete, de én tartom annyira a barátaimat, haverjaimat, hogy megpróbálok odafigyelni rájuk időm és energiám arányában. Lassan azok az emberek fognak közelebb állni hozzám, akiket pár napja, hete, vagy esetleg 1 éve ismerek, mint azok, akiket évek óta. Ez az egyik ok a szomorúsága. 

Pedig nem kéne lehangoltnak lennem, mert pl.: jön a kedvenc együttesem Pestre, nagyjából jól megy a suli, írás, megismerek új embereket, mosolyt/nevetést csalok mások arcára és ezen felül tudom, hogy figyelnek rám, és szeretnek. Persze érnek a hétköznapokban is csalódások, bántások, de tudom, hogy ez sokszor csak viccként hangzik, ami egy idő után idegesít, mert tényleg megbántanak, de mivel nem tudok haragudni rájuk, meg egyébként is szeretem őket, ezért megbocsátok. Tudom, hogy én is sokszor nehéz eset vagyok. És a szeretet nem úgy értendő, hogy "jaj, mert szeretni kell mindenkit". Hanem egy alapszeretet. Lehet, hogy néha túl naív vagyok, és jót gondolok mindenkiről, és ezért könnyen megszeretem őket, aztán pedig pofára esek. De ez mind benne van. Megpróbálom a jót értékelni, hiszen senki sem tökéletes, így én sem. Engem sem azért szeretnek, mert olyan szép, vagy okos lennék, hanem a természetemért, a személyiségemért. Én is ezt értékelem bennetek.

Mikor lesz tökéletes a boldogság? Nem tudom. Mindig kérdések merülnek fel bennem, van, hogy nem értek dolgokat, máskor pedig meglepődök, kellemesen csalódok. Úgy érzem, hogy valami még kell a full boldogsághoz. De vajon mi az, és mikor találom meg? Megtalálom egyáltalán? Vagy ez mind csupán apró illúzió marad, a kérdéseimre pedig csak később kapok választ? Nem tudom, és még annál jobban nem értem. Talán már hétfőn a tökéletes mosollyal megyek az iskolába, mert tökéletesen boldog leszek?

Szólj hozzá!

Címkék: kérdések boldogság


A bejegyzés trackback címe:

https://hajnalcsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr51941905

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.