hajnalcsillag

A mindennapjaim és amikor az életem elvont pillanatait élem meg.

Utolsó kommentek

  • hajnalicsillag: @Kata Oross: szia! igen felhasználhatod, de a végére írd oda, hogy részlet - és a nevemet (Tóth Sz... (2013.08.01. 13:15) Kari Jobe - Where I Find You
  • Kata Oross: Nagyon szeretem Karit és a dalait. Meg szeretném kérdezni, hogy használhatom-e ezt a szöveget, job... (2013.08.01. 10:09) Kari Jobe - Where I Find You
  • viteez: ez így van, csak nehéz megtalálni a középutat a visszahúzódó, egészséges, és nyomulós között ;) (2013.05.13. 21:47) első látás után randi.
  • hajnalicsillag: @viteez: ezt értem és egyetértek, de attól, hogy valakinek van férje/ felesége van, attól még korá... (2013.05.13. 21:09) első látás után randi.
  • viteez: @hajnalicsillag: ha a keresztyén értékrend alapján indulunk el, akkor csak egy házasság van és nin... (2013.05.13. 18:33) első látás után randi.
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

2008.12.22. 22:04 hajnalicsillag

bábmisszió

Már több éve benne vagyok a Palánta bábmisszióban. Anno a petényi baptik csináltak egy bábcsoportot és mivel kevés ember volt, megkérdezték nincs-e kedvem csatlakozni. Volt kedvem és azóta jó néhány alkalommal szolgálom így az Urat.
Úgye ebben a tanévben érettségizem és kétséges volt ez az egész, meg nem is szólt unokatesóm, hogy szükség lenne rám. Így le is mondtam az egészről. Aztán egyszer, valahogy október végefelé, megkérdezte nincs-e kedvem bábozni. Elgondondolkoztam, aztán igent mondtam. Úgy gondoltam, hogy az első félévben még nincs "olyan sok" tanulnivaló. Mind később kiderült tévedtem. Mindegy, örömmel mentem a próbákra és mindig vidáman töltött el ez az egész készülődés. Még akkor is, ha utána hulla voltam egész héten. Elérkezett  a december 15.-ei hét. Két napot tudtam bevállani, hogy eljövök a suliból, így is elég húzos volt. Hétfőn Berkenye, Diósjenő, Tolmács és Felsőpetény (lakóhely) volt a sorrend. Az előző években már mindenhol jártam, így ismerős volt a terep. Mindenhol nagyon kedvesen fogadtak mind a gyerekek, mind a felnőttek. Azért meglátszott, hogy nekünk is nagyon fontos ez az egész, én konkrétan eléggé izgultam még az első előadás előtt, hogy minden rendben menjen, és ne rontsuk el. Berkenyén kaptunk egy kis ajándékot, amit a gyerekek készítettek. Úgy gondolom az ilyen ajándékoknak sokkal nagyobb az értéke, mint pl. egy többmilliós valaminek. Legalábbis én jobban örülök az ilyeneknek. Aztán következett Diósjenő. Itt kb. 100 kisgyerek figyelt minket. Ja igen. Minden évben megtanítunk a kicsiknek egy éneket, ami nagyjából könnyű és még mutogatni is lehet. Természetesen a karácsonyhoz kapcsolódóan. Idén Pintér Béla - Három bölcs című dalát választottuk. Az előadás elején mindig elénekeltük, elmutogattuk, majd a végén a kicsikkel együtt. Diósjenőn esett meg az, hogy kb. 60 gyerek kijött, hogy velünk énekelhessen együtt. Nagyon jó volt. Aztán következett az elmaradhatatlan aláírásosztás. Most újdonságként jelent meg az a dolog, hogy az ifjú emberek a karjukra ill. kezükre kérték az aláírást. Nem tudom miért pont oda. :D Az egyik kisfiú pl. mindkét karjára kért tőlem. Majd következett Tolmács. Mondhatni talán ez az egyik kedvenc helyszínem. Nagyon aranyosak a kiscsillagok és a felnőttek is mindig hatalmas szeretettel fogadnak bennünket. Együtt énekelnek, mutogatnak velünk. :) Talán itt figyeltem meg először azt a vicces helyzetet, amikor a kicsik próbálják számolni az ujjukkal, hogy három bölcs, de mire odáig eljutnak, addigra 2 sorral arrébb énekelünk már. Aranyosak. ^^ Itt is kaptunk egy apró ajándékot, amit a kis lurkók készítettek. :) Majd jött a hazai pálya, Felsőpetény. Ez teljesen más volt, mint a többi hely, mert itt ismernek, tudják ki vagy, és olyan más. Elhívtam anyukámat és apukámat is, hogy jöjjenek el megnézni. ^^ Nekem ez fontos volt. Itt is jól sikerült az előadás, aktívak voltak a gyerekek. Aztán a nap végén elég fáradtan, de annál boldogabban hazatértem teli élményekkel. Másnap 2 gyarmati, ill. egy rétsági iskolában voltunk, és az agárdi oviban. Az egyik balassagyarmati iskola egy kisegítő suli. Ide olyan gyerekek járnak, akik nem tudnak a tanulásban a velük egykorúakkal haladni. Itt is már többször jártam. Először mindig olyan furcsán érzi magát az ember, de aztán megszokja, mert közvetlenek lesznek a gyerekek, és olyan szeretettel fogadnak, mint bárhol máshol. A másik egy keresztény iskola volt, itt is nagyon sok gyerek volt, talán több mint száz. Pozitívumként tudom elmondani, hogy fegyelmezettek, de mégis aktívak voltak a gyerekek. Majd következett Rétság. Itt is elég sok kisiskolás volt. Egy gond jelentkezik itt mindig, hogy amikor a darab közben kérdeznek a bábok, akkor beleordítoznak, és mi magunk nem értjük, hogy mit mondunk, csinálunk. Így néha kicsit nehéz volt, de így is örültek. :) Tőlük is kaptunk egy kis jelképes ajándékot, amit maguk a gyerekek adtak oda nekünk. :) Majd következett az agárdi ovi. Na, hát ott nincs sok gyerek, de akik vannak, azok olyan aranyosak, hogy én elolvadok tőlük. Vannak dumás gyerekek, akik végig válaszoltak, és vannak megszeppent kiscsillagok is. Családias volt a hangulat, nagyon jól éreztem magam. Ők pedig rajzoltak nekünk valamit. És nem is az a lényeg, hogy milyen szép volt, vagy sem, hanem az, hogy ők készítették nekünk, szeretettel. És ez mindennél többet ér. Ismét hulla fáradtan értem haza, de mégis nagyon boldog voltam. Másnap iskolába mentem már, de a bábcsoport többi része még szerdán ment 4, illetve csütörtökön egy helyre. Majd péntek délután még meghívást kaptunk Kosdra. Ott is a gyerekeknek szerveztek valami programot, és annak a keretén belül léptünk fel. Nem voltak sokan, de nagyon aranyosan voltak itt is. Voltak kicsi gyerekek, akik már az elején feljöttek a színpadra, mikor pakoltunk és akkor ott beszélgettünk velünk, meg az egyik kisfiú elbújt a függöny mögé, behúzta előtte, majd szét és mondta, hogy kukuc. :D Kb. ennyire tudott beszélni. Nagyon édes volt. :) Aztán a végén mikor énekeltük velük a dalt, akkor feljöttek a színpadra. Az egyik kislány is feljött, egy darabig állt egy helyben, majd nyújtózkodott felém, hogy vegyen fel. Akkor mondtam neki, hogy énekeljen velünk, meg mutogasson, ott mutatják szembe. De nem akarta, csak tovább nyújtózkodott. Így felvettem, de továbbra sem akart énekelni. Persze mindezt éneklés közbe, mikor kb. 3 kamerával vettek... de aranyos volt, Katának hívták. :) Aztán még szombat délután is volt egy elődás, de azt már nem vállaltam be. Mondhatni, hogy múlt héten alig aludtam és hulla fáradt voltam. Még most is az vagyok. De hát ez ezzel jár.
Azt már nem tudom hol történt, hogy az egyik kislány elkezdett sírni. A darabban van egy Panni nevű kislány, akire rábízzák az öcsét, de nem figyel rá, mert csak az ajándékkal törődik. A kisfiú pedig eltűnik, és hangok hallatszódnak, hogy megbízhatatlan, figyelmetlen, meg ilyenek. És volt valahol egy kislány, aki elkezdett sírni, mert őt is Panninak hívták, és magára vette mindezt. :)
Végül hálás vagyok Istennek, hogy ismét részt vehettem ebben, és hogy megáldott minket. Voltak ugyan kisebb - nagyobb akadályok, de mindet sikeresen átléptük vele. Hiszem, hogy megáld minket a tanulásban és a munkában is, és nem lesz semmilyen hátrányom belőle, hogy részt vettem a misszióban.

1 komment

Címkék: bábozás


A bejegyzés trackback címe:

https://hajnalcsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr60837437

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Thomasso :) 2008.12.25. 22:00:21

Ez aranyos volt. Köszi, hogy megosztottad velünk, és csak megerősíteni tudlak abban, hogy bizony, semmi hátrányod nem lesz belőle, még ha időnként úgy is tűnne, akkor is csak a javadra válik! Ez az Isten gyermekeinek ajándéka. :)