hajnalcsillag

A mindennapjaim és amikor az életem elvont pillanatait élem meg.

Utolsó kommentek

  • hajnalicsillag: @Kata Oross: szia! igen felhasználhatod, de a végére írd oda, hogy részlet - és a nevemet (Tóth Sz... (2013.08.01. 13:15) Kari Jobe - Where I Find You
  • Kata Oross: Nagyon szeretem Karit és a dalait. Meg szeretném kérdezni, hogy használhatom-e ezt a szöveget, job... (2013.08.01. 10:09) Kari Jobe - Where I Find You
  • viteez: ez így van, csak nehéz megtalálni a középutat a visszahúzódó, egészséges, és nyomulós között ;) (2013.05.13. 21:47) első látás után randi.
  • hajnalicsillag: @viteez: ezt értem és egyetértek, de attól, hogy valakinek van férje/ felesége van, attól még korá... (2013.05.13. 21:09) első látás után randi.
  • viteez: @hajnalicsillag: ha a keresztyén értékrend alapján indulunk el, akkor csak egy házasság van és nin... (2013.05.13. 18:33) első látás után randi.
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

2015.01.20. 01:37 hajnalicsillag

karácsonyt idézve.

karacsony.jpgBár már új évet írunk, mégis annyi minden megfogalmazódott bennem az ünnepek alatt, hogy ennek mindenképpen a nyomát akartam hagyni. A nagy rohanás és készülődés közepette sokszor nagyon nehéz békésnek lenni és szeretettel fordulni mások felé, pedig azt hinnénk ez milyen könnyű. Az elmúlt év végén felgyorsultak körülöttem az események, és ha ez nem lett volna elég, újra előbújt belőlem a precizitás nagymestere (= mindennek tökéletesnek kell lennie), és ilyenkor még jobban kiárad a szeretethullámom (= minél több embernek kis apró, de annál személyesebb meglepetést készíteni/ venni/ okozni). Nem volt ez másképp tavaly karácskor sem... de hogy miben is nyilvánult meg ez? nézzük csak!

Az év vége közeledtével az ember próbál ünnepi hangulatot teremteni nem csak maga körül, hanem magában is. Kezdtem ezt azzal, hogy összeszedtem a karácsonyi lemezeket, letöltöttem néhány friss kiadást, és összeállítottam belőle egy "christmas" lejátszási listát. Amilyen gyorsan megvolt ez, olyan kevésszer került lejátszásra... Az alábbi képen látszik is mindez, meg főleg az, hogy mennyire kiválogattam a számokat - végülis nincs fent 12-szer a 'This Is Christmas', csak négyszer...christmas_list.pngAztán volt egy olyan tervem, hogy szépen kidekorálom a házat, vagy legalábbis készítek néhány szép, karácsonyi díszt. Ennek folytatásaként többször is jártam hobbiboltban (igen, még mindig az egyik kedvenc helyem), megvettem néhány kelléket itt, illetve gyógyszertárban, de az elkészítésükig nem jutottam el. Talán idén. Bár a lakásdíszítés nem sikerült, azért egy asztali díszt, vagyis egy adventi koszorút azért készítettem. Túl kreatív nem voltam, de azért próbálkoztam a magam szintjén, melynek egy baleset lett a végeredménye. Ragasztópisztolyt használtam, és ahogy a forró ragasztóval megkent tobozt akartam elhelyezni, úgy a koszorú helyett az ujjamon landolt a forró ragacs. Hát, kb. sikítottam és rohantam a csaphoz, de már késő volt... Az utánaolvasásom szerint másodfokú égési sérülés, és akkora vízhólyag terítette be az egész mutatóujjamat, mintha még egy kis új nőtt volna rajta. Apa azt mondta, hogy ez lehetett 200 fokos is, mintha műanyagot égettem volna rá. Először nagyon szenvedtem - behajtani egyáltalán nem tudtam -, utána vicces volt, de 1,5-2 hét után már nagyon kényelmetlen és kellemetlen, mert írni sem igazán tudtam, mivel ez a bal kezemmel történt. Végül 'megműtöttük' itthon és szépen lassan elkezdett begyógyulni. Körülbelül 1,5 hónap kellett ahhoz, hogy ne látszódjon a kezemen a sérülés, de még kicsit érződik rajta, hogy más bőr nőtt. Azért kész lett életem első önálló adventi dísze, még ha nem is húdeszuper.

dscn0715.JPG

Idén is megajándékoztuk egymást az ifivel. Mindenki kihúzott egy nevet, és egy adott összegben kellett neki vásárolni. Most újra egy fiút húztam, és úgy gondolom, hogy bár lányoknak sokkal könnyebb és egyszerűbb ajándékot választani, szerintem idén sikerült igazán klassz dolgokat vennem és készítem. Engem ilyenkor úgy kell elképzelni, hogy hetekig ötletelek (ha van rá idő), majd végigjárom a boltokat, hogy az adott dolgot hol kaphatnám meg a legkedvezőbb áron, és az üzletek kínálatát összehasonlítva választok. Inkább több kis apró dolgot veszek, mint egy nagyot, szerintem ez fontos dolog. Bár az utolsó pillanatokra maradt a csomagolás, mégis sikerült mindent beburkolnom, és rövid, egy-két mondatos üzenetekkel láttam el az ajándékokat. Nem tartom magam humoros embernek, de szerintem ez legtöbbször jópofa és vicces, és egy kis személyességet is beleviszek általa, hogy gondoltam rá, mikor x, y-nak vásároltam. Ezen kívül mindenkinek (+ az angolosoknak) készítettem egy kis apróságot, csokis szeretetcsomagot, amiben karácsonyi formás csokibonbonokat és szív alakú pillecukrokat raktam. A lányok csomagját rózsaszín szalaggal, a fiúkét pedig élénk kékkel kötöttem meg. Szerintem nagyon szépen néztek ki, de sajnos nem fényképeztem le... Azért a csokiról készült egy felvétel, amikor először kipróbáltam a formát.
dscn0736.JPGHa már az ajándékozásnál tartunk, akkor meg is említeném, hogy idén újra készítettem cipősdoboz ajándékot. Hihetetlenül jó kezdeményezésnek tartom, és mindig nagy izgalom van bennem, mikor azon gondolkodom, hogy hány éves embernek és milyen ajándékot állítsak össze. Idén egy igazán csajos meglepetéscsomagot állítottam össze, sok apró dologgal, aminek azt hiszem a lány nagyon örült. Ilyenkor úgy vagyok, hogy olyan, mintha +1 ember lenne a családomban vagy a barátaim között, akit szeretnék meglepni karácsonyra. Amilyen nagy szeretet van bennem feléjük, azzal a nagy szeretettel állok neki ennek a csomagnak is, és igyekszem olyan termékeket összevásárolni, amelyek hasznosak, az ember külsejét-belsejét is ápolják, és végül ami szórakoztató is. Hiszem, hogy az elmúlt évben valaki tényleg örült az én csomagomnak, és azóta bátran használja a benne rejlő kis kincseket. Bátorítok továbbra is mindenkit, hogy éljen a lehetőséggel, és ajándékozzon meg egy rászorulót, mert szerintem ugyanakkora öröm egy idegennek "személyes" ajándékot készíteni, mint egy családtagnak. Sajnos, a megyében csak néhány átvevő pont van, de Apa segítségével sikerült eljuttatnom egy gyűjtőpontra, ahonnan remélhetőleg tovább is szállítottak. Íme az én kis csomagom:
dscn0738.JPGPersze itt még nem merült ki a szeretet+ajándék kombó változatom. Tavaly ősszel találtam a neten néhány leírást arról, hogyan kell itthon házilag hógömböt készíteni. Megvettem hozzá az alapanyagokat a hobbiboltban, és el is készítettem egy prototípust, ami nem lett az igazi, mert olyan zavaros lett benne a "víz". Utána készítettem még 3 db-ot, amiből egyet az ifis ajándékcsomagba tettem, kettőt pedig szintén ajándékba készítettem, csak még nem adtam oda, és kicsit ez is bezavarosodott. Úgyhogy majd újra elkészítem, és utána szerintem töltök fel ide képet, mert nagyon jópofa kis ajándék, ráadásul igazán személyessé is lehet formálni a benne lévő figurának köszönhetően.
Süti, süti, süti! Nagyon szeretek sütni, ez az egyik kedvenc hobbim, és facebookon is benne vagyok egy süteményes csoportban. Onnan indult el egy kezdeményes tavaly ősszel, hogy az ország különböző részein élő sütisek fogjanak össze, és kis csoportokat alkotva lepjék meg finomságaikkal a környékükön lévő gyermekotthonokat, speciális otthonokat, idős otthonokban élőket, stb. Ebből hatalmas összefogás lett, és én is két csoporthoz (nógrádiak, Vác környékiek) csatlakoztam, de sajnos csak az egyik hétre tudtam készülni. Ide három féle muffint sütöttem, és az illetékeseknek át is adtam, akik a helyszínre vitték ezeket. Mindenhol nagy szeretettel fogadták őket, nekem pedig jó érzés volt, hogy olyannal foglalkozva amit szeretek, tudok örömet okozni másoknak, akik "egyedül" lennének vagy szűkölködnének.
Ha már süteményezés, akkor hadd említsem meg azt a pár dolgot, ami idén az ünnepi asztalra került. Mivel nagyon szeretek sütni, és viszonylag sűrűn is szoktam, ezért már néhány éve alap dolog, hogy itthon enyém ez a feladatrész. Karácsony előtt már karácsonyi sütipecséttel készítettem csokis kekszet, utána jött az elmaradhatatlan mézeskalács (amiből 3 púpos tálcányi lett, és mire én azt kidíszítettem..), volt még narancsos keksz, életemben először csináltam mézes puszedlit (szerintem a valaha készült egyik legjobb édességem), végül pedig Anya kedvéért titokban mákos, kakaós és gesztenyés bejglit sütöttem. Lehet, hogy még volt valami, már nem emlékszem, mert ilyenkor hála Istennek annyi minden kerül az asztalra. Ja igen, már eszembe is jutott, még Anya is csinált több lapból álló süteményt, meg sósat és mivel a gyüliben is volt karácsonykor szeretetvendégség, ezért oda is sütöttünk sajtos ostyát, Anya kekszes-pudingos süteményt, én pedig túrós reszeltet. Hú, ezt még leírni is sok volt.
Nos, ezt az időszakot úgy kell elképzelni, hogy minden nap este amikor hazaértem, még este 9-10 óra környékén a konyhába mentem és elkezdtem begyúrni a tésztát, kidíszíteni a mézeskalácsokat, vagy éppen megsütni a következő adag valamit. Sokszor hajnali 1-ig, sőt volt hogy kettőig ott voltam, hogy időben elkészüljek mindennel (ugye a precizitás és a túlbuzgó szeretet), és volt, hogy már alig láttam. Sok mindent nem sikerült elkészítenem, amit elterveztem, de így is bőven bőség volt, és ami a lényeg, hogy sok embernek tudtunk adni belőle. Igazából nagyon szeretek sütni, de egyrészt én sokszor nem is nagyon eszek belőle, másrészt pedig sokszor úgy érzem, hogy nincs kinek, így most már ritkábban állok neki, nincs annyira kedvem. Természetesen valamilyen ünnepi alkalomból szoktam, meg ha vendégek jönnek és hétvégére, de csak úgy hét közben nem, mert nincs aki megegye, és nem akarom, hogy itthon sütitúladagolástól legyünk rosszul. Mikor középiskolába jártam, akkor sokszor hétközben is sütöttem az osztálytársaimnak, mert szerettem őket, így fejeztem ezt ki, és láttam, hogy ezzel örömet okozok nekik is. Ezért is szeretem a karácsonyt, mert ilyenkor valahogy be-, és elfogadóbbak az emberek is, és nem kell magyarázni, hogy most miért sütök nekik valamit. Így vittem az angolosnak (kétszer is), ifikarácsonyra, gyülibe, adtunk a szomszédoknak és néhány "rászorulónak", jutott a ünnepet megelőző falukarácsonyra, és még bőven maradt itthon is. Most pedig nektek is jut egy kis virtuális kóstoló, valami ilyesmiket ettünk néhány hete:
img_20141126_173034.jpg
img_20141224_123100.jpg
img_20141222_133208.jpg
img_20141230_115017.jpg
img_20141230_115026.jpg
img_20141230_115042.jpg
dscn0770.JPG
Túllépve a sütemény témán, azért írok konkrétan a karácsonyunkról is, ha már ilyen címet adtam ennek a bejegyzésnek. Mivel Anyának erre az ünnepi időszakra már egyáltalán nem maradt szabadsága (munkahelyi kiosztás miatt), ezért ő még 24-én is dolgozni szokott. Ezért ismét az én feladatom maradt a fa feldíszítése. Apa beállította és közösen felraktuk rá az égőket; végül mégis Anyával ketten raktuk rá a díszeket, mert addigra hazaért. Őszintén szólva én nem fordítok túl sok gondot erre a díszítés dologra, a hangulat miatt van fa, szeretem a fényeket, és legalább így díszítjük a lakást. A harmónián valahogy mindig kevesebb a hangsúly (nincs is túl sok érzékem hozzá), így nem is egy színben szokott "pompázni" a fenyő.
Mielőtt elindulunk a karácsonyi Istentiszteletre, szeretem, ha minden tökéletes és rendben van, sajnos a rossz időbeosztásomnak köszönhetően ez nem mindig valósul meg. Mégis mikor magára az ünnepre hangolódunk, akkor megpróbálom egyszerűen kinyomni az agyamban a gombot, amely az el nem készült dolgokra hívja fel a figyelmet, és helyette ünnepi ruhába öltözve kinyitom a szívemet, hiszem mégiscsak az év egyik legnagyobb ünnepére készülünk. Jézus születéséről emlékezünk meg, aki a legfontosabb személy az életünkben. Nagyon nehéz sokszor az ünnepi kavalkádban, az ide-oda rohangáló vásárló tömegben és a reklámokkal telenyomott életünkben elcsendesedni. Mégis ilyenkor valahogy könnyebb, mert az emberek vágynak a békére, szeretetre, nyugalomra, és még ha azt vesszük, hogy keresztény szemszögből nem is ünnepelnek semmit, akkor is próbálnak egymásra figyelni, és elfelejteni egy kicsit az aggodalmaikat. Ilyenkor a családon van a hangsúly, és jó egymásra figyelni, kedveskedni másoknak. Idén egy kicsit hiányérzetünk volt ezzel kapcsolatban, mert a nővéremék (tavalyhoz hasonlóan - bár akkor ugye az esküvőjük volt) nem jöttek el hozzánk (direkt már az ünnepek előtt elutaztak és csak újév után jöttek vissza), hogy kettesben legyenek, és mert nem ünnepelnek karácsonyt, azt most nem fejtem ki miért, már úgyis nagyon sok embert kiborítottak ezzel. A lényeg, hogy fájt nekünk és szomorúak voltunk, hogy nem voltak velünk, és hogy ennyire elutasítóak mindennel és mindenkivel szemben. És még ha nem is értünk velük egyet, és tudom hogy nagyon sok embert megbántottak a véleményükkel, hozzáállásukkal, reagálásukkal, akkor is szerettem volna velük együtt is tölteni ezt az időszakot, hogy tudjunk közösen vacsorázni, beszélgetni, sztorikat mesélni, ünnepelni. Hiszem, hogy békességben el tudtuk volna tölteni ezt az időszakot, még ha nekik más is a véleményük mindenről, de a karácsony pont Jézus születéséről, azaz a szeretet Földre jöveteléről szól, ezért ilyenkor az ember még jobban vágyik arra, hogy szeressék és ő is szeretni tudjon. Hiányoztak, de ezt most így alakult. Remélem ez a jövőben változni fog, mert látom és érzem, hogy ez a szüleimet még nálam is jobban megviselni. Nagyon nehéz nekik.

Az egyik kedvencem ezekben a napokban, amikor közösen elfogyasztjuk az ünnepi vacsorát. Ilyenkor a nagymamám is velünk együtt vacsorázik, ez pedig ritka, mert mindig a saját konyhájában szokott enni. Közben beszélgetünk, néha iszunk bort vagy pezsgőt, de nem is az a lényeg, hogy mi van az asztalon, hanem hogy együtt vagyunk. A vacsora után meg szoktuk egymást ajándékozni, de előtte mindig valamiképpen megemlékezünk arról, hogy miről is szól a karácsony. Idén Túrmezei Erzsébet néhány ide szóló, aktuális versét olvastam fel, majd utána mindenki átadta a másiknak az ajándékát. Nálunk nincsenek drága ajándékok, mert hisszük, hogy a valódi örömöt nem az doboz Ft-ban megadott értéke határozza meg, hanem az, hogy mennyire sikerül valami személyeset adni, és azzal minél nagyobb meglepetést okozni a másiknak. Ezért különösképpen oda szoktak figyelni arra, hogy ki mire vágyik, és ha megvalósítható, akkor megoldjuk. Ezen kívül minden évben készítek mindenkinek egy személyre szóló Mikulás csomagot, amit a kedvenc édességeivel, nassolnivalóival töltök meg. Ezután jöhet az aktív pihenés, és tényleg azok a napok, amikor úgy vagyok, hogy semmit sem csinálok. Idén ez is egy kicsit másképp volt. Karácsony második reggelén meghalt az unokatestvéremék nagymamája, aki az elmúlt hónapokban beteg lett és legyengült. Amiért itt volt a rokonság, még azon a héten, újév előtt eltemették őt. Ez a néni mindenkinek kicsit a második nagymamája volt, mindenki felé érdeklődve és szeretettel fordult. Néha, amikor átmentem hozzájuk, és bementem hozzá, akkor mindig megkérdezte, hogy mi van velem, tanulok-e, hogy vagyok. Még mikor legyengülve az ágyában feküdt, akkor is ő mondta nekem, hogy imádkozik értem, hogy sikerüljön az angol vizsgám, és hogy előrébb jussak. Mekkora alázat, hit, szeretet és szolgálatkészség volt benne, hogy még ilyenkor is rám, a másikra gondolt, és arra, hogy nekem jó legyen. Hálás vagyok érte, szeretettel gondolok rá vissza!

Nálunk valahogy így alakult ez az ünnepi időszak. Nem azt mondom, hogy a legbékésebb volt, de a körülményekhez képest talán kijelenthetem azt, hogy mégis boldogan telt. Tudtunk miért örülni és hálát adni, ennél jobb dolgokban vagy helyzetben pedig csak reménykedhetünk, hiszen "reményteljes jövőt adok nektek!"

komment

Címkék: család személyes ünnep karácsony ajándék készülődés hobbi sütés dísz hála


A bejegyzés trackback címe:

https://hajnalcsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr977045913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása