Mióta nem járok iskolába, azóta több időm van olvasni. Igaz, régen is lett volna, mert elég sokat utaztam minden nap, de legtöbbször inkább zenét hallgattam, mert az sokkal jobban kikapcsolt, és már megszokásból is inkább az iPodért nyúltam a táskámba. Először is nagyon szeretek könyvtárba járni - mindig is szerettem, és órákat el tudok tölteni ott úgy, hogy jó és érdekes könyvek után böngésszek. Az elmúlt években könnyű dolgom volt, mert az egyetemmel szemben volt a Szabó Ervin könyvtár, ahová bármikor átmehettem, de most, hogy már nem vagyok Pesten, sokkal elérhetetlenebb minden. Ennek ellenére eldöntöttem, hogy meghosszabbítom a tagságomat újabb egy évvel, és amikor csak Pesten járok és lesz időm, akkor bemegyek és igyekszem minél több olyan olvasnivalót kivenni, ami érdekel. Az első "vadászatom" során többek között Vujity Tvrtko egyik új kiadásos szerzeményére esett a választásom, melyben néhány korábban már megírt és feldolgozott történetét, élményét szerkesztette össze. Már egy ideje követem Tvrtko munkásságát, és mindig is csodáltam az elszántságát, kitartását és emberségét, amelyet riportjai során mutatott, bármiről is legyen szó. Szerettem az ő beszámolói nézni és olvasni, mert nem azokat a dolgokat, embereket emelte ki és tette a képernyőre, akikről nap mint nap amúgy is olvashatnánk, hallhatnánk a médiában.
Sok olyan riportja van, ami számomra is szívhez szóló volt, és miközben néztem őket, megfogalmazódott bennem, hogy milyen klassz lenne, ha egyszer én is ilyen munkát tudnék letenni az asztalra, vagy ilyen újságíró lehetnék! Az Újabb pokoli történetek könyvében tényleg megrázó történeteket oszt meg. Olvashatunk arról, amikor doktornak kiadva magát Etiópiába utazik, hogy bemutassa azt a lepratelepet, ahonnan mindenki csak menekül; ír annak az egykoron magyar falunak a történetéről, amelyet néhány évtized után még mindig egy határvonal (immáron Ukrajna és Szlovákia) szel ketté; bemutatja az a núbiai törzset, melynek tagjai azt vallják, hogy magyar gyökerekkel rendelkeznek (magyarábok); és többet között azt is leírja, hogy hogyan ismerkedett meg egykoron kosárlabda-klasszis feleségével, akinek karrierje csúnyán ért véget. Izgalmas volt, de ugyanakkor megdöbbentő és sokszor fájdalmas volt olvasni, hogy milyen dolgok megtörténtek, illetve megtörténhetnek az emberekkel. Szerintem az ő munkája ablakot nyit a világra, és megismerünk olyan dolgokat, amelyekről egyébként fogalmunk sincs. Ha legközelebb megyek könyvtárba, akkor kiveszem egy másik könyvét is, kíváncsi vagyok a többi történetére. Bátorítalak titeket is arra, hogy olvassatok olyan könyveket, amelyek érdekelnek - bármilyen témában, egyrészt mert sokkal élvezetesebb, mint valami száraz tananyagon átrágni magunkat, másrészt így egy kicsit többet tapasztalhatunk vagy inkább tudhatunk meg az életből/ről, és olyan dolgokról, amelyek amúgy elkerülnék a figyelmünket.
Utolsó kommentek