hajnalcsillag

Azt figyeltem meg az elmúlt időszakban, hogy rengeteget panaszkodtam. Jó, alapból itthon amúgy is szoktam (sajnos), de másoknak mostanában egyre többet. Múltkor, amikor elmentem Wessibe, akkor pont erről volt szó, hogy legyünk lelkesek különböző dolgokért, dolgok iránt, és ne panaszkodjunk. És akkor annyira elszégyelltem magam, mert előtte találkoztunk Márkkal, hogy élőben tudjunk végre beszélgetni, és annyi minden rázúdítottam, meg úgy alapból is mostanában egészen a tél kezdete óta... Szóval bocsánatot kértem tőle is (bár szerencsére annyira nem vette magára ezeket a dolgokat), de rosszul érintett ez az egész, mert volt, hogy másoknak is kifakadtam és a negatív dolgok jöttek belőlem. Egyrészt megértem magam (ez milyen furcsán hangzik..), másrészt néha vennem kéne egy hideg zuhanyt, hogy kicsit átálljon a gondolkodásom, és észhez térjek. Sok kihívás, rengeteg feladat, és még annál is több akadály áll előttem, amelyeket most hitből kell meglépnem - másképpen nem is tudnám. Úgy kell hozzáállnom, hogy meg tudom csinálni, képes leszek rá, van tehetségem és bölcsességem, és legfőképpen kitartásom hozzá; mindezt panaszkodás nélkül. Egyszerűen nem lehet valamit úgy 100 %-osan csinálni, hogy máris ott van egy 'de'. Meg kell tanulnom újra remélni, bízni, optimistán látni a dolgokat, hinni és bízni Isten segítségében. Mostanában ezért sem írtam, mert nem tudtam volna egy bejegyzést sem megfogalmazni, hogy abban ne lett volna valami panasz szó. Pedig azért történtek velem jó dolgok is, szóval remélem, mikor legközelebb írok, akkor már áradni fog belőlem a sorok által a boldogság, és az igazi Szilvis személyiség.