Szomorúan indult a 23. születésnapom múlt vasárnap. Nővéreméket nem láttam az esküvő óta (közel egy hónapja), pedig csak 25 km-re laknak, szinte naponta megyek át a városon.. Nem is nagyon beszéltünk, csak néha pár percet ilyen általános dolgokról; konkrétan azt sem tudom hol laknak.
A hét elején már megemlítette nekik Anya, hogy szombaton ha eljönnének, akkor közösen megünnepeljük a születésnapomat. Én nem mondtam neki, gondoltam szakítanak erre időt; de nem jöttek, hiába vártam őket. Szombat este már szomorúan mondtam Anyának, hogy nem jöttek el, pedig én mennyi mindent megtettem értük, meg a boldogságukért, ők pedig el sem jönnek hozzám. Mindegy, aztán Anya amilyen szókimondó egyből felhívta őt, és elmondta, hogy mi a helyzet velem, meg vártam őket. Anita csak annyit mondott, hogy majd eljönnek. Másnap persze írt üzenetet, meg felhívott, de az nem olyan. Nem tudtam örülni, pedig az az én napom volt! Azzal indokolta a testvérem, hogy majd január végén eljönnek, és egyben megünnepeljük apáéval (neki 23-án van). Én erre kijelentettem, hogy nekem nem január végén van a születésnapom, hanem most, és kár, hogy nem jöttek. Utána már nem írt semmit.
Nagyrészt emiatt elég kedvetlenül és szomorúan indultam neki a délutánnak, amikor Danival találkoztam. Még pár hete beszéltük meg, hogy mikor Magyarországra jön, akkor találkozunk. Ezt a napot tudtuk csak így összeegyeztetni, hogy mind a ketten ráérjünk, mivel hétfőn repült vissza Norvégiába; így a fél szülinapomat vele töltöttem. Elvittem a Sugar Shopba, aztán elmentünk a Hillsong gyülibe, közben sokat beszélgettünk. Ő is olyan közvetlen, mint amilyen én voltam régebben. Sokat beszélgettünk, szinte úgy éreztem, mintha egy ezer éve látott ismerőssel futottam volna újra össze. Az alkalom nagyon jó volt, felüdített és kikapcsolt. Utána ott maradtunk beszélgetni a többiekkel, ami nagyon jó volt, mert olyan közvetlen és barátságos mindenki. Mire mindennek vége lett és elbúcsúztam Danitól örültem. Nekem most ilyen módon volt különleges a szülinapom.
Itthon mikor hazaértem, akkor Anya és Apa énekelve fogadott, akkor köszöntettek fel. Anya sütött nekem tortát, és átadták az ajándékomat. Örültem. Főleg annak, mikor láttam a kb. 200 ember köszöntését, és azoknak a személyességét, vagy azt, ahogy próbálják kifejezni ezt az egyszerű jókívánságot. Hálás vagyok ezekért, tényleg ezek járultak hozzá a boldogabb születésnapomhoz!
Kicsit hihetetlen, de most már 23 éves vagyok. Nem érzem magam annyinak, és általában nem is néznek annyinak. Mindenesetre számomra ez egy újabb lehetőség arra, hogy hálát adjak Istennek a családomért, az életemért, és mindenért, amit ez alatt a 23 év alatt kaptam.
Utolsó kommentek