A nyár utolsó napja a család nagy részével az ország legmagasabb pontján.
Iskolakezdés előtt apáék szerették még volna, ha elmegyek velük valahova, mivel a nővérem volt már nyaralni a Balatonnál. Mivel fürödni nem akartam, ezért mondták, hogy menjünk el kirándulni. Én felvetettem Dobogókőt (ahol még nem voltam) és Kékestetőt (ahol nagyon régen, még általános iskolás koromban jártunk utoljára), melyek közül én választhattam, így az utóbbira voksoltam.
Vasárnap reggel kocsiba ültünk, és a kacskaringós falukon áthaladva, völgyeken és dombokon átlépve döcögtünk a cél felé. Egyikünk sem járt még erre. A Mátra lábánál szőlőültetvények, a fák között éhes, élelem után kutató vaddisznók. Már majdnem a csúcson voltunk, de tovább haladtunk Paládsasvár felé, hogy elmenjünk a helyi üvegfújóba. Fél órás "műsor" keretében bemutathatják, hogy a szinte folyékony, izzó üvegből hogyan formáznak különböző üvegtárgyakat, korsókat, borospoharakat. A belépő keretében ki lehet próbálni az üvegfújást, sőt, néhány ezerért saját ivópoharat is lehet készíteni, amibe beleégetik a készítő monogramját. Úgy láttam Apának és Anyának is tetszett. Apa persze inkább a szakmai dolgokra volt kíváncsi, így az egyik ott dolgozót kérdezgette, hogy milyen homokból készítik, milyen forró a kemence, hogy csinálják a pohárra a fülét, stb. Ezek olyan dolgok, amit egyszer mindenkinek meg kellene néznie élőben!
Ezután visszamentünk a csúcsra, ahol leparkoltunk és felgyalogoltunk a sípálya tetejére, ahol van egy tisztás, kis játszótér, kajáldák és a TV torony. Természetesen felmentünk oda is, és szerencsénkre nagyon jó és tiszta idő volt. Bár Apa így sem látta az otthonról hozott távcsővel a Tátrát. Arrafelé már párás volt az idő és csak homályos foltban láttuk, hogy mi lehet ott. Sajnos pont amikor ott voltunk akkor festették a kilátó korlátját, így nem tudtunk körbe menni. Nagyon hideg is volt fent, a levegő meg olyan extra tiszta és friss volt. Készítettem néhány képet:
Kb. két órát lehettünk fent, de nagyon jó volt. Ott ebédeltünk, körbenéztünk, vettünk emlék hűtőmágnest, végül lesétáltunk a sípályán. Kifogtuk a jó időt, sokan kint is voltak kirándulni. Ha közelebb lenne és lenne közlekedés, akkor simán kimennék oda néha, csak nézni a tájat, nyugalomban, a természet közepén, ahol még wifi sincs, de igazából nem is érdekel, mert vannak nála érdekesebb látnivalók. És újra megbizonyosodtam róla, hogy bizony Magyarországon is vannak nagyon szép kis helyek.
Utolsó kommentek