hajnalcsillag

A mindennapjaim és amikor az életem elvont pillanatait élem meg.

Utolsó kommentek

  • hajnalicsillag: @Kata Oross: szia! igen felhasználhatod, de a végére írd oda, hogy részlet - és a nevemet (Tóth Sz... (2013.08.01. 13:15) Kari Jobe - Where I Find You
  • Kata Oross: Nagyon szeretem Karit és a dalait. Meg szeretném kérdezni, hogy használhatom-e ezt a szöveget, job... (2013.08.01. 10:09) Kari Jobe - Where I Find You
  • viteez: ez így van, csak nehéz megtalálni a középutat a visszahúzódó, egészséges, és nyomulós között ;) (2013.05.13. 21:47) első látás után randi.
  • hajnalicsillag: @viteez: ezt értem és egyetértek, de attól, hogy valakinek van férje/ felesége van, attól még korá... (2013.05.13. 21:09) első látás után randi.
  • viteez: @hajnalicsillag: ha a keresztyén értékrend alapján indulunk el, akkor csak egy házasság van és nin... (2013.05.13. 18:33) első látás után randi.
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

2013.04.21. 01:35 hajnalicsillag

belgiumi kalandozás - 2. rész.

579831_595937183750683_1471582298_n.jpgMásodik nap, immáron Brüsszelben egy jó környéknek számító kis utcában egy mini lakásban. Reggel van, készülünk és pakolunk, mert szállásadónk hamarosan munkába indul. Azt mondja, hogy ő mindig egy szendvicsbárban reggelizik, így vele tartunk.

A már-már sétálóutcának tűnő macskaköves úton haladunk, majd betérünk egy Panos-ba (kb. olyan, mint Magyarországon a Fornetti, csak nem kis méretű péksütemények vannak, amit súlyra lehet venni). Még Csaba rendel magának, addig mi a táblát böngésszük. Mit lehet itt olcsón kapni, amivel még jól is laksz? Semmit. A szendvicsek ugyanis 3-4-5 eurónál kezdődnek, minden olcsóbb dologból pedig többet kell rendelned, hogy ne korogjon a hasad. Végül választunk. Míg Zsuzsi egy reggeli menüt kér (kis péksüti és kávé közel 3 euróért), addig én egy hot dog mellett döntök. Nem igazán reggelinek való, de legalább 1,80 euró. A reggeli elfogyasztása után egy bicikli-terminálhoz megyünk, hogy még pár látványosságot megnézzünk, de azt már nem gyalog. Egy biciklit sikerül is kibérelni - segít a szállásadónk, de Zsuzsinak nem, mert nincs elég fedezet a bankkártyáján (egy kártyával csak egyet lehet fizetni, és csak bankkártyával működik a bérlő..). Így visszatesszük az enyémet is és a metró mellett döntünk. 524306_595549817122753_2130940711_n.jpgNapijegyet veszünk 6,8 euróért (ha ezt tudtuk volna, akkor előző nap délben megvesszük, és mennyi spórolhattunk volna..), majd felszállunk egy szerelvényre. A belga fővárosban úgy kell elképzelni a metróhálózatot, hogy van vagy 6 vonal, és a különböző számozású járatok van, hogy egy sínpáron közlekednek. Ezt mi először nem vettük észre, így történhetett meg, hogy bent ragadtunk egyszer az egyik kocsiban. Annyira beszélgettünk, hogy nem vettük észre, hogy a végállomás jön és üres a kocsi, így mindenki leszállt, csak mi nem. Megállunk, üres a kocsi, az ajtók be vannak zárva, semmi gomb, amit megnyomhatsz vész esetén. Hát ez is csak velünk történhet meg.. Aztán néhány perc múlva elindult visszafelé, és az első megállónál ki is szálltunk.

Első állomás a bank volt, ahol előző nap benyelte az automata Zsuzsi kártyáját. Sokat imáztunk érte, hogy kiadják és meglegyen. Zsuzsi odalépett a pulthoz, és mikor elkezdte volna már magyarázni, hogy mi hogy, már fel is mutatta a srác a kártyát. Csak egy útlevelet kért, és már Zsuzsi kezében is volt a kártya. Hihetetlen volt, hogy ilyen könnyen visszakapta, 0 ügyintézéssel. Ez egy isteni csoda volt! Ezután az utunk a Grand-Place-re vezetett, ami Brüsszel mondhatni leghíresebb tere. A sétálóutcákkal övezett helyszínen körbementünk, megnéztünk néhány látványosságot (bementünk egy ilyen művészettörténeti múzeumba, ahol lehet fizetni kellett volna, de nekünk senki nem szólt, így ingyen megnéztük). DSCN1682.JPGMegkóstoltuk a híres gofrit, amit tényleg minden ötödik bolt árul, és az egész környéken a friss és meleg édesség illata terjeng. Finom volt, de iszonyú édes, és mondanom sem kell, egy kéz nagyságú darab "feltéttel" 2 euró alsóbb hangon. A séta befejezése képpen pedig megkerestük azt a kis méretű szobrocskát, ami a fővárosban - és az összes szuvenírboltban - meg lehet vásárolni hűtőmágnesben, kulcstartóban, képeslapon, képen, bögrén, pólón, sapkán, és szinte tényleg mindenen, ez pedig nem más, mint a: pisilő kisfiú. Kb. 50 cm-es szobor, ami a leghíresebb dolog a városban, és ahol nagyobb tömeg áll, hogy lefényképezhessenek vele, mint amennyien egy metróra várnak az aluljáróban. De ha már ott voltunk, akkor mi is készítettünk vele egy képet, majd elindultunk egy metrólejáratot keresni, hogy a délutáni késést lefaragva Gent-be utazzunk.

Városi közlekedésből még kihasználtuk a buszt is, amire jó volt a napi jegyünk is (miután beleraktuk a gépbe és lekezelte, hogy oké, akkor már ezt is tudtuk). Busszal kimentünk egészen a Szent Szív-székesegyházig, ahonnan egy másik számozású járattal akartunk volna tovább utazni a város széléig, ha elfogadta volna a jegyet. De mivel nem kezelte le, és a buszsofőr sem értette mi nem jó, mi pedig azt nem, hogy ő mit magyaráz franciául, ezért leszálltunk és maradt a gyaloglás. Ismét. Kb. 3 km-t mentünk, amire az autópálya előtti körfogalomhoz értünk, ahol stoppolni kezdtünk. Vagyis Zsuzsi stoppolt nekünk. Ő Hollandiát is végigstoppolta, meg Törökországban is így utazott, meg még pár helyen, ahol volt. Persze általában nem egyedül. Ismeri a "stoppos szabályokat", és hogy mire kell figyelni. Szóval kint álltunk az út szélén, és 5 perc sem telt bele, mire megállt egy középkorú férfi egy BMV-vel. Szimpinek tűnt, és bár nem Gent-be ment, egy darabig elvitt minket. A kocsiban nem nagyon beszélgettünk vele, csak néhány mondatot ilyen általános dolgokról, hogy honnan jöttünk, miért stoppolunk, mit csinálunk Belgiumban ilyenek. Kb. 20 percet utaztunk vele, majd lehajtott az autópályáról és kirakott minket egy mellékúton, mely egyenesen Gentbe vezetett. Itt is alig kellett pár percet várni, mire megállt egy 35-40 év körüli férfi (ami durva, hogy Zsuzsi mesélte, hogy általában mindig középkorú férfiak állnak meg, valami nyugati luxuskocsival. A nőkbe valahogy bele van nevelve, hogy még rá se nézzenek a stopposokra..). Bár a férfi sem Gentbe ment, de azért felvett minket. Angolul nem igazán tudott, de azért pár mondatot vele is tudtunk beszélni. Egy másik városba ment, de nem hiszitek el, olyan kedves volt, hogy beírta a GPS-be, hogy Gent központjába irányítson, és teljesen bevitt minket, úgy, hogy le kellett jönnie az autópályáról, meg minden. Délután hat óra: Gent.

Amíg az aznapi - szintén couchsurfing-es - szállásadónkra vártunk, addig beültünk a helyi plázába melegedni. Jó hely, de kb. csak 10 percet vártunk, mire jött értünk Claas. Ő egy német srác, aki a városban dolgozik, ilyen mikrobiológusként, vagy ilyesmi. Szóval elindultunk a lakására - ami szerinte 10 percre volt, miközben fél órát sétáltunk, hogy végre lepakolhassunk. Csodálatos érzés volt végre leülni. Bár tökéletesen beszél angolul, én nem igazán értettem, mert fura akcentusa van. Ha hallottatok már vérbeli németet angolul beszélni, tudjátok mire gondolok. Nagyon kedves volt, ugyanis készített nekünk vacsorát. Krumplit, sajtot és hagymát pirított össze, majd megkérdezte, hogy bírjuk-e a fűszeres kaját? Mit sem sejtve igent mondtunk. 524665_595946843749717_517997158_n.jpgTényleg nagyon kedves volt tőle, meg hogy gondolt ránk, és mindent meg is ettünk, de olyan szinten be volt borsozva az egész, hogy tüzelt az egész szájüregünk. De nem csak a miénk, hanem az övé is, rendesen könnyezett.. Én próbáltam gyorsan túltenni magam rajta, megettem azt a szelet kenyeret, amelyet mellé rakott, és megittam vagy fél liter vizet, de az érzés egy ideig nem csillapodott. Lehet, hogy az éhségünket elvette, de hogy a belsőnket kiégette egy időre, az is tuti. Na de itt nem ért végett az este, ugyanis kimentünk a városba sétálni. Éppen akkor kezdett el sötétedni a folyóval átszelt, szinte középkorba illő városban.

A várral, és gyönyörű, monumentális templomokkal övezett ókori városrész ki volt világítva, mely iszonyú hangulatos volt. Nem éreztem fáradtságot és elkeseredettséget, hogy Brüsszel nem úgy jött össze, ahogy a terveinkben szerepelt, egyszerűen boldog voltam, hogy ott vagyunk. Egy hatalmas sétát tettünk az esti órákban, miközben lassan beindult az éjszakai élet. Sajnos a fényképezőgéppel nem tudtam már jó képeket készíteni, Zsuzsi pedig lemerült, így eszköz 533604_595949027082832_857702050_n.jpghíján a telefonommal próbáltam megörökíteni a nem mindennapi látványt. Ezerszer szebb volt, mint a főváros. Miután körbejártunk a folyópartot és a nagyobb épületeket, kitalálták a többiek, hogy üljünk be egy ír pub-ba, és igyunk valamit. Bár én iszonyú fáradt voltam már este fél 10 körül, de nem sok választásom volt, így keresni kezdtünk valami normális helyet. Bementünk egy ilyen helyre, ahol a srác mondta, hogy csak később fognak kinyitni, de valami nagyon király buli lesz, jön DJ, meg ilyen diszkózene, olyan menő emberek. Mondtuk, hogy köszönjük, és amilyen lendülettel bementünk, olyannal jöttünk is ki. Nem a mi helyünk volt.. Claas sem úgy néz ki, mint aki szabadidejében a helyi diszkóban mulat. Szóval átmentünk egy másik helyre, aminek nem tudom mi volt a helye, de a kirakatában volt egy kobold. Nézegettük az itallapot - ami természetesen tele volt sörrel -, de lehetett inni borokat, meg persze alkoholmentes italokat is. Igazából tök mindegy volt, hogy mit veszel, mert 2 euró alatt nem kaptál még egy pohár vizet sem. De ha már ott voltunk, akkor valami különlegeset akartunk inni. Szóval Zsuzsi és én valami almás itókát kértünk (olyan, mint a szénsavas almás innivaló), Claas meg valami furi sört kért, ami a kedvence. Meghívtuk. Három pohár italért fizettünk majdnem 10 eurót (három ezer forintot), amiből a fele a szállásadónk egy korsó söre volt - és ez nem számított drága helynek. A gond viszont az volt, hogy kint szétfagytunk, az italunk pedig jéghideg volt, a pohárban pedig jégkockák várakoztak arra, hogy találkozzanak az itallal, amelyet beleöntök. Hát nem melegedtem fel.. de úgy voltam, hogy ha már kifizettem, akkor megiszom. Ezután visszasétáltunk Claas házához. Este még fürödtem és megmostam a hajam; utóbbi nem volt jó ötlet. Csak azért, mert a srácnak ugye nem volt hajszárítója, a lakásban pedig rohadt hideg volt, de tényleg.. nem fűtött. Szóval hiába öltöztem fel és takaróztam be nyakig, egyszerűen annyira rázott a hideg, hogy nem bírtam elaludni órákig. Kb. hajnali háromig bírtam, amikor is felkeltem, a telefonommal világítottam és odamentem a táskámhoz, magamra vettem még pluszba a nadrágomat és a kötött pulcsimat, majd visszafeküdtem. Na, ez után tudtam aludni pár órácskát, de ne akarjátok látni, hogy reggel milyen fejjel keltem fel. Zsuzsi is fázott, de nem annyira, mint én. Reggel összepakoltunk, és elbúcsúztunk Claas-tól, mert ő ment dolgozni, mi pedig vissza a városba világot látni.

Ezt a képet még meg kell mutatom (bár szörnyű minőségű). Ezt csütörtök este fényképeztem a szállásunk felé, sokat mondó:

521664_595951583749243_588453575_n.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: személyes utazás külföld város emberek szállás kirándulás élmény kaland történetek gent stoppolás Brüsszel Belgium


A bejegyzés trackback címe:

http://hajnalcsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr515236894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.