Múlt hét előtt nyertem 2 belépőt az 2013-as utazás kiállításra. Mondjuk pont ezen a hétvégén utaztam el Debrecenbe, így úgy voltam vele, hogy majd csütörtökön felhasználom. Igaz, ezért ellógtam egy sajtóműfajok gyakorlatot, de legalább anyával elmentünk. A történet többi része nem volt egyszerű.
Kezdjük ott, hogy bementünk az Örsre, ahonnan a Hungexpo-ra ment ki busz, de annyian jöttek vele, hogy egy busz is kevés volt, mert dugig betömték magukat az emberek. Mi anyával az ajtóban álltunk és csak imádkoztunk, hogy útközben senki ne akarjon leszállni, mi pedig ne essünk ki. Odaértünk. A helyszínen több tíz méteres sor (pedig csak 15 perccel voltunk a nyitás után). Mi pedig próbáltuk kideríteni, hogy hol kapjuk meg az ajándék jegyeket, amivel bemehetünk. Nem volt egyszerű menet. Egyik helyről küldtek a másikra, össze-vissza telefonálgattak, ki kellett tölteni egy papírt és utána végre bejutottunk 45 perccel a kezdés után. Ami nem is lett volna annyira baj, ha nekem nem kellett volna fél 2-re a suliba mennem.
A lényeg, hogy anyával körbejártunk az egyik pavilont, begyűjtöttünk egy csomó prospektust, ajándékokat, csináltam helikopterről, dzsipről meg lakóautóról fényképeket, hallgattuk a megnyitót, összefutottunk csomó diplomatával (biztos híres emberek), és közben azoknak a riportereknek a helyébe képzeltem magam, akik diktafonnal a kezükben interjúvolták meg a magas rangú vendégeket. Volt ott mindenféle ország, de én csak azoktól hoztam szórólapot, ami érdekelt, vagy a mamának hoztam haza olvasni. Így egy szatyornyit gyűjtöttem össze. Mivel nekem el kellett indulnom az órámra, így anyát ott hagytam - ha már egyszer nyertem jegyet -, hogy a többi helyszínen is nézzen körül. Én pedig magammal vittem a suliba azt a 10 kg-nyi újságot, amit begyűjtöttünk, így szakadt le majdnem a vállam, és fájt tökre a hátam a hétvégén. Ennyi a rövid sztori.
Utolsó kommentek