Az elmúlt hetekben olvastam ki Philip Yancey: Mire megyünk Istennel? című könyvét, amit még a Harmat Kiadótól kaptam ajándékba (ez egy másik történet). Szóval elkezdtem olvasni, de sajnos több hétbe került mire a végére értem, mivel mindig csak estefelé jutottam hozzá. Viszont annyira olvasmányos az egész történet, hogyha egyszer elkezdi az ember böngészni, akkor egyszerűen nem tudja abbahagyni, mert érdekli, hogy mi lesz a történet vége. Így voltam ezzel én is. A bő 300 oldalas iromány 21 fejezetre oszlik szét, és a legtöbbje mindig egy-egy más országban vagy legalábbis más közösségben játszódó történetet ír le. Őszintén szólva ha nem ajándékba kapom, akkor talán el sem olvasom, mert a címe annyira nem figyelemfelkeltő, viszont a tartalma annál mélyebb. Hogy egy kicsit jobban ti is megismerjétek miről is ír róla Philip Yancey, próbálom néhány mondatban felvázolni a lényegét, kiemelve egy-egy mondás, ami számomra kiemelkedett a sorok közül.
Az tudni kell az íróról, hogy egy középkorú, sportos ember, aki számos fontos könyvet írt. Ennek kapcsán a világ több pontjára is meghívták előadást tartani, és nagyrészt az ezek során megtapasztalt élményeiről számol be ebben a könyvben. Philip ír a teológiai főiskolán megélt személyes történeteiről - és a később ott tartott felszólalásáról, a 2007-ben majdnem halálos kimenetelű balesetéről, a Virginia Tech-en történt egyetemi vérengzés utáni bátorító előadásáról, a kínai földalatti keresztény mozgalmakról, a prostituáltak közötti látogatásáról, a dél-afrikai ébredésről és annak folytatásáról, az amerikai elnökválasztásról és az azt körüllengő atmoszféráról, a perzsa-öböltbeli és a közel-keleti betekintéséről, az alkoholisták csoportfoglalkozásán való részvételéről, és az indiai tartózkodása alatt bekövetkezett ázsiai mészárlásról. Ahogy látjátok ti is, ezek a témák eléggé szerteágazóak, de egy valami közös bennük: a kegyelem. Mindegyikben valamilyen módon ott a kegyelem, legalább az, hogy erről tartott előadást Philip. Számomra elképesztően megdöbbentőek voltak a leírt dolgok, hogy más országban hogyan harcolnak azért, hogy összegyűlhessenek és közösen tarthassanak istentiszteletet. Micsoda megmagyarázhatatlan és sokszor felfoghatatlan szenvedéseken mennek keresztül, amely után folytatódik a történetben szereplő embereknek az élete. Az elolvasott történetek között és után mindig rácsodálkoztam és hálát adtam a kegyelemért, amelyben mi részesülünk. Sokszor azt gondoljuk, hogy milyen rossz dolgunk van itt az országban, vagy mennyire kilátástalan a jövőnk, közben meg annyi áldás hullik az ölünkbe, amit a legtöbbször nem is vagyunk képesek felfogni és értékelni. Nagy bátorítás volt számomra az összes leírt esemény, emberi élet története, a sorsfordulatok, egyszóval minden. Igazából azt hiszem, hogy ezt mindenki csak az elolvasása után, és a saját személyes életére való kivetítés után tudja értelmezni és felbecsülni. Még néhány gondolatot szeretnék kiemelni a könyvből, amik engem nagyon megfognak és egy kis képet mutatnak a leírtakkal kapcsolatban.
"Az evangéliumokat kutatva Philip arra jött rá, hogy minél igazabb, lelkiismeretesebb, becsületesebb valaki, annál jobban kerüli Jézust. Minél erkölcstelenebb, felelőtlenebb, megvetettebb - vagyis minél kevésbé hasonlít Jézushoz -, annál jobban vonzódik hozzá. (Vajon Jézus követőihez miért viszonyulnak pont fordítva az emberek?)"
"Ha engedjük, hogy a bűn szokássá, függőséggé váljon, akkor súlyos károkat fog okozni bennünk, és kikapcsolja azokat a funkciókat, amelyekre teremtettünk. A bűnbánat megszünteti az elzáródásokat, és biztosítja a táplálék szabad áramlását a veszélyeztetett területekre, vagyis utat enged Isten életet adó, megtisztító kegyelmének."
"A bűn lényege, hogy feldúlja a világegyetem Isten által megszabott rendjét. A bűnnek nincs teremtő ereje, hanem csak az Isten által teremtett jót képes kiforgatni."
"Ha valaki függő, mindennél nagyobb szüksége van Isten segítségére a küzdelemben."
"Az Újszövetség pengeélen táncol. Egyrészt elveti a törvényeskedést, illetve a gyerekes szabálykövetést, másrészt elítéli az erkölcstelenséget, és szent életre szólít fel."
"Dél-Afrikában úgy bontogatják szirmaikat a kegyelem virágai, mint amikor a nyári zápor után váratlanul kinőnek a vadvirágok a prérin."
"Belülről jönnek elő a tisztáltalan dolgok."
"Olykor bizony ki kell mennünk az egyház falain túlra, hogy táplálékot találjunk, és feltöltekezzünk művészettel, szépséggel, tudással, hogy aztán vigyünk belőle az odabent maradottaknak is."
"Isten a saját érdekünkben tereli mederbe a vágyainkat, mivel a saját fejünk után menve nem mindig sikerül bölcsen dönternünk."
Utolsó kommentek