Az elmúlt hetek hírei sokszor arról szóltak, hogy a diákok elkezdetek tüntetni, sztrájkolni és az utcára vonulni a felsőoktatás megreformálása érdekében. Mivel én is részese vagyok ennek a rendszernek ezért én is tapasztalom, hogy elvonják a pénzeket a suliktól (nálunk is lesz 2 hetes szünet, annak ellenére, hogy neten azt olvasni, hogy az egyházi egyetemeken nincs ilyen), illetve érdekel mi történik a fiatalokkal és az országgal, ezért percről-percre követtem/követem az eseményeket.
Az egész kb. két héttel ezelőtt kezdődhetett, amikor először a fővárosban különböző szervezetek, diákönkormányzatok tüntetésnek nevezett felvonulásokat szerveztek hol egy egyetemeken, hol pedig Budapest utcáin. Aznap pont nem volt órám, illetve itthon voltam, így csak neten keresztül követtem az eseményeket. Volt amiben egyetértettem, és örültem, hogy látni egy kis összefogást a fiatalok között. Azt viszont mindig is túlzásnak éreztem, hogy a politikusok felakasztását sugalmazták és támogatták egyesek. Aztán az események kezdtek felgyorsulni, egyre több helyen szerveződtek az országban ilyen kis sztrájkok, tüntetések; egyre több fiatal hallatta hangját, és egyre jobban kiszélesedtek a határok. A végső pont azt hiszem ott érkezett el nálam, amikor a rádió elé kivonultak. Bár egyik eseményen sem vettem részt, úgy gondolom, hogyha Pesten lettem volna, akkor legalább kimegyek és élőben meghallgatom mit mondanak. Azt nem mondom, hogy vonultam is volna velük a város utcáin keresztül, de mivel ez a sulis környékén történt (illetve amerre járok), ezért biztos belebotlottam volna a tömegbe.
A lényeg, hogy nem politizálni akarok, de nekem is van véleményem. Amit az elején támogattam, azt most túlzásnak érzem. Megtapasztaltam azt is, hogy milyen fizetősként iskolába járni - úgy, hogy nem vagyunk gazdagok; és azt is tapasztalom, hogy milyen 'ingyen' iskolába járni. Ezért tudok mindkét oldalt érvekkel támogatni. Azt gondolom, hogy keresztényként ezzel nincs is gond, hogy kimondjuk a véleményünket, és kiállunk emellett, illetve a diáktársaink mellett, akár úgy, hogy részt veszünk egy-egy felvonuláson. Viszont én itt, a tüntetésen történt dolgoknál meghúznék egy vonalat, amelyet én keresztényként nem lépnék át, de lehet ez csak az én gyávaságom. Úgy gondolom, hogy egy hívő ember is kiállhat - illetve kell kiállnia - olyan társadalmi dolgokért, ügyekért, melyek nem csak a saját javát szolgálják. Nem is ez különbözteti meg őt a többi embertől, hanem az, ahogyan ezen az eseményen viselkedik és képviseli nem csak saját magát, hanem Istent. Nem hiszem, hogy fentről jó szemmel nézik, ha valaki mások halálát követeli, elküldi őket valamelyik kedves rokonába, vagy éppen magatartásával felhívja magára akár a rendőrök figyelmét. Ennek ellenére nem az a dolga egy kereszténynek, hogy csendben egy sarokban kuporogva fogadjon el minden, amit a feje felett hoznak, amikor lenne beleszólása, vagy tehetne ellene. Egyszerűen csak meg kell húznia azt a határt a lelkiismerete és a bölcsessége szerint, amelyet hívőként már nem lép át. Biztos vagyok abban, hogy a hangulat, meg a sok ember sokszor elviszi a hévvel a visszafogott alanyunkat. Emberek vagyunk, hibázunk.
Olyannal is találkoztam már, aki igeverssel hívta fel a fiatalok figyelmét, hogy bizony nem keresztényeknek való a tüntetés. Ezzel nem értek egyet 100%-ban, bár nyilván nem ismerem a Biblia minden egyes szavát. De úgy hiszem, hogy lehet bölcs döntéseket hozni, ki lehet állni másokkal és másokért, anélkül, hogy a hitünket elveszítve csalódást okozzunk Istennek. Ezután pedig mindenkinek a saját dolga meghúznia azt a határt, amely egyben a különbséget is mutatja hívő és nem hívő között.
Utolsó kommentek