hajnalcsillag

Múlt hét előtti hét szombatján - azaz december elsején - egy előre megszervezett karácsonyi hangulatot idéző egy napos kiránduláson vettünk részt nővéremmel. Az úticél Bécs volt, amiről nem is akarok túl sokat írni, mert gondolom már mindenki volt ott - ha pedig nem, akkor ajánlom, mert érdemes legalább egyszer megnézni. Én utoljára középsulis koromban voltam az iskolával, így jó volt egy kicsit nosztalgiázni.

Szóval egy szervezett kiránduláson vettünk részt, melynek a része, hogy sok programot rövid idő alatt veszünk át. Így történt ez most is. Délelőtt 10-kor indultunk, ami elég későnek tűnt. Olyan 2,5 óra elteltével voltunk a határ után Pandorfban, ahol egy óriási outlet center van. Nem az én üzleteim, de ha már ott vagyunk, akkor csak körbenézünk és felmérjük az árakat. Erre lett volna 1 óránk, de a busz XXL (60 fős) mérete miatt nem tudott befordulni a parkolóba, ezért kellett még egy kört menni, miközben az autósok konkrétan ledudáltak minket az egész aszfaltról. Ezen túllépve és végre leparkolva maradt fél óránk a nézelődésre. Igen, sok mindent láttunk..

A csapat összeszedése után rohantunk is tovább, ugyanis előre megbeszélt időpontunk volt a Kittsee-ben (Pozsonytól 7 km-re található), a csokigyárban. Ez volt az egész napos program legizgalmasabb része. Mivel a látogatói csoportok folyamatosan váltják egymást, ezért a tömeg elkerülése végett mi először a gyár mellett található boltban vásároltunk termelői áron. A választék nem túl nagy, de tényleg olcsó. Hoztunk haza sok csokit. Ezután megnéztünk egy pár perces bemutatkozó filmet a gyárról, gyártásról, stb. majd egy fiatal srác körbevezetett minket a látogatói részlegen, ahol felülnézetből láttunk mindent. Közben pedig olyan émelyítő csokiillat áradt, ami a csokiigényedet minimum egy hónapra betölti. Érdekes volt, mindenki csak ámult, bámult. Klassz hely. Itt még fotózkodtunk párat, aztán gyorsan visszamentünk a buszba, mert indultunk Bécsbe.

Mikor Bécsbe értünk már tök sötét volt. Ez egyrészt hangulatos, másrészt zavaró. Kaptunk kb. 3,5 órát városnézésre. Mivel a nővérem félt, hogy eltévedünk a forgatagban és ott hagynak minket, ezért az utazásszervező hölggyel tartottunk harmincad magunkkal, hogy megnézzük Bécs legnagyobb és legismertebb látványosságait - kívülről. Hát bizony tényleg így láttuk, mert szinte rohantunk, még fényképezni és egy-egy kirakatot megnézni se volt időnk. Ez nagyon nem tetszett, ráadásul a szövegből sem hallottam semmit. Lejártuk a lábunkat, fáztunk, képeink sem voltak igazán. Ekkor mentünk át a karácsonyi vásárhoz, ahol kb. 1 óránk volt körülnézni. Hát igen, ez még annyira sem volt elég, hogy az árusokat körbejárjuk, ide minimum fél nap kell. Nagyjából megnéztük mi, hogy, mennyiért van, vettünk anyáéknak egy kis édességet, magunknak meg egy-egy fánkot, ami akkora volt, mint az egész kézfejem egyben. Kicsit sokalltam, de egy évben egyszer járunk itt, és ilyet amúgy sem eszünk minden nap.

A vásár után összeszedtük magunkat és 9-kor elindultunk hazafelé. Egy óra múlva voltunk a határnál, melyet átlépve meglátogattunk egy mosdót. Miután visszaültünk a buszba a szervezők beraktak valami vígjáték DVD-t, ami már az elején meguntam, illetve más feje kitakarta a képernyőt. Így a kabátomba burkolózva (igen, az ablaknál áradt a hideg, hiába ment állítólag a fűtés) próbáltam álomba szenderülni, ami sikerült is kb. Pestig. Végül a beígért, és a jelentkezés előtt kiosztott tájékoztató papíron szereplő este 11 óra helyett Vácra értünk hajnali egy órára (onnan még fél óra haza).

Szóval jártunk Bécsben, láttunk szép dolgokat, kóstoltunk finom csokikat, de én többet nem megyek szervezett útra - legalábbis egy hamar biztos nem. És nem is Bécs lesz a következő úticél. A kirándulás során készült képeinket megtaláljátok a fészbuk profilomnak, ide csak beszúrva a kedvenc 1-2 képemet.

nővérem:

én::