hajnalcsillag

Mostanában sokat foglalkoztat ez a gondolat, ahogy egyre több különböző háttérből érkező lánnyal ismerkedek meg, akik velem egyidősek, vagy -+ két-három év van közöttünk. Biztos néhányotokban felmerül, hogy jaj, azért érzem magam annyira távol az ő énjüktől, mert én hívő vagyok. De ez nem igaz! ... mert sokszor a 'tesókat' sem értem meg. Tényleg annyira eltérő a stílusunk, a viselkedésünk, a szokásaink, az érdeklődésünk, más dolgok fontosak az életben, más típusú emberekkel barátkoztunk, máshogy látjuk az elkövetkezendő éveinket, sokszor más tehetséggel rendelkezünk, de mégis egy valami biztosan közös bennünk: lányból vagyunk. Ez pedig arra adna okot, hogy azért mégis hasonlítsunk ebben-abban. Na jó bevallom, én is szeretek vásárolni, de nem vagyok shopping-őrült, nem leszek 2 havonta szerelmes, nem vonulnak át rajtam látványosan érzelem-hullámok és az álmaim ellenére sokszor a földön tudok maradni. Mégis annyira távol érzem magamtól ezektől a 'nőies dolgoktól', gondolkodástól, viselkedéstől, stílustól.

Amiket látok és tapasztalok a környezetemben - akár csoporttársak, akár ismerősök, barátok által -, hogy számukra fontos, hogy minden nap a topon legyenek (értsd: csinosak és szexik, rossz pillanataikban senki ne lássa őket), hogy a mindennapi különleges kávéjuk meglegyen (jelentem: még soha nem voltam starbucksban és társaiban, pedig milliószor elmentem már mellettük - igen, tudom, hogy nem csak kávét árulnak), hogy kulturálisan felülemelkedjenek társaikon (értsd: minden új filmet megnézzenek, könyvet elolvassanak, zenészeket meghallgassanak), hogy nekik legyen a legjobb pasijuk (de ha nincs, akkor is minimum kell öt srác, aki tetszik neked és ráhajtasz), hogy menő kütyüik legyenek (minimum iphone vagy tablet), és még sorolhatnám... Engem meg kb. most az foglalkoztat az egyik legjobban, hogy szerdán senki nem akar kijönni velem a foci válogatott meccsére - pedig Norvégia ellen játszanak (felhasználhatnám a minimál tudásomat, haha).
Szóval tényleg annyira de annyira távol érzem magamtól ezeket a dolgokat.. és talán ezért sem tudok könnyen megnyílni, mert félek, hogy nem lenne közös érdeklődés, beszédtéma, stb. Én szeretek lazán öltözködni sportcipőbe és kapucnis pulcsiba, és ékszereket sem hordom; sokszor kiülnek az arcomra a gondolataim, és nem érdekel, ha ez látszik; megelégszem a teával és nem vágyom kávékülönlegességekre; én is igyekszem lépést tartani legalább a keresztény zenei élettel (nagyjából sikerül; az meg nem érdekel, ami a rádióba megy.. így lehet szégyen, de fogalmam sincs rengeteg mai előadóról), de moziba kb. évente 1-2-szer megyek, könyvekre pedig nem szakítok sok időt; nem hatnak meg a modern kütyük (igen, van egy apple ipodom, amit nyertem, és egy okostelefonom, amit ajándékba kaptam.. de ha nem lenne egyik se, még akkor is léteznék); ja, és a "pasik". Eleve nem tetszik ez a szó, inkább a 'srácokat' használom. Szóval nem értem, hogy miért kell állandóan legalább három srácnak lennie, aki tetszik neked. Tőlem rengetegszer kérdezik, hogy van-e már valakim, tetszik-e valaki, ha azt mondom igen, akkor a következő: és "rámozdultál már". ??? én tökre nem így gondolkodom. Kb. félévente egyszer ha komolyan megtetszik valaki, mint pl. most. De tudom, hogy nincs esélyem nála, ezért nem is foglalkozom ezzel, és nem fogok rámozdulni, meg kuncsorogni, hogy tökre beégjek. Nem értem ebben sem a női logikát.
Értsétek jól, nem elítélem a női társadalmat és a körülöttem lévő társakat, csak egyszerűen nem értem meg őket és nem tudok azonosulni a gondolkodásukkal, viselkedésükkel! ...és őszintén szólva nem is akarok! ha pedig a srácok erre vágynak, hogy valaki ilyen legyen, akkor nekem nem lesz férjem, mert még ő érte sem változom "ilyenné". Persze az évek alatt folyamatosan alakul minden bennem és körülöttem (szerintem az elmúlt évben rengeteget fejlődtem) gondolkodásban és hozzáállásban, meg nem azt jelenti, hogy valaki igénytelen ha ezeket nem követi, csak egyszerűen engem az nem mozgat meg, hogy a reggelemet egy starbucks itókával kezdjem, hogy órákat dumcsizzak valakivel telefonom, hogy kényelmes helyett olyan ruhát vegyek fel, amiben minden tekintetet magamra vonzok, vagy hogy felismerjem mi megy a viva tv-n vagy rádióban. Én egy egyszerű, falusi lány vagyok, számomra sokkal fontosabbak a marandó élmények; az, hogy feszengés nélkül jól érezzem magam, hogy ne kelljen mások miatt megtagadnom önmagamat és ne kelljen egy olyan álarcot felhúznom, ami sosem engem tükrözne, még ha ezt is várják el tőlem, vagy ez jelenti a 'nőiességet'. Ha megfejtem egyszer a nőtársaim lelkét és mozgatórugóinak változásait, akkor majd arról is írok. Addig is járom az iskolát és készülök az életre.