Mikor még a gyakorlat töltöttem, akkor lettem figyelmes a közös tájékoztató honlapon egy rövid hirdetésre. Egy műsort reklámoztak, amelynek főszereplői a váci börtön lakói. Múlt héten adták le a bő egy órás dokumentumfilmet a DUNA tv csatornáján késő este. A 'Vasfüggöny' címet viselő műsorban azt láthattuk, hogy az elítéltek Sławomir Mrożek - Mulatság című művét hogyan dolgozták fel; bemutatva, hogy az ő helyzetükben hogyan tudnak a művészetbe kapaszkodni, színházat létrehozni! Nagyon érdekesen hangzott, így mindenképpen meg akartam nézni. Azt hittem, hogy magát a drámát vették fel és azt játsszák le, de aztán rájöttem, hogy az egész a rabok benti életéről szól, hogy hogyan tudnak sokszor szó szerint életben maradni a benti színház segítségével.
Itt a hozzá készült bemutató:
A filmben mindegyik szereplő beszélt az életéről, a bűneiről, a kinti terveiről, és arról, hogy milyen a benti élet. Milyen érzés az, amikor korlátozva vagy az életedben a saját hibáid, rossz döntéseid miatt; be vagy zárva és nem tudod mi történik kint, ahová egyszer kerülsz. Megdöbbentő és egyben nagyon tanulságos az egész felvétel. Mindegyikük egy ember, egy értékes ember, aki elkövetett valamit. Igen, tudják, hogy ezért kijárt nekik a büntetés és a legtöbben tisztában vannak bűnük súlyával. De mégis nem tudják elfelejteni, nem tudják megemészteni. Nem tudnak megszabadulni a bűnük súlyától, ha beismerik azt, ha nem. Nem kell ehhez börtönbe kerülni, hogy valaki ezt érezze, nagyon sok ember így van itt kint is. Hála Istennek volt közöttük olyan is, aki megtért, látszódott, érződött a szavaiból!
A régi (váci) középiskolám több iskola között a Duna-part közelében fekszik. A folyó partján van egy biciklipálya, sokszor azon gyalogoltunk fel a városba, ha sok időnk volt. Ott található a börtön is, rengetegszer elmentünk a kerítései előtt, néha az ablakból figyelt 1-1 rab. Hála Istennek ebben a fegyházban van börtönmisszió, rendszeresen mennek oda szolgálni hívők és többen meg is tértek. Közülük egy csoporttal találkozhattatok az idei Reménység fesztiválon.
Hihetetlen ami a falakon belül történik, ami ezekkel az emberekkel nap, mint nap megesik. Fel sem tudjuk fogni, hogy mennyi mindentől meg vannak fosztva. És itt nem csak a fizikai dolgokra meg a körülményekre gondolok, hanem pl. az érzésekre. Hogy szeresse őket valaki! A börtön falai között nincsenek barátok, nincs szeretet, csak egymás kihasználása, nyomorúság és legrosszabb esetben kétségbeesésben halálba való menekülés. Bennem is sokszor elítélő vélemény van az ide bekerültekkel szemben, és úgy gondolom jogosan. De mindenki képes megváltozni és látszik, hogy szükségük is van rá, csak egy eszköz, egy személy, egy kis empátia kell hozzá. Most értettem meg igazán, hogy milyen fontos is a nekik való szolgálat.
Ha lesz időtök és lehetőségetek, nézzétek meg valahol! Szerintem érdemes rááldozni azt a bő egy órácskát.
Utolsó kommentek