hajnalcsillag

A Summertime fellépése alatt hívott pont Szilvi, úgyhogy kisiettünk a tömegből, hogy halljunk valamit abból amit mond, illetve ő minket. Elújságoltuk, hogy minden rendben, majd Szilvi megemlítette, hogy másnap jönnek a szentendreiek dél körül és hoznak még magukkal 6000 szórólapot. :D Szóval igen. Vacsoráztunk, aztán megkértük a szomszéd sátorban promótáló zenészeket, hogy hadd rakjuk át a cuccainkat, amíg megnézzük a Parachute-ot, mert a molino-ra vigyázni kellett, nem vihettük be a több ezres tömegbe. Nagyon rendesek voltak, megengedték, még jó, hogy az egyik srác kicsit értett magyarul. Szóval immáron tehermentesen belevetettük magunkat az új-zélandi Parachute Band fellépésére várakozó fiatalok közé; egészen előre jutottunk. Nekem Szlovákiában már harmadik alkalommal volt szerencsém látni őket; szeretem a dalaikat, és maguk a zenészek is nagyon szimpatikusak és barátságosak. Koncertjüket a Gave It All slágerrel kezdték, mely egyben a februárban megjelent 'Love Without Measure' lemezük nyitó dala is:

Egy kis reklám mellett több számot is elénekeltek az év elején megjelent albumról: My Constant, Peace On Earth, Saviour of the Broken Heart; de a rég óta ismert kedvenceket is eljátszottak, úgy mint: I Belong To You, Glorified, Come To The River, Take Over, stb.. Emellett 2 feldolgozás is előkerült a srácok tarsolyából, a How Great Is Our God és az Our God, melyek közül az utóbbi lett a nap és mondhatni a hétvége dala.

[Pont mikor még Pozsony felé vonatoztunk, akkor említette Naomi ezt a dalt, hogy mennyire szereti és milyen klassz a szövege. Erre tessék, pont eljátszották. :)]
Nem lepődtem meg, mikor a közönség nem igazán ismerte a műveket, hiszen szinte mindegyik külföldi együttesnél ez történik.. nagyon kevés olyan látogató van, aki tudatosan érkezik a fesztiválra - szerintem. Az ő, meg persze mindenki más segítségére voltak kivetítve a szövegek. A fellépésük közben Omega Levine - énekes elmesélte azt a bizonyos történetet, amelyet valószínűleg egy koncerten sem hagy ki. Kiskorában sokat csúfolták, öngyilkos akart lenni, végül megtért, azóta pedig zenészként szolgál. Az emberek arcán megdöbbenést láttam. Ami azonban számomra is újdonság volt, hogy nem sokkal utána Sam de Jong is kilépett a dobok mögül és bizonyságot tett. Ő az a cuki srác, akivel a lányok előszeretettel fotózkodnak a fellépésék után, és aki olyan energiával és tudással dobol, hogy az még a profik számára is figyelemre méltó. Sajnos nem igazán értettem amit beszélt (hála az angol tudásomnak), mindenesetre a Bibliából is olvasott és valami olyat említett, hogy ez az egész nem a buliról szól...
Szép befejezése volt ez az estének, hiszen mi ezután összeszedtük a cuccainkat a szomszédoktól és léptünk, mert az első fél perc nekünk elég volt DJ Andy Hunter zenéjéből. Szerintem elég befogadó és nyitott vagyok, főleg a zenében, de ez már nekem is kicsit sok volt. Van egy felvétel róla, de sajnos elég rosszak a hangviszonyok:

Hát, a felvételeket látva nem csak én álltam volna értetlenül a színpaddal szemben, úgy érzem. Mindenesetre ezt hátrahagyva elbandukoltunk a szállásunkra, ekkor már este 11 után járhattunk. Sajnos Annának csak péntek reggel írtam, hogy ne felejtsen el polifoam matracot és hálózsákot hozni, de akkor már elindultak. Ők pedig nem tudták, hogy milyen szállásunk lesz, így nem hoztak magukkal semmit és a földön aludtak. :/ Bár ez nem annyira vigasztaló, de annak ellenére, hogy én vittem magammal alvó cuccot nem sokat bírtam aludni, alig pár órát.
Reggel hét után felkeltünk, összepakoltunk, mert elhoztuk minden cuccunkat, úgy döntöttünk, hogy hajnalban az első vonattal hazafelé indulunk. A városból kifelé menet vettük az utat, mert ott volt egy Lidl, ahol reggelit vettünk magunknak. Persze 8-kor van a legnagyobb forgalom és nem nagyon örültek, hogy mi bőröndöstől, csomagostól bevándoroltunk a boltba és elálltuk a vásárlók útját. Szidtak is miatta a nénik, bácsik, de önhibámon kívül nem nagyon vettem észre mikor nekem magyaráztak szlovákul. Szóval bevásároltunk, majd kijövet láttuk, hogy ott egy Tesco is (legalább már tudjuk hol van). Átmentünk az út másik oldalára, majd az emeletes házak tövében lévő füves kis területre letelepedtünk. Ettünk, ittunk, jól laktunk, zenét hallgattunk, Bibliát olvastunk, feküdtünk és konkrétan mindenki el tudott volna aludni. Ott feküdtünk egy ideig majd 10, fél 11 környékén elindultunk a főtérre, mert maradt nálunk néhány szórólap előző napról, amit szét akartunk osztani, mielőtt a srácok megérkeznek a többivel.
11 környékén a sátrunkban felállítottuk a molinokat, aztán osztogattunk, meg próbáltunk valami különlegeset kitalálni. Naomi és Petra próbált egy hatalmas piramist építeni, de valahogy mindig összedőlt nekik idő előtt. Sajnos délelőtt még nem nagyon jártak arra a fiatalok, ilyenkor templomban vagy hol valami előadások szoktak nekik lenni. Meg van, aki csak szombaton jön, akkor is délután, mivel 4 után kezdődnek a koncertek. Így nem sok sikerrel ment a szórólapozás, volt akinek már harmadszorra adtunk, meg volt olyan is, aki még mindig nem fogadta el. Volt egy olyan ötlet, hogy ugorjunk fel egyszerre és szórjunk szét a levegőben néhány reklámanyagot (nyugi, utána összeszedtük). Szóval az ötlet jó volt, viszont a kivitelezés nem annyira. Ketten már a levegőben, ketten még a földön, arcokról ne is beszéljünk... :D

Így telt el hamar és vidáman a délelőtt, amikor megérkeztek a többiek, akik egy kocsival és egy kisbusszal jöttek kicsi hazánkból. Így már elég szép kis magyar csapat alakult ki. Elmeséltük nekik mi volt tegnap, majd mondtuk, hogy hajrá, most már ők jönnek a szórólapozásban. Azért persze néha mi is besegítettünk.
A délutáni koncerteket három helyszínen rendezték meg: Amfiteátrum (S2G Band, eSPé, Jeno's Brothers, Tretí deň), Domka stage és persze a főtéren (Regiment - SK, The Elements - SK, Lakatos Projekt - HU, October Light - HR, Chip Kendall - UK, Newsboys - USA). Mi csak a magyaroktól kezdődően voltunk kíváncsiak a programra, így addig szórólapoztunk, majdnem sikerült eladni pár jegyet, néhányan elmentek tescoba vízért, én pedig megmutattam pár embernek a tavaly felfedezett szökőkutat. Jó volt a nagy forróságban kicsit megmosni a kezünket, lábunkat, és amit ért a víz. Volt 2 azt hiszem olasz "barátunk", akik mindig eljöttek a sátrunk előtt, meg magyaráztak, de ők nem a fesztiválra jöttek. Szóval mikor ott voltunk a szökőkútnál akkor is odajöttek, és magyaráztak. Aztán a fiatalabbik nem tudom miért, de úgy döntött megmártózik a vízben, amit a másik felvesz a telefonjával (kitudja, lehet hogy azóta már híresek youtube-n). Hát vicces volt, legalábbis számunkra. Megszárítkoztunk nagyjából, aztán visszafelé indultunk, mikor félúton találkoztunk a többiekkel, így nekik is megmutattuk a hűsítésre alkalmas helyet. Ők nem sokat teketóriáztak és megmártóztak a vízben, én inkább kihagytam, nekem ez már túl sok volt, és egyébként is nem érhette víz a hátamat a varrat miatt (elvileg). Aztán egyre többen rákaptak a szökőkutas témára, egy nagyobb szlovák csoport is odajött és hülyéskedtek. Kint száradtak a lányok, majd lassan visszamentünk a sátorhoz. Rengeteg szórólapunk volt, viszont aznap délután kétszer is ránk szólt egy szervező, hogy nem osztogathatjuk a városon belül minden felé, hanem csak a sátrunk előtt. :/ Hát ez elég lelombozó volt. Biztos azért szóltak, mert mi jártuk az utcákat és osztogattuk mindenfelé a reklámanyagot, sőt 1-2 db még kocsira és postaládába is került. :D
Hamar eltelt a délután is, majd a Lakatos Projekt koncert kezdetére kimentünk páran a színpad elé és elfoglaltuk az első sorokat. Jöttek a fekete felhők, de reméltük, hogy nem fog esni, vagy ha mégis, akkor hamar eláll. Kb. az első dal végénél - második dal kezdetén kezdett el esni, mire a közönség nagy része valamilyen tetőrész alá menekült és kb. három sor maradt a közönségből. Alapból nagyon nem szeretem az esőt, főleg mikor megázom, de ezt túllépve tűrtem egy ideig az 'égi áldást'. Ám amikor szó szerint ömleni kezdett az eső, és fél perc alatt úgy megáztam, mint előző nap 15 perc alatt se, akkor már kicsit visszaesett a lelkesedésem. A cipőmben állt a víz, alig láttunk, így Annával úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk az esővédő sátor alá. Egy ideig ott álldogáltam és vártam, hogy eláll az eső, kisüt a nap és legalább valamennyire megszáradok, de ennek semmi esélye nem látszott és kezdtem egyre jobban fázni. Így bementem a bőröndömmel (még szerencse, hogy nálunk voltak a cuccok; ja és azért mentem bőrönddel egy fesztiválra, mert védtem a hátam nehogy felszakadjon a varrat, meghúzzam, vagy hasonlók, mielőtt valaki kinevetne és beszólna) a szomszédos cukrászda mosdójába és átöltöztem száraz ruhába. Igaz, hogy már csak papucsom maradt, de volt nálam egy hosszú nadrág és egy vékony dzseki is, ami hát akkor elég jól jött. Bent megvártam amíg Anna is átöltözik, aztán mikor úgy láttuk már, hogy nem esik, akkor kimentünk a sátorhoz. Beraktuk a cuccainkat a srácok kocsijába, majd visszamentünk az első sorokba, mert már javában játszott az October Light. Pont az ő koncertjüket vártam a legjobban az egész fesztivál alatt, és erre az ő fellépésük feléről maradok le. :( Mikor még nem voltunk a színpadnál, akkor már elénekelték a kedvenc dalaimat is, ezért picit letörtem, de azért az utána következő hangulat kárpótolt. Hihetetlen ez a horvát ska csapat! Fiatalok, mégis hozzák ezt az elegáns stílust, emellett nagyon energikusak, végig mozogták az összes dalukat és a közönséget is erre buzdították. Volt pár fiatal akik egy rövid ideig circle pit-eztek, ezt mondjuk nem annyira értettem, mert nem illett a stílushoz, de mindegy. Volt ott pogó, ugrálás, dangerous ska-dance. Utóbbi éppen akkor történt, mikor a srácok tanítottak néhány mozdulatot, majd mondták, hogy TURBOSKA és mindenki egyszerre megmozgatta magát. :D Hát, aki ott nem tette arrébb egyik lábát sem, az könnyen sérülést szenvedhetett. Az biztos, hogy ezeket a pillanatokat nem fogom elfelejtetni, és azóta is számtalan helyen olvasom az azóta keringő szállószót: TURBOSKAA! :) :D Van egy kép amin rajta is vagyunk mi magyarok, úgyhogy keressetek meg szépen.
Sajnos egyszer az ő koncertjük is véget ért, ami után még Chip Kendall fellépése jött és csak utána a Newsboys. Igazából előbbi fellépése nem nagyon érdekelt, de nem akartuk ott hagyni a jó helyünket, de aztán szóltak, hogy itt van Viktor az Ez az a nap!-tól és hát kellene még szórólapoznunk. Így visszamentünk a sátorhoz, ahol a többiek mondták, hogy elmesélték Viktornak, hogy a szervezők hogyan korlátoztak le minket és mindenkinek, akinek csak tudtunk adtunk már reklámanyagot. Azért próbáltunk még szétosztani néhány darabot, amennyi megmaradt. Eközben megkezdődött a Chip Kendall féle buli, amelynek emlékét néhány felvétel őrzi:

Amíg ez a koncert tartott, addig Viktor telefonált néhányat és végül elintézte, hogy a Newsboys koncert végeztével szétoszthatjuk a tömegben a maradék szórólapot. Addig mi a lányokkal beültünk egy pizzériába vacsorára. Rendeltünk, majd várakoztunk, amikor egyszer csak megcsörren Anna telefonja. Viktor hívta, hogy lefújták a koncertet útközben, mert hatalmas vihar közeleg, és mondták, hogy mindenki vonuljon fedezékbe. Kimentünk a sátorhoz a maradék cuccunkért, majd közben szóltunk a többieknek is. Lassan elkezdett esni az eső és elég nagyokat villámlott, úgyhogy még az újabb megázás előtt visszamentünk a lányokhoz. Az asztalnál még imáztunk egyet az egész helyzet miatt, mert valljuk be, azért nem minden nap állítanak le egy fesztivált, ott már valami komolyabb történik. Vacsora után kimentünk megnézni mi a helyzet; addigra már elállt az eső. Megbeszéltük, hogy akkor az utolsó koncert után letámadjuk az embereket. Az utazótársaim már nem akartak újra bemászni a tömegbe, így leültek egy lépcsőnél és megbeszéltük, hogy ott találkozunk. Én meg előre mentem, megpróbáltam megtalálni a srácokat, mert a kocsijukban voltak a szórólapok, másrészt pedig a Newsboys is érdekelt, ha már értük is elutaztunk. :)
A visszaszámlálás elindult, a több ezres tömeg a színpad elé gyűlt, az amerikai rock csapat pedig rögtön a színpadon termett és teljesen természetesen módon belekezdtek a koncertjükre. Hihetetlenül profik és élőben is hatalmasat szólnak a dalaik. A dc-Talk egykori énekese Michael Tait már az első számok során felmászott a korláton a közönséghez. Olyan slágerekkel kezdtek, mint a Something Beautiful, a When The Boys Light Up vagy éppen a He Reigns:

Viszont 3-4 dalnál nem is jutották tovább, ugyanis újból eleredt az eső. Megfogadtam, hogy többször nem ázok meg, mert nem volt több száraz ruhám, így amint elkezdett esni az eső már mentem is ki a tömegből. Igen, csak mire kiértem, addig megint megáztam egy kicsit. Épp hogy tető alá értem ismét ömlött az eső és most már végleg lefújták a nagyszínpad programját. Szegény Newsboys-t az egyik dal közepén küldték le a színpadról, nekik sem lehetett valami jó érzés. A tömeget tehát feloszlatták és elvileg az Amfiteátrumban vagy hol folytatódott az egész unplugged módon. A magyarok visszamentek az első sorba ugrálni, de túlságosan féltették a technikát, és elkezdték lebontani a színpadot. Nagyon sajnáltam a félbeszakadt koncertet, mert az eljátszott művek alapján a fesztivál csúcspontja lehetett volna, de egyrészt jobb is volt így, mint még egyszer megázni és még jobban megfázni.
Megkerestem a lányokat, kivettük a srácok kocsijából a cuccainkat, majd megkerestük Viktort és a fiát, mert végül ők vittek 'haza' kocsival. Petra és Naomi átfáztak a délutáni esőben, nem volt váltóruhájuk, és nem akartunk még hajnali 4-ig csövezni (az első vonatig), főleg olyan időben. Bepakoltunk a kocsiba és Magyarország felé vettük az irányt. Mindeközben a Newsboys valahol még Trnava központjában játszott a közönségnek, akik velük tartottak. Mondjuk arra kíváncsi lettem volna, hogy a rajongókat hogyan tartják távol a 'sztárcsapattól'. :) Egy felvétel készült erről is:

A kocsiban még beszélgettünk, majd mindegyikünk bealudt és már csak hazai földön ébredtünk fel. Viktor bevitt minket Újpest-városkapuig, ahová jöttek Annáékért és értem is. Hajnali fél kettő tájban felhívtam az itthoniakat, szerencsére felvették és eljöttek értem. :) Ez a megoldás jobbnak látszott, mint hogy valami éjszakai járattal a Nyugatiba keveredjek és ott várjak még 2 órát, amíg indul az első vonat. Negyed 3 körül beértünk Pestre, kb. fél órát várhattam még, amíg anyáék odaértek, aztán 4 előtt már itthon is voltam. :)
Összességében nagyon örülök, hogy elmehettem, ott lehettem idén is, és megismertem új embereket is. Bár elég kalandos volt ez a három nap, történtek rossz dolgok is (sok eső), de főleg jók, szóval nem bántam meg, hogy elmentem. Jövőre is megyünk, de akkor már tényleg nagy csapattal és nem lesz kifogás! :)

Összefoglaló videók a két napos fesztiválról:

Valamint itt van még egy. Legjobb képek a hétvégéről, péntekről és a szombatról. És akkor a végére maradt az a két csoportkép, amin a szórólapozok, illetve a magyarok nagyobb része látható: