Pénteken utazok Pestre, épp a vonatállomáson megyek a megfelelő vonathoz. Útközben megállít egy srác, hogy ne haragudjak, de mondjam már el neki, hogy hogyan lehet valaki ennyire gyönyörű, meg mi a titkom, blabla. Nézek rá, hogy mi baja van...?! Nagyon vicces volt a helyzet, de egyben iszonyú gáz is. Nem értettem mit akar tőlem.
Ezt hajtogatta, hogy milyen gyönyörű vagyok, meg neki van barátnője nem akar tőlem semmit, de mondjam el, hogy hogyan lettem ilyenné meg hasonlók.. Mondtam neki, hogy nincs titok és nem tartom magam szépnek, úgyhogy békén is hagyhatjuk egymást. Egyébként normálisan nézett ki meg minden; és így nyújtja a kezét, mondja hogy mi a neve, kezet fogtam vele, erre kezet csókolt nekem. Na ez már facepalm állapot volt nálam. Egyik haverja mellette ott áll, meg a vonatból néztek ki gondolom azok is a haverjai voltak. Gondolom jó poént volt nekik, meg jót röhögtek rajta, nekem nem annyira volt az. És akkor kérdezi, hogy meddig megyek; ugye Felsőgödig? Mondom nem, a Nyugatiba. Mondja, hogy biztos most érettségiztem. Mondom nem. Akkor biztos jövőre fogok.. mire mondtam neki, hogy nem. Kérdezi, hogy sportolok vagy mitől nézek ki így meg mit tudom én, és hogy tényleg nem akar tőlem semmit, de mégis milyennek találom őt, meg hogyan szerezhetne egy ilyen gyönyörű lányt, amilyen én vagyok. Ott telt be a pohár, mikor mondta, hogy üljek le vele meg a haverjaival és amíg le nem szállnak, addig beszélgethetnénk. Mondtam, hogy nem, mert én előrébb fogok felszállni. Szerencsére épp az ajtóhoz hívta az egyik haverja, így mondtam, hogy én megyek és elindultam előre. Aztán kiabált utánam, mert elmondtam neki a keresztnevem mikor kérdezte, de nem figyeltem rá. Aztán felszálltam valahol és még jó sokat előre mentem, és leültem. Hál' Istennek nem jöttek utánam. De komolyan mindig engem találnak meg az ilyen emberek, és annyira utálom ezeket a helyzeteket, már fényes nappal sincs nyugta az embernek. Ez az egész pár perces történet pedig a hangulatomra is rányomta a bélyeget. Facepalm.
Utolsó kommentek