Tavaly nem sokkal a tanévkezdés után kiderült, hogy a kereskedelmi kamara annyira szeret minket, hogy bevet egy új vizsgát csak nekünk, most először, hogy nehogy vidáman teljen az idei év.
Csak sejtések voltak, nem lehetett tudni, hogy milyen anyagrészekből kell majd vizsgát tennünk és pontosan mikor. Végül decemberben kiderült, hogy január 10-én vizsga. A kamara eleve megadott 3 tételt meg még a tanárok választottak mellé 5-öt (élelmiszerből és vegyiáruból), és akkor ezt tette ki a szóbelit, meg mellé bizonylatokat kellett kitölteni. A vizsga előtt gyakorlatból is többször írtunk ezekből, meg áruismeretből is kérdezte a tanár, mert akinek nem sikerült volna, az nem folytathatta volna a 14.-et. Szóval kicsit szívatás volt, mert mindig kérdezgették ezeket a többi tanulnivaló mellett. Valamikre emlékeztem belőlük, hiszen régebben tanultuk, de a vizsga előtti hétvégéig nem készültem belőlük. Akkor szombaton és vasárnap megtanultam őket rendesen meg angolul is (mert persze idegen nyelven is kellett). Szombaton nem keltem fel időben, emiatt mérges is voltam magamra. Délután neki álltam volna tanulni, csak hát eleve szomorú voltam a Krosskult bezárása miatt, de ettől probáltam elkoncentrálni. Erre pihenésképpen megyek ki ruhákat teregetni, amikor is meghallom, hogy anyukám és tesóm rólam beszél a konyhában. Tesóm mondja, hogy még egy gombot sem tudok felvarrni (amúgy tudok), és milyen elkényesztetett vagyok, mindent megkapok amit csak akarok (valószínű így is van). Hát, gondolhatjátok, hogy milyen vidám lettem tőle. Bejöttem a szobámba és próbáltam a tanulásra koncentrálni, nem nagyon ment, az előtte hallott mondatok keringtek a fejemben. Aztán bejön hozzám tesóm és letámadott, hogy én miért akarok főiskolára menni, mikor most is panaszkodok, hogy mennyit kell tanulni ott meg csak még többet kéne, és hogy ez mennyi pénzbe kerülne anyáéknak, ráadásul még kollégiumba is kellenem laknom és nem tudnék magamról gondoskodni. Jólvan, mondtam akkor nem megyek sehova. Itt már végképp nem tudtam koncentrálni, akkor elmentem a konyhába, hogy csak hagyjanak már békén, nem elég hogy vége a Krosskultnak, még lesz egy ilyen idióta vizsga is, amit a hátam közepére se kivánok, ráadásul a továbbtanulás miatt is piszkálnak. Már tényleg a sírás szélén voltam, amikor bejön anyukám és folytatja. Na ott ismét összepakoltam a cuccaimat, és mondtam hogy megyek a szobámba, mert szeretnék tanulni, nem pedig ezt hallgatni. Már látta anya, hogy a könnyeimmel küzködök, és mondja, hogy ne sírjak. Belenéztem a szemébe, összegyűjtöttem minden erőm és odavágtam, hogy de nem sírok, nem megyek sehova tanulni és kész, csak hagyjanak már békén, mert tanulnom kell. A szobámban a könnyeimmel tovább küzködtem, nem sírhattam, hisz azt nem lehet, erősnek kell lennem. Tanulni próbáltam de nem tudtam, mert akkor meg a Krosskult járt a fejemben, hogy vége az életem egy részének, és mi lesz ezután velem, elfogott a kétségbeesés és a reménytelenség. Majd tesóm jött és bocsánatot kért, hogy úgy letámadott és beleszólt a továbbtanulásomba. Hát mit mondjak, annyira nem lett jobb érzésem. Mindig ilyenkor jönnek fel bennem dacosan a nagy elhatározások, hogy én akkor is meg fogom mutatni mindenkinek! Kb. fél-egy óra kellett mire megnyugodtam és úgymond tudtam a tanulásra koncentrálni. Nem izgultam igazából a vizsga miatt, mert tudtam hogy jól fog sikerülni. Másnap is még egész délután tanultam estig.
Hétfőn kiöltözve mentünk a vizsgára. 1 órás írásbeli volt, amikor is 3 bizonylatot kellett kitöltenünk. Egy nő és egy férfi volt a 2 elnök, de igazából nem hatotta őket meg ez az egész. Ezután a fél osztály átment a közeli Mach-ba, ahol vizsgáztunk; mi csak 1 órával később mentünk utánuk. Már vártam hogy vége legyen az egésznek, ekkor sem izgultam. Nem is voltak ott az elnökök, csak a suliból a szakmai vizsgás tanár, a 2 gyakorlatis tanárunk, meg a nyelvtanárok. Én húztam utoljára, a tej és tejkészítményeket húztam. Ezt pont nem akartam, de mindegy, ezt is tudtam. Csomót kellett várni amíg a többiek végeznek, addig próbáltam összeszedni a gondolataimat, főleg angolul. Először abból feleltem, tudom hogy mondtam néhány hülyeséget, de végülis csak 1 pontot vesztettem. Utána jött a magyar része, ahol folyamatosan beszéltem, csak néha nem jutott eszembe 1-2 szó (mint általában, mikor egyszerre nagyon sokat akarok elmondani). Ott nem tudom mennyi pontot kaptam. Aztán vissza kellett menni a suliba, beültünk az egyik számtek terembe és kb. 2,5 óra múlva kaptuk meg az eredményt. Csak egy fénymásolt lapot kaptunk, mert az eredetit fel kell majd mutatni, hogy évvégén mehessünk a vizsgára, így azt az iskola őrzi addig. Csillagos ötös volt a kitűzött cél, de sajnos nem értem el. Ötöst kaptam, mert vesztettem 5 pontot. Kicsit azért csalódott voltam, de örültem neki. Legalább túl voltunk az egészen, meg ezen a lelkileg nehéz szombaton. Remélem az évvégi vizsgák is hasonlóan jól sikerülnek majd. ;)
Utolsó kommentek