Az ember életének egyik fontos szakasza, mikor szerelmes lesz. Olyankor rózsaszín köd, pillangók a gyomorban és a többi erre vonatkozó jellemző. A nagyotmondó tudósok azt mondják, hogy tavasszal megváltozik a levegő illata és a lány is másképp néz a fiúra, vagy éppen fordítva. Azt mondják, hogy a szerelem az óvodában kezdődik. Hát nem tudom, én nem igazán emlékszem ezekre az évekre. Mindenesetre az én életemben még nem érkezett el az az időszak, amire azt mondtam volna, hogy rózsaszín ködben élek és úgy nézek valakire, hogy elolvadok és ez kölcsönös is lenne. Sajnos, vagy nem sajnos ezt mindenki eldöntheti magában. Én nem érzem azt, hogy lemaradtam volna valamiről, vagy kimaradtam volna egy bepótolhatatlan dologból. Biztos jó annak, aki szerelmet táplál a másik iránt, de van amikor ez fájdalmas, és én ettől is megkímélem magam. Így sokkal emlékezetesebb lesz az első, és lehet, hogy egyben az egyetlen. Nem hiszem, hogy szégyellnem kéne, hogy tisztességes, normális lány vagyok, aki nem megy oda minden szembejövő sráchoz, hogy letámadja, vagy éppen szép és romantikus álmokat szövögetek, hogy milyen lesz is az első randi és a többi. Várom, hogy eljöjjön a szőke  hercegem fehér lovon. <3 Ja, ez nem az a sztori? :( Igaz, elég ha Joe Jonas eljön értem egy turnébuszon. :D Na, visszatérve. Nem, nem várom, hogy egy szívdöglesztő pasi belém szeressen, aki után a lányok csorgatják a nyálukat (persze ez sem árt:D), mert tisztában vagyok az értékeimmel és ez alapján nem vagyok nagyravágyó, illetve reális maradok. A lényeg, hogy elsősorban szeresse Istent, másodsorban engem, harmadsorban a zenét. :D Legyen magas, hogy biztonságban érezzem magam mellette, viselje el a hóbortjaimat, hogy néha antiszociális vagyok, hogy egy naiv falusi kislányként viselkedem és.. na jó, még lenne egy - két dolog, de ez még mindig nem a társkereső oldal. A lényeg, hogy "félhosszú hajú cukimuki fiúcska" legyen - hogy idézzem Balázst. Mert igen, szerinte az ilyen srácok jönnek be. Igaz, szerinte még az is jobb lenne, ha emos hardcore gyerekbe szeretnék bele, mintha azokba, akik szimpatikusak. :( Na nem a kockákra és a parasztokra bukom, ha most valaki ezt gondolja. De mindegy, elmagyarázni úgysem tudom két mondatban az ízlésem. Valaki már úgyis vár rám. :) A lényeg, hogy van még időm, addig is próbálom vidáman és boldogan tölteni az időmet. Csak attól félek, hogyha ütközök valakivel, akkor azt túlságosan fogom szeretni. :/ Ezért irányul a szeretetem felétek. Szeretek mindenkit. <3 (na jó, majdnem mindenkit. :D) Nekem a valentin nap is egy átlagos nap, még akkor is, ha mindenhol szívecskék röpködnek és rózsahegyek sétálnak el előttem. Irigylem-e bárkitől is az érzést? Furcsa, de nem. Persze, én is belegondoltam már és álmodoztam, hogy milyen lesz majd mikor a barátommal kézen fogva sétálok valahol, vagy elmegyünk közösen valahol. De amíg ezek álmok, addig nem élem bele magam semmibe. Lesz ennél még rosszabb is. Addig is örülök, ha valaki boldog a barátjával/barátnőjével, mert bizony a szerelem szép dolog, csak nem mindig fájdalommentes. :)