Máma ismét elkezdődtek a karácsonyi bábpróbák. Vagyis ma volt az első. Örömmel mondtam igent az unokatesómnak, mikor megkérdezte, hogy lenne-e hozzá kedvem, időm. Szeretek bábozni, szeretem a kiscsillagokat, és az egészet, amit képviselünk ezzel. :) Az idei karácsonyi darabnak elég sok szereplője van, én konkrétan Marcival, az angyallal, meg talán az egyik pásztorral leszek.
Van benne egy nagyon szép csillag is, de a gyors váltás miatt azt nem tudom csinálni. Szerintem nagyon aranyos, nekem tetszik ^^. Elvileg majd két napra megyek, már nagyon várom. :) A következő próba pedig hétfőn lesz.
Nos, ma van november tizenharmadika. Igen. Azt hittem különleges lesz ez a nap, mégsem volt. Próbáltam vidámabb lenni, mint máskor, de nem sikerült. A barátaim 80 %-a megint elfelejtett. Igen, ez az évek során már alap lett. Nekem hiányzik az apró figyelmesség, hogy tudjam, hogy érdeklek valakit, vagy gondol rám valaki. De a sok év alatt lassan már megtanulom hogy kell egy ilyen helyzetet is "vidáman" túlélni. Hát rosszul esik nah... szomorú vagyok. Ezen az állapoton még a sok csoki sem segített, amit ma megettem. Pedig nem sűrűn eszek csokit. De ma úgy gondoltam, ha már kaptam is, meg elvileg boldogsághormont termel, akkor miért ne. Hát nem lettem ettől se boldogabb. Na mindegy, ismét eltelt egy év, ismét sokan elfelejtettek, ismét túlélem. Majd csak lesz valami.
Utolsó kommentek